DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon nehéz kérdések sorát tette fel nekem. Engedje meg, hogy megpróbáljak ezekre röviden és tényszerűen válaszolni.

Tudom, ennek az ellenkezőjére kért, mégis kénytelen vagyok utalni arra, hogy az előző Országgyűlésnek 1997-ben már meg kellett volna hoznia azt a törvényt - egészen pontosan 1997. október 7. napjáig -, amely összegszerűen meghatározta volna az egy élet elvesztéséért járó kárpótlás összegét. Ezt a törvényi kötelezettségét elodázta az előző parlament, és egy újabb törvénymódosítással úgy döntött, hogy ez a törvény 1998. október 7-ig szülessen meg, ezzel párhuzamosan pedig - és ez vitathatatlan tény - az előző kormány által elfogadott költségvetésben 3 milliárd forint került erre a célra elkülönítésre.

Annyit kell elmondanom, hogy tavaly ősszel, amikor a költségvetési törvény előkészítése folyt, változatlanul nem volt pontosan becsülhető a kárpótlásra jogosultak száma, azonban a nagyságrend ugyanúgy sejthető volt, mint az előző kormány idején. Az akkori adatok szerint úgy tűnt, hogy százezer főről van szó, és miután 3 milliárd forintot biztosítottak önök ennek a kormánynak arra, hogy ezt a törvényi kötelezettséget teljesítse, ezért a 3 milliárd forint elosztva a százezer jogosulttal adta ki a 30 ezer forintos összeget.

Kérdésére válaszolva utalnom kell az Alkotmánybíróság 22/1996. számú határozatára, amely kimondta: "Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótolandók körét lényegesen meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja és újra elosztja, ennek következtében ugyanazért a sérelemért járó kárpótlás nagysága lényegesen kevesebb lesz, mint az eredetileg megállapított kárpótlási összeg."

Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu