DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértési cselekmények kodifikációjának szükségességével nem kívánok foglalkozni, azt hiszem, széles körű konszenzus alakult ki ez ügyben, de engedjék meg, hogy négy ponton érintsem az előttünk fekvő törvénytervezetet.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés szerint a törvényjavaslat nem tesz különbséget a tanköteles vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülő fiatalkorúak tekintetében. Az indokolás szerint célszerűtlen a fiatalkorúak státusa szerint megosztani a hatáskört a gyámhatóság és a szabálysértési hatóság között. Ugyanakkor a 40. §-hoz fűzött indokolás azt rögzíti, hogy áttétel lehetséges esete, ha a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de annak elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Így kell eljárni a tanköteles fiatalkorú tekintetében az illetékes gyámhatósághoz történő áttétel esetén. A fentiekből megállapítható, hogy a 29. § rendelkezése nincs összhangban a törvényjavaslat 40. §-ához fűzött indoklással.

Jelentős problémát okozhat az a rendelkezés, hogy a fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van. Az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen fiatalkorú sem rendelkezett önálló jövedelemmel, vagyonáról csak személyes nyilatkozatából lehetett meggyőződni.

A "megfelelő vagyon" fogalmának meghatározása nélkül az eljáró hatóság munkája bonyolódik. Úgy érzem, hogy ez a definíció bekerülhetne a törvénytervezetbe.

A törvényjavaslat a tulajdon elleni szabálysértéseket, amelyek az összes szabálysértési ügyiratnak körülbelül az 50 százalékát teszik ki, a jegyző hatáskörébe utalják. A gyakori tapasztalatok azt igazolják, hogy a pénzbírság átváltoztatására 80 százalékban a tulajdon elleni szabálysértések esetében került sor. A bizonyítási eljárás is ezeknél a leghosszadalmasabb, az ilyen típusú ügyekben hozott szabálysértési határozatok, amennyiben kifogást nyújtanak be, illetve átváltoztatásra kerül sor, legtöbbször a bíróság elé kerülnek. Véleményem szerint ezért célszerű első fokon a tulajdon elleni szabálysértési ügyeket a bíróság hatáskörébe utalni. Nyilvánvaló, ez a többek által emlegetett bírósági leterheltséget fokozza, de talán az aktatologatás lerövidíthető ezáltal.

A javaslat 20. §-a tartalmazza az elkobzásra vonatkozó rendelkezéseket. Számos problémát okoz az (5) bekezdésben megfogalmazott arányossági szabály helyes értelmezése. A rendelkezés szerint az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az elkövető számára.

A legnagyobb problémát a gyakorlatban a játék- és pénznyerő-automaták üzemeltetése okozhatja, hiszen az üzemeltetésre vonatkozó szabályok megszegése esetén a játékautomatára vonatkozó szabály azt mondja, hogy elkobzás is lehet a szankció. A szabálysértés megvalósításától a többszöri elkövetőket a játékautomata elkobzása tarthatja vissza. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szabálysértés súlyával arányban álljon az elkobzás, és az ne jelentsen méltánytalan hátrányt az elkövető számára. Azon vállalkozók, akik ennek a típusú szabálysértésnek a rendszeres elkövetői, nyilatkozatuk szerint vagyontalanok, minimálbérből élnek, egyéb járandóságuk nincsen, ezért a több százezer forintot érő automaták elkobzása aránytalan hátrányt jelent számukra, illetőleg nincs arányban az 50 ezer forintos kiszabható bírság az automata árával.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy Balogh László képviselőtársamhoz hasonlóan én is felhívjam arra, hogy a 143. §, ami a "tiltott kéjelgés" címszó alatt áll, nem tartalmaz tényállást - vagy nem annyira élénk a fantáziám, hogy belelássam a tényállást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu