DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház előtt lévő, a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat egyetlenegy paragrafusát szeretném kiemelni, és egy kicsit részletesebben megvilágítani, amely a vallásgyakorlást jogainak megsértése címet viseli. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a szakasz bekerült a törvényjavaslatba. Mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja - és mint a polgári életben lelkipásztor - e szakasz jelentőségére szeretném felhívni a közvélemény és tisztelt Ház figyelmét.

Tisztelt Elnök Asszony! Közismert, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény rendelkezései szerint a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjog. Ennek tartalma szerint mindenkinek jogában áll Magyarországon a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztása és elfogadása, valamint az, hogy ezen meggyőződését vallásos cselekmények útján, szertartások útján vagy egyéb módokon, akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy éppen kinyilvánítását mellőze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

Tisztelt Elnök Asszony! Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya - amelyet egyébként az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki Magyarországon - 2. cikkének értelmében az alkotmányunk 76/A. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés - nevezetesen: faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel - nélkül.

Az állampolgároknak bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az 1996. június 17-én hatályba lépett 1996. évi XXVII. törvény 3. §-a új bűncselekményként vezette be a Btk.-ba a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntettét. Ez viszonylag széles körben vonja meg a büntetendő magatartások körét, nemcsak a csoporthoz tartozás, hanem a csoporthoz való vélt tartozás miatt történő elkövetést is bünteti. Elkövetési magatartásként pedig a bántalmazást, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítést határozza meg.

A vallásszabadság jogának súlyosabb megsértését egyébként a Btk. 147/A. §-a szankcionálja. Szeretném előrebocsátani, hogy ezeket a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása elleni legdurvább, személy elleni támadásokat a Btk. büntetni rendeli, azonban törvényhozásunk a rendszerváltást követően még nem tett meg mindent ezeknek az alapjogoknak a maradéktalan biztosítása érdekében, ezért van különös jelentősége annak, hogy a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat tartalmazza az említett szakaszt.

Tisztelt Elnök Asszony! A 64/1991. számú alkotmánybírósági határozat megfogalmazza, hogy az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a vallásszabadsággal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is. Az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban nem jelent tétlenséget, ugyanis az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása és az életvitelben való követése, az egyházak működése, másrészt pedig ugyanígy a vallás elutasítása, továbbá a vallási meggyőződésről való hallgatás számára olyan teret biztosítson, amelyben a különböző felfogások szabadon képződhetnek, fejlődhetnek, vagyis ezen keresztül lehetővé teszik az egyéni meggyőződés szabad kinyilvánítását. Úgy vélem, hogy ez az értékrend elfogadott egy polgári társadalomban.

Ennek helyes értelme szerint az államnak nemcsak a hit szavakban való megnyilvánítása, megvallása - latin szóval confessio -, a cselekedeteikben való érvényesítése, a kultusz lehetőségét, hanem az általában látható, érzékelhető módon való megvalósításának religio-környezetét, annak tárgyi feltételeit is védeni hivatott.

Tisztelt Elnök Asszony! Törvényhozásunk eddig adós maradt az istentiszteletek és egyéb szertartások zavartalansága, a templomok, az imaházak, a szertartásokra rendelt helyiségek, a kegytárgyak sérelmére elkövetett kisebb súlyú cselekmények szankcionálásával.

(9.10)

Szeretném kiemelni, hogy ezeket a dologi feltételeket általában nem a puszta rongálás szándéka motiválta erőszak támadja meg, hanem a szertartások rendjét, áhítatát megzavaró, a kegytárgyakat meggyalázó magatartás. Talán a pusztító szándék mélyebb. A vallási hovatartozás nemritkán az ehhez kapcsolódó faji hovatartozás elleni erőszakos viszonyulás megnyilvánulása.

Az elmúlt évtizedekben többször tapasztaltuk, hogy tóratekercsek égtek, keresztek törtek, úrvacsorai eszközök semmisültek meg, majd azt is hallhattuk, hogy templomok épületei kaptak lángra. A súlyosabb esetekben még találunk büntetőtörvényi tényállásokat, de büntetlenül maradhatnak idáig a hitélet gyakorlását akadályozó, vagy annak szentségét sértő, garázda jellegű magatartások. Tehát ezért fontos és szükségszerű a vallásgyakorlás jogának különleges jogi oltalmazása, amely alkalmas arra, hogy az ezt támadó, erőszakos magatartásokkal szemben az állam, a kisebb súlyú esetekben a szabálysértési eljárások által kínált gyorsabb, hatékonyabb eszközökkel lépjen fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a lehetőséget kívánja most megteremteni ez a beterjesztett törvényjavaslat, új szabálysértési tényállás beállításával és beiktatásával. Meggyőződésem, hogy a vallásgyakorlás alkotmányos alapjogának védelme politikai hovatartozástól függetlenül valamennyi magyar állampolgár érdeke. Így ennek a szakasznak, és ezen keresztül természetesen a törvényjavaslat egészének az elfogadását, mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselőtársaimnak javaslom.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu