FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most elénk kerülő módosítások, mint hallhattuk, két fő okra vezethetők vissza. Az egyik, hogy az eddigi tapasztalatok következményeképpen kell a módosítást benyújtani, a másik pedig, hogy a jelenlegi kormány és ezen belül az FVM más szerkezeti struktúrában működik, mint az elődei.

A módosítás szeretné tisztázni a garantált ár és az irányár értelmezését. A garantált ár nem más, mint egy kockázati ár, egy kockázat megosztása az állam és a termelő között, és ez nem piaci ár. A piaci ár az irányár, amely egy intervenciós sáv által került meghatározásra.

A két árral kapcsolatosan szeretnék egy félreértést, de majdnem hogy beidegződést tisztázni. Sok termelő azt gondolja, hogy ez az egész agrárrendtartási törvény azért van, hogy amikor a piaci viszonyok miatt zavar keletkezett, akkor a szokásos vásárló helyett az állam jelenik meg, és olyan áron vásárolja fel a terméket, hogy az még kellő haszonkulcsot is tartalmazzon a termelő részére. Kérem, ez nem igaz, ez így nem működhet! Ha megindul a felvásárlási kötelezettség, az ár nem lehet a piaci ár, hanem csak a garantált ár, meghatározott feltételekkel. És ez a garantált ár lehet, hogy még az önköltséget sem fedezi abban az évben.

Miért van ez így? Azért, mert a gazdaságban a gazdaság szereplői a szabadpiacra szerveződnek, és ennek alapja a kereslet-kínálat. És nem arra szerveződnek, hogy: nekikezdek termelni, a szabadpiacon értékesítek, de nincs baj, mert ha véletlenül a szabadpiac bármilyen oknál fogva összeomlik, akkor úgyis ott az állam, és kötelező nekik tőlem megvenni az árut, na persze úgy, hogy még komoly hasznom is legyen ebből a műveletből. Mert erre az a gondolat jut rögtön eszembe, hogy megkérdezem: tessék mondani, az állam mit tud kezdeni az olyan termékkel, amelyet nem lehet a szabadpiacon értékesíteni?

Akkor föltehető a kérdés, hogy mégis, mikor jön az állam szerepe. Valóban a legtöbb esetben a piaci egyensúly megbomlásakor, és azért, hogy az időlegesen bajba került termelőket megmentse az összeomlástól. Mert ha hagyja őket tönkremenni, az hosszú távon az államnak se jó, ezért időlegesen kisegíti őket a bajból. De ez a folyamat nem ismétlődhet meg évről évre folyamatosan, hogy most már ne csak azért szerveződjenek a termelők termelésre, hogy értékesítsenek a szabadpiacon, hanem kizárólag azért, hogy majd az állam úgyis megveszi a terméket tőlük, és majd utána csinál vele amit akar.

Ez a törvény nem fog megoldani egyetlenegy túltermelési válságot sem, a kereslet-kínálat egyensúlyát direkt úton befolyásolni nem lehet. Miért? Azért, mert az általunk meghozott törvények jogi értelemben végrehajtható törvények, csakhogy vannak ennél magasabb rendű törvények, olyanok, mint a fizikai törvények, és ugyanúgy a közgazdasági törvények. Azaz a közgazdaságtanra ugyanúgy törvények, a közgazdasági törvények vonatkoznak, mint például a fizikára a fizikai törvények. Tehát mi megfogalmazhatjuk azt az igényünket, hogy az alma ne essen le a fáról akkor, amikor a kocsánya elszáradt, de nagy valószínűséggel le fog esni, és erre a fizikai törvényre Newton jött rá először, megfogalmazta az F=mg alaptörvényt.

Ugyanilyen elven hozhatunk törvényt, hogy a megtermelt árut mindig fizesse meg valaki kellő haszonkulcs-tartalommal, de valószínű, nem fog működni. Miért? A közgazdaság egyik törvénye, a kereslet-kínálati törvény következménye miatt. Márpedig ha ezeknek a törvényeknek a működését befolyásolni nem tudjuk, legalább a hatásukat próbáljuk meg tompítani vagy erősíteni, ha éppen az az indokolt.

Szerintem ezt teszi az agrárrendtartási törvény. Rendelkezik arról, hogy mi történjék, ha egy termék esetében a terméktanács nem tud javaslatot tenni az irányárra. Persze, vita tárgyát képezheti rögtön, hogy ebben az esetben a miniszter úr a törvény majdani felhatalmazása alapján milyen információk alapján hirdeti meg az irányárat. Tehát ő honnan fogja majd ezt megtudni? Tisztázza a javaslat, hogy melyik öt termék garantáltáras termék, amelyekhez kötelező irányárat kihirdetni. Természetesen a nem garantáltáras termékekhez is lehet irányárat hirdetni, ha a terméktanácsa úgy látja azt jónak. Most első alkalommal lehet garantált árat hirdetni a cukorrépára, cukorra, izocukorra. Ennek a terméknek a sorsára azért vagyok kíváncsi, mert köztudottan a műborgyártás alapanyaga, és ez a következő napirendi pontunknak a részletesebb témája lesz esetleg majd.

A törvény fölsorolja az igénybe vehető eszközöket is. Ezek a lehetőségek kvázi támogatásként jelennek meg, és egy kicsit azért zavar, hogy vajon hogyan illeszkednek bele az egyéb mezőgazdasági támogatási lehetőségek sorába, azaz nem okoz-e ez koherenciazavart az egyéb támogatások között.

A bizottsági viták során többször megfogalmazódott az az igény, hogy mélyebb szintű változást kellene kezdeményezni a törvény kapcsán. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a mi agrárrendtartási törvényünk nem teljesen eurokonform, tehát egy általunk tervezett csatlakozási időpontra ez a törvény nagy valószínűséggel hatályát fogja veszteni, és egy új rendszert kell életbe léptetnünk.

A Magyar Demokrata Fórum a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, és módosító indítványaival is próbálja azt majd finomítani.

Az előttem szóló Herbály Imre MSZP-s képviselőtársam gondolatához szeretnék még itt, megragadva az alkalmat, néhány gondolatot fűzni, illetve kérdést föltenni. Az elmondott vitaanyagában említette, hogy mind a marxista baloldali, mind a polgári közgazdászok egyetértenek abban - és kifejtette, hogy miben.

Én nagyon szívesen meghallgattam volna, hogy soroljon már föl ma élő, élő legendaként baloldali marxista közgazdászokat, akik nap mint nap egyetértenek a polgári közgazdászokkal, olyannal, mint Friedman, Samuelson és néhány Nobel-díjas közgazdász, mert valahogy nekem úgy rémlik, hogy a baloldali marxista közgazdaságtan Lenin szerepével véget ért.

A másik, ami vitára ad okot, említette az izocukor-cukor arányát, hogy az Európai Unióban 2 százalék csak az izocukor a cukor arányához képest, míg nálunk most már 25-27 százalékra fölment. Nagyon szívesen hallottam volna tőle, sajnálom, hogy már jelenleg nem tartózkodik a teremben, hogy ő mint a Cukor Terméktanács egyik érintettje, vajon megnézte-e azt, hogy kik a fölhasználói az izocukornak, hogy mi az az igény, ami termelteti még ma is az izocukort ilyen mennyiségben, vagy miért növekszik ennek az aránya a cukorhoz képest. És ha ő közelebb járt volna azokhoz az információkhoz, akkor nem kellett volna önmagának szinte föltenni a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(10.40)

Forrás: parlament.hu