DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokaként Kóródi Mária képviselőtársam már beszélt a törvényjavaslat főbb gyengeségeiről, és világossá tette, hogy az SZDSZ számára a törvényjavaslat nem elfogadható.

A mai beszédemben elsősorban azzal a koncepcionális kérdéssel szállnék vitába, hogy az a rend, biztonság, jó levegő, szép környezet stb., amiről olyan előszeretettel beszélünk és beszélnek kormánypárti oldalon, valóban olyan úton érhető el, ahogy ez a mostani kormány szándékozik elérni. Valóban feltétlenül szükség van arra, hogy a közterület-felügyelők a kényszerítő eszközök olyan tárával rendelkezzenek, mint amit a javaslat is felsorakoztat. Tehát hogy nevezetesen testi erővel, testi kényszerrel, könnygázszóró palackkal, továbbá szolgálati kutyát alkalmazva kelljen a szemetelőt megakadályozni abban, hogy szemeteljen, a virágárust abban, hogy virágot áruljon. Természetesen van egy enyhe kitétel, hogy a láthatóan terhes nővel szemben csak testi kényszert és könnygázszóró palackot lehet használni. Ez az egyetlen gesztus, amit az előterjesztő tesz.

Szeretném ebben a vonatkozásban felhívni a figyelmet arra, hogy a '80-as évek elején készült egy kutatás, amit dr. Tóth Mihály, az Igazságügyi Minisztérium egyik mai helyettes államtitkára végzett: a hivatalos személy elleni erőszakokat elemezte. Az elemzés következtében talán sommásan úgy lehet összefoglalni a megállapításait, hogy a hivatalos személy elleni erőszakok döntő többségénél - emlékezetem szerint több mint 80 százalékánál - kimutatható volt az, hogy az intézkedő hivatalos személy hibás intézkedése vezetett olyan helyzethez, ami a hivatalos személy elleni erőszakot kiprovokálta.

Az SZDSZ felfogása szerint olyan országot kellene itt építeni, ahol a polgárokat nem erőszakkal, hanem érdekeik mentén vesszük rá arra, hogy a törvényeknek engedelmeskedjenek, a törvényeket megtartsák. Egy ilyen országban helye van, szerepe van - igen, van szerepe - az úgynevezett erőszakszervezeteknek, de ezeknek a szervezeteknek jól képzett, jól felkészített, professzionális emberekből kellene állniuk, olyan emberekből, akik képesek differenciálni; nem egy nyugdíjas portás differenciálóképességével rendelkeznek, amikor egyes helyzeteket meg kell ítélni, képes különbséget tenni a maffiózó és az aluljáróban virágot áruló idős néni között, képes különbséget tenni helyzetek és helyzetek között. Olyan esetekben pedig, amikor egy helyzetben erőszakra kerülhet sor, megítélésünk szerint nem az megoldás, hogy az intézkedők fegyvertárát bővítjük, hanem az a megoldás, hogy az intézkedőket hozzuk olyan helyzetbe, hogy rendőri segítséget kapjanak intézkedésük végrehajtásához.

Ma Magyarországon, a demokratikus jogállami Magyarországon körülbelül háromszor annyian követhetnek el legális erőszakot állampolgárokkal szemben, mint amilyen a kommunista elnyomás alatt volt. Ma a rendőrség létszáma jóval nagyobb, mint abban az időszakban volt, és egymás után szaporodnak azok a szervezetek, amelyeket felhatalmazunk arra, hogy erőszakot alkalmazzanak. A közterület-felügyelők csak egy újabb elem ebben a sorban. A mezőőrök, a vadőrök, a környezetvédelmi felügyelők, és sorolhatnám mindazokat - és a biztonsági szolgálatokról, a polgári vagyonvédő szervezetekről szóló törvény értelmében még a vagyonvédő szervezetek is alkalmazhatnak erőszakot. Ebben egy újabb lépés a közterület-felügyelő felruházása ilyen erővel.

Amerikai vizsgálatokban elemezték a rendőri fellépések tapasztalatait. Washington városban végeztek egy nagyon alapos kutatást. Azt állapították meg, hogy át kell térni a két- vagy háromfős járőrözési gyakorlatról az egyfős járőrözési gyakorlatra. Ugyanis az volt a tapasztalatuk, hogy ha több rendőr van egy autóban, nagyobb kockázatokat vállalnak, sokkal több olyan helyzetbe mennek bele, amelybe nem kellett volna belemenni. Az egyedül járőröző rendőr addig nem kezd intézkedésbe, amíg nem hív segítségül további rendőröket. Ennek a túlerőnek a jelenléte az, ami a biztonságot, a biztonság esélyét növeli. Ezt egy olyan városban mondták - Washington D.C.-ben -, ahol az Egyesült Államokon belül a tízezer lakosra jutó erőszakos bűncselekmények száma messze a legmagasabb. És abból a felismerésből, hogy a nagyon jól megfizetett, nagyon jól felkészült rendőrök is rossz döntéseket tudnak hozni, és ezekkel a döntésekkel önmaguk és mások életét, testi épségét kockáztatják, az SZDSZ véleménye szerint szerencsésebb lenne a közterület-felügyelőket könnygázszóró palack és kutya helyett rádiókkal felszerelni, olyan rádiókkal, amelyekkel rendőri segítséget tudnak kérni minden olyan esetben, amely esetben erre szükség van.

Az a terület, amin a közterület-felügyelő eljárhat - legyen szó szabálytalanul parkoló autóról, legyen szó tiltott csikkeldobásról, vagy legyen szó illegális virágárusításról -, nem olyan típusú terület, ahol az erőszakra erőszakkal kell válaszolni. Ebben a tekintetben én is utalnék arra - az előttem szóló is szóba hozta -, hogy a szabálysértési törvénynél is úgy beszéltek kormánypárti képviselők, mintha a szabálysértések és a szervezett bűnözés között bármifajta összefüggés felállítható lenne. Ezért olyan víziót keltettek, mintha a szabálysértési hatóságokat - mint ahogy itt is - fel kellene ruházni ezekkel az eszközökkel, mert különben mi lesz a bűnözés eláradásával.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Magyarországon évente 1 millió szabálysértési helyszíni bírságot szabnak ki. Ennyi bűnöző ebben az országban nincs. Ennyi potenciális, leküzdendő ellenség nincs. Az államnak nem ellenségként kellene a polgárait kezelni, hanem szolgálni kellene, és az önkormányzati testületek megbízásából tevékenykedő közterület-felügyelőknek is ezt kellene csinálni. Mert ebben a vízióban a közterület-felügyelő és a rendőr között pusztán annyi a különbség, hogy lőfegyvert nem használhat a csikkdobálóval szemben. De ez még csak az első lépés, ami most lesz, mert ha ilyen szituáció előkerül, hogy a közterület-felügyelő elkezd intézkedni, borítékolni lehet - a jegyzőkönyv kedvéért szeretném rögzíteni -, hogy két-három-négy év múlva jön ide a törvényjavaslat, hogy a közterület-felügyelőnél a megbírságolt gyorsabban vette elő a könnygázszóró palackot, és lefújta a közterület-felügyelőt, ezért fegyvert kellene adni a közterület-felügyelőnek is, mert mégiscsak tűrhetetlen ez az állapot.

(17.50)

Különösen azért tartom ezt rendkívül aggasztónak, mert a közterület-felügyelővel kapcsolatban - mint ahogy arra az előttem szóló is helyesen utalt - tulajdonképpen semmifajta komoly szakmai követelményt nem fogalmaznak meg. Nem kell a közterület-felügyelőnek még a szabálysértési törvényt sem ismernie, mert ez nincs benne az alkalmazási feltételekben. Nem kell például pszichológiai alkalmassági vizsgán átmennie egy közterület-felügyelőnek, tehát ha például egy rabiátus, erőszakos, kötözködő ember megy el közterület-felügyelőnek, Tóth Mihály vizsgálatai előrevetítik, hogy sokkal gyakrabban fog kényszerítő eszközöket alkalmazni, mint bárki más, mert olyan konfliktushelyzeteket teremt. Nem képezik ezeket a közterület-felügyelőket egységesen, nem készítik fel arra, hogy konfliktushelyzetekben differenciáltan tudjanak intézkedni. Abban a pillanatban, ha ő erőszakot alkalmazhat, könnygázt vagy kutyát használhat, használni is fogja, és ezekkel az eszközökkel visszaélésszerűen fog fellépni.

Ráadásul a törvény azt az abszurd megoldást választja, hogy a közterület-felügyelő intézkedésével szembeni jogorvoslat a közterület-felügyelő munkáltatójánál, a jegyzőnél történik, ahol azt sem vizsgáljuk, hogy nem a munkáltató utasítására végezte-e el azt a cselekedetet, amivel szemben panasszal él a panaszos. Tehát nem zárjuk ki azt, hogy a jegyző utasítja valamire a közterület-felügyelőt, az végrehajtja, akit az intézkedés érint, az panaszt tesz, és az a jegyző bírálja a panaszt, aki az utasítást adta, és az állampolgár és a hatalom vitájában eldönti, hogy kettejük közül melyiknek van igaza. Ez is egy abszurd megoldás, amit mi a magunk részéről nem tudunk támogatni.

Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a javaslat tulajdonképpen a megfelelő garanciák nélkül szabályozza a kép- és hangfelvétel készítésének lehetőségét. Én nem vitatom azt, hogy kép- és hangfelvétel készítésének lehetősége fontos. A sittnek az utcára való leborításáról felvételt kell készíteni, a tilosban parkoló autóról felvételt kell készíteni, de arra a javaslat nem tartalmaz garanciát, ha valami olyasmiről készül felvétel, amiről utóbb kiderül, hogy semmiféle intézkedésre nem adott okot, mert például a sitt elhelyezésére szabályos engedéllyel rendelkezett az, aki azt elhelyezte; vagy például veszélyhelyzetben állt meg tilos helyen valaki, amire minden jogszabály lehetőséget teremt, életmentés, egészségi problémák vagy műszaki hiba miatt akad el egy jármű, és azt tolják félre. Hogy ezekkel a felvételekkel utána mi történik, erről nincsen rendelkezés.

A törvény nevéből eredő funkcióval kapcsolatban is sajátos, hogy a közterület-felügyelő közterületnek nem minősülő területen is intézkedhet. Megítélésem szerint, ha ez szükségessé válik, akkor ehhez rendőri segítséget vehetne igénybe. Az a fajta politika, hogy egyik oldalon a bűnözés növekedésére hivatkozva évről évre növeljük a rendőrök létszámát, évről évre növeljük a rendőrök felhatalmazásait, rendszeresen és folyamatosan, és ma a magyar rendőrség olyan felhatalmazásokkal rendelkezik, amely felhatalmazásokkal Európa nagyon-nagyon kevés rendőrsége rendelkezik, és közben évről évre elfogadunk új törvényeket... - és ebben, megítélésem szerint, az előző kormányzatot is terhelte felelősség, amely újabb és újabb paramilitáris egységeket, kvázi rendőrségeket állít fel kutyákkal, könnygázszóró spraykkel, egyenruhákkal.

Ma már nagyon nehéz eligazodni egy polgárnak a különböző egyenruhákban masírozó különböző szervezetek között, hogy kinek mire van joga, például kik azok, akik nem igazoltathatnak, mert ma már többen vannak azok, akik igazoltathatják az embereket, mint azok, akik nem igazoltathatják. Ráadásul ez a törvényjavaslat is kétéves adatkezelést ír elő egy igazoltatás során. Tehát ha valaki megy az utcán egy csokor virággal a kezében, vagy, mondjuk, áll az aluljáróban egy randevú alkalmával, és azt feltételezik róla, hogy árulja ezt a virágot, akkor a személyi adatait felvehetik, és két évig kezelhetik, hogy ő április 11-én délután 3 órakor a Kálvin téri aluljáróban tartózkodott, anélkül, hogy bármit csinált volna, vagy bármi ok lett volna ennek az adatnak a kezelésére.

Tisztelt Ház! Mi a magunk részéről rendkívül nagyra értékeljük a közterület-felügyelők áldozatos tevékenységét. Ez a szervezet arra szolgál, amire eredetileg kitalálták, hogy az önkormányzatok hatáskörébe tartozó területen a közterületek rendjének fenntartását biztosítsa. De nem arra szolgál, hogy plusz egy rendőri egység legyen, nem arra szolgál, hogy plusz-erőszakszervezetek jöjjenek létre egyenruhákkal, könnygázpalackokkal, kutyákkal és karatéban kiképzett emberekkel, hanem arra szolgál, hogy a polgárok érdekében a rendet megbontó polgárokat rávegye a rend megtartására. Ha a rendbontás olyan fokú, hogy az már rendőri beavatkozást igényel, akkor a közterület-felügyelő, aki egyébként - a nevében is benne van - felügyel, rendőrt hív, olyan személyt, akinek a rend megőrzése a feladata, ehhez rendelkezik megfelelő felhatalmazásokkal - ezt a rendőrségi törvény biztosítja -, megfelelő fegyverekkel - ezt a rendőrségi törvény biztosítja -, megfelelő felkészítéssel és képzettséggel - a rendőrségi törvény ezt is előírja.

Óriási hibát követünk el akkor, ha ezeknek a szervezeteknek a számát és felhatalmazását szaporítjuk, mert minden ilyen lépéssel olyan emberek kezébe helyezzük a mások testi épsége, egészsége (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) felett való rendelkezési jogot, akiknek erre nincs megfelelő képességük és felhatalmazásuk, és ezzel nem szolgáljuk, hanem veszélyeztetjük a polgárok érdekeit. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu