DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. A 289. pontban szereplő indítványról szeretnék szólni, amelyre a korábbiakban történt utalás. Nevezetesen, az SZDSZ álláspontja szerint a kormányzatnak meg kellene fontolnia azt, hogy azok a lépések, amelyek a pénzbírság végrehajthatósága érdekében belekerültek a törvényjavaslatba, ezek a lépések nem elegendőek-e önmagukban ahhoz, hogy a pénzbírságok befizetésénél a fizetési hajlandóságot növeljék; tehát nevezetesen az a megoldás, hogy a pénzbírság meg nem fizetése esetén adók módjára behajtják a kiszabott bírságot.

Meggyőződésünk szerint itt kétlépcsős megoldást kell alkalmazni. Egyfelől azoknál, akiknél lehetséges, ott a közmunka szankciót kell alkalmazni, másfelől viszont mi az európai emberi jogi nyilatkozat tekintetében és az ehhez kapcsolódó alkotmánybírósági döntés tekintetében aggályosnak tartjuk - és egy polgári államban különösen nehezen indokolhatónak -, hogy önkormányzati rendeletben megfogalmazott normasértés eredményeként is valakit szabadságelvonás szankcióval sújtsanak.

A 289. pontban szereplő indítványunkban - és itt valóban tartalmi nézetkülönbség van, tehát ez nem kapcsolódik az előző vitáinkhoz - arról van szó, hogy a kormány más koncepciót vall. Szerintünk a XXI. századi polgári gondolatkörbe az illene bele, ha az állam és a polgár viszonyában nem a '68-as szellemiség türemkedne át ezen a törvényen - tehát hogy az állam büntet, a polgár pedig köteles engedelmeskedni -, hanem az a gondolat, hogy az állam olyan döntéseket hoz, amelyekben érdekeltté teszi a polgárokat a döntések, a szabályok betartásában. Tehát nem az erőszak, hanem a kölcsönös meggyőzés a fő eszköz.

Ebben a tekintetben mi azt tartanánk helyesnek, ha valamennyi olyan tényállás, ahol a kormány vagy a kormánytöbbség szeretné, hogy végső soron elzárással is kikényszeríthető legyen a jogkövetés, valamennyi ilyen tényállás kerüljön bele a szabálysértési törvénybe. Elfogadnánk azt, ha a kormány azt mondja, hogy nem 24 tényállást szerepeltet a törvényben, hanem 150-et vagy 200-at, vagy 170-et - mint ahogy a kormányrendelet -, vagy 190-et - ami a kormányrendelet és a törvényjavaslatban szereplő tényállások együttese -, mert akkor jobban kiderülne az, hogy mik azok a magatartások, amelyeket szankcionálni akarnak.

Szerintünk bizonyos esetekben, ha ez az okozott sérelemmel arányos, az elkobzás vagy részleges elkobzás alkalmazása is megfelelő visszatartó erővel jár, de elfogadhatatlannak tartom azt, hogy egy önkormányzati testület által kiszabott, meghatározott magatartás, amely nagyon provinciális, csak az adott település keretei között zajlik, ennek a megsértése végső soron azzal a következménnyel járhat, hogy adott esetben olyan személyt is a szabadságától megfosztunk, aki nem is tudott arról, hogy létezik ilyen önkormányzati rendelet, hiszen nem a településen lakik, csak éppen átutazóban tartózkodik ott. Bírságot szabnak ki, nem tudja megfizetni a bírságot, és ennek az lesz a következménye a törvény jelenlegi logikájában, hogy szabadságától megfosztják. Ez szerintünk az arányos szankció követelményével nem áll összhangban.

Tehát mi nem önmagában azt fogalmazzuk meg, hogy csak a törvényjavaslatban szereplő 24 tényállás tekintetében lehessen végső soron átváltoztatni, hanem azt fogalmazzuk meg, hogy csak olyan tényállásoknál lehessen a szankciót szabadságelvonásban is megállapítani, amely tényállásokat a törvény tartalmazza. Szerintünk a jogbiztonság, a polgári jogállam eszméje ezt a megoldást támasztaná alá. Az a megoldás, amelyet az előterjesztés tartalmaz, a '68-as törvény szellemében születik; szerintünk helytelenül, rosszul, mert ezen a korszakon, ezen a szellemiségen túl kellene lépni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu