CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrnak a koszovói válsággal kapcsolatos szavai jóleső érzést váltottak ki belőlem, mert újólag megbizonyosodhattunk afelől, hogy a kormány és a kormányt alkotó többség együttes szemléletben, együtt látja ebben a súlyos helyzetben a magyar nemzetet, a Vajdaságban élő magyarokat, az anyaországot és minden magyart.

Ez a válság a század egyik legnagyobb botránya. Ezt mindenekelőtt valamennyiünknek tudnunk kell. Bekövetkezéséhez a század során történt események, világháborúk járultak hozzá.

A megoldása is különös figyelmet kíván. A magyarság érintettségéről most nem akarok külön szólni, mert közismert.

Egyetlenegy kérdés van, amelyet sokszor a kormány szemére hánynak úgy, hogy azt mondják, nincs a kormánynak kommunikációs stratégiája ebben a különös helyzetben. Bizony, ebben van némi igazság, a magva azonban sokkal súlyosabb. Egyelőre, sajnos, nincs meghatározva, hogy a magyarság mint állam, mint nemzet miért vesz részt ebben a háborúban. Egyelőre nem határozta meg egyetlenegy társadalmi erő sem, hogy mi a magyarság saját célja ebben a háborúban, és ebből keletkezik az az érzés, hogy a kormány és az ország, az egész állam sodródik. Nemcsak abból keletkezik az érzés, hogy egy háború minden pillanatban újabb és újabb kérdéseket vet fel, hanem ebből a meghatározatlanságból. Ezért tehát - még nem késő! - meg kell határoznia az Országgyűlésnek, a kormánynak, a társadalomnak, hogy miért veszünk részt benne. Pusztán azért-e, mert a NATO szövetséges tagjai vagyunk és bele vagyunk rendelve, vagy pedig van saját célunk. Nos, úgy gondolom, hogy ha megfogalmazzuk a saját célunkat, akkor sokkal könnyebb lesz minden.

Mi lehet a célunk? Azonosulás azzal, ami az egész NATO célja: megtiltani minden állam számára, hogy a saját belső kisebbségét kiirtsa, tönkretegye, megtiltani annak érdekében, hogy demokratikus rendszerben éljen nemcsak a balkáni térség, hanem a Kárpát-medencei térség is. Ez a NATO célja, ezzel azonosíthatjuk magunkat. Ezen felül kell meghatároznunk nekünk nemzeti céljainkat. Ez pedig nem lehet más, minthogy éppen ennek a háborúnak a során meghatározzuk Magyarország számára a legnagyobb biztonságot és a határainkon kívül élő összes magyar számára a legkorrektebb életfeltételeket, autonómiát, önrendelkezést - ez ugyanaz, bocsánatot kérek - és esetleg népszavazás útján olyan életfeltételeket, amelyek csak a magyar állam keretében valósíthatók meg. Amennyiben ezt a célt a magyarság maga elé kitűzi - és ebben nincs semmi erőszak, ezt a történelem állította elénk -, akkor világos lesz minden magyar ember számára, hogy miért vagyunk benne, és nem keletkezik tovább a sodródás élménye.

Ezért tehát a legnagyobb tisztelettel azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy ezeket a célokat a lehető legpontosabban és határozottabban fogalmazza meg, és akkor mindazok a kérdések, amelyek eddig bizonytalanságban hagyták a társadalmat, meg fognak oldódni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu