DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tavaly határozatot hoztunk arról, hogy felül kell vizsgálni a gazdasági kamarák elmúlt öt esztendei működését. Ezen időszak egyik fontos kérdése a kötelező kamarai tagság fenntartásának avagy megszüntetésének a kérdése volt. Ez a kormány egyértelműen elkötelezte magát a magyar polgárosodás mellett, erős polgárság pedig kis- és középvállalkozók, a hazai vállalkozók minél szélesebb rétegei nélkül nem képzelhető el. Az a véleményem tehát, hogy a kamarák jövőjét is elsősorban a kis- és középvállalkozók jövője szempontjából kell vizsgálni.

Mint ismeretes, a hazai vállalkozások mintegy 96 százaléka úgynevezett mikrovállalkozás, melyek jelentős része kényszervállalkozásként indult, és sajnos, ma is így működik. A TÁRKI felmérése szerint a magyar családok mintegy 16 százalékában van olyan családtag, aki váratlan munkanélkülivé válása miatt fogott vállalkozásba. Ezen kisméretű vállalkozásoknak, illetve kényszervállalkozásoknak igen csekély az önszerveződési készsége, érdekeik általános megfogalmazására és azok érvényesítésére pedig alig van lehetőségük. Elsősorban őket sújtja a forráshiány is, mivel az általuk igényelt összeghatárokon belül a banki ráfordítások nem térülnek meg, fedezetük pedig nincsen.

A kötelező kamarai tagság megszüntetése - habár évi néhány ezer forintos kiadástól kétségtelenül mentesítené őket - az elvi lehetőségét is megszüntetné annak, hogy éppen ezen csoportok érdekei egyáltalán megfogalmazódhassanak. Arra pedig végképp semmi esélyük nem volna, hogy érdekeiket a hangadó gazdasági csoportokét akárcsak megközelítő mértékben is érvényesíthessék.

Emellett a kamaráknak sem volna lehetőségük kedvezményes támogatási konstrukciók működtetésére, a tagdíjak célzott visszaforgatására. Ezen rétegek mentesítésére tehát a legcélszerűbb megoldást a tagdíjmentesség bevezetése jelentené. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol megszűnik a kötelező tagság, ott elsősorban a kisvállalkozások szüntetik meg a tagságukat, így tehát a kamarák voltaképpen a nagyvállalatok lobbyszerveiként működnek, azon nagyvállalatok nyomásgyakorló szerveiként, melyek egyébként is számos lehetőséggel bírnak az érdekeik érvényesítésére.

A kötelező tagság megszüntetésének tehát az volna a legsúlyosabb következménye, hogy - mint mondani szokás - indulásból megszűnnének a mikro- és kisvállalkozások lehetőségei, ez pedig senkinek nem állhat érdekében.

A gazdasági kamarák működésének áttekintésére az Országgyűlés által adott akkori határidő két hónap volt. Lassan négy hónap telt el, és a kormány még mindig dolgozik az előterjesztésen. Az érintett vállalkozókban és a kamarák körében pedig óriási a bizonytalanság a jövőt illetően. Az nem kérdés, hogy a kormány a saját, rövid távú népszerűségét, avagy a hosszú távú gazdasági stabilitást kívánja-e megalapozni. A kamarai tagság kérdése azonban, sajnos, máig is nyitott. Ha megszüntetjük a kötelező kamarai tagságot - bár én inkább a kötelező tagság helyett automatikus tagságot mondanék, mert ez a szókapcsolat jobban bemutatja a kamarai gondolat lényegét -, ha tehát megszűnne az automatikus tagság, akkor az államnak kellene kialakítania egy működőképes intézményrendszert a vállalkozók segítésére és támogatására. Ez bizony sok pénzbe kerül, amit az államnak kellene a költségvetésből, vagyis mindnyájunk adóforintjaiból megfizetnie.

A kamaráknak ma éppen ilyen típusú szolgáltatás végzése volna a feladata;
van erre amerikai példa is, egyetlen fillér állami támogatás nélkül. Nem lehet kétséges ugyanis, hogyha az adófizető polgár felismeri, hogy az ő zsebére megy a játék, nem fog neki örülni, és joggal kérdezi, hogy ha a vállalkozók érdekében kell egy ilyen intézményt fenntartani, azt miért ő fizesse meg, s miért nem maguk a vállalkozók.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az az út, amelyet a kamaráknak két ciklussal ezelőtt az Országgyűlés túlnyomó többsége megszabott, járható és jó út; jó út a kis- és középvállalkozóknak. Az Országgyűlésnek és a kormánynak tehát arra kell figyelnie, hogy a kamarák valóban szolgáltató kamarák legyenek, kötelezettségüket pedig teljesítsék, amiben a kormány ellenőrző munkájának van óriási szerepe. Fontos tehát, hogy a hazai polgárosodásra, hangsúlyozom: a tisztességes vállalkozások gyarapodására a törvényalkotás során a maga idejében - reméljük mielőbb -, a kamarai tagság tekintetében is figyelemmel legyünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu