KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a parlamentben kialakult helyzettel szeretnék foglalkozni; megjegyzem, véleményem közelebb áll a Balsai frakcióvezető úr által elmondottakhoz. Isépy képviselő úr mondandója teljes egészében félremegy, és egészen másról beszél, mint a valódi ok.

Hadd tegyem hozzá, hogy a múlt héten előfordult esemény nem új, tisztelt képviselő úr, a parlament történetében. 1997. július 7-én ugyanez a helyzet fordult elő. Önök voltak ellenzékben, és nem nyomtak gombot, emiatt határozatképtelen volt a parlament, és nem fogadta el a napirendjét. Csak erre nem szokás Fideszéknél emlékezni, mert semmi nem létezik már, ami a választások előtt volt.

Ugyanakkor azonban nem ebben van új helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hanem abban - és ezért alakult ki a mélypont is a parlamentben -, hogy teljesen idegen a magyar parlamentáris hagyományoktól, az 1990 óta kialakult hagyományoktól is, és az európai parlamentek gyakorlatától is, hogy a kormánytöbbség lényeges parlamenti működési kérdésekben egyedül dönt, az ellenzék egyetértése nélkül. Ez az, ami miatt mélypont alakult ki, és ez az, ami példátlan a parlamentünk történetében, és ez az egyik oka annak, amiért a múltkor a napirend leszavazására került sor.

Az SZDSZ részéről mi konkrét javaslatokat tartottunk megtárgyalandónak, ezekről az ügyekről hetek, sőt hónapok óta a parlament tárgyalni sem hajlandó. Nem leszavazta, tisztelt képviselőtársam, a javaslatokat, hanem leszavazta azt, hogy tárgyaljon egyáltalán róla. Azt gondolom, hogy ez egy minőségileg egészen más ügy, mint amiről ön beszél. Az indok persze az, hogy nincs előkészítve, mert a bizottságok nem tárgyalták meg. Azok a bizottságok, amelyek az elnök úr szerint nagyon hatékonyan dolgoznak, lényegesen jobb munkát végeznek, mint az előző időszakokban, hetek óta nem képesek egy rövid javaslat tárgysorozatba-vételéről dönteni - ami egyébként egy vizsgálóbizottság, amit a parlamentnek kötelező megalakítania abban az esetben, ha a megfelelő számú aláírás összegyűlt.

Ez a vizsgálóbizottság egyébként, képviselőtársaim, a Postabank konszolidációját vizsgáló bizottság. Azt hiszem, indokolt a bizottság létrehozása, hiszen végül is mégiscsak 150 milliárd forint felhasználásáról, illetve a felhasználás figyelemmel kíséréséről van szó. Az adófizetők pénzéről van szó természetesen. Azt gondolom, erre mégsem lehet azt mondani, hogy az egész nem érdekes, majd a kormány vagy a kormánytöbbség elintézi a saját berkein belül. Ez az a parlamenti ellenőrző szerep, képviselőtársaim, amiről én már több alkalommal szóltam ebben a Házban, és amit önök egyszerűen nem hajlandók, nem képesek ellátni. Pedig ha egy kicsit hajlandóak lennének belenézni a Postabank ügyeibe és a Postabank konszolidációjának folyamatába, akkor értesülhetnének arról, amiről nekem is tudomásom van, hogy a kormány megalakulását megelőző nyolc hónapban a Fideszhez közel álló vállalkozások több mint egymilliárd forintot vittek ki a Postabankból.

Jól hallották a képviselőtársaim: több mint 1 milliárd forintot. Ha esetleg egyesek fütyülnek, akkor hadd segítsem meg ezt a dallamos hangot azzal, hogy a kormány megalakulásának napján 250 millió forintot. (Közbekiáltások: Nem igaz! Hazudik!) Ezek azok a kérdések, képviselőtársaim, amelyeket érdemes lenne kivizsgálni. Erről szól a vizsgálóbizottság megalakítására vonatkozó javaslatunk, és ez az a javaslat, amit önök konzekvensen még tárgyalni sem hajlandóak. Ezek szerint ennek az oka az, amiről az előbb beszéltem.

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a kialakult helyzetben kompromisszumot kell találni a működés biztosítására, a politikában pedig kompromisszumokat találni mindig lehet, a parlamenti együttműködés pedig - az Antall Józseftől idézett mondatokra is hivatkozva - alapkérdésekben kell hogy megfelelő egyeztetések és egyetértések mentén történjen. Én eddig azt hittem, hogy kompromisszumokra mindig van lehetőség, legfeljebb kompromisszumképtelen politikusok vannak. Ha a vizsgálóbizottságunk megalakítását, illetve ennek tárgyalását ismét elutasítja a parlament, akkor tudni fogom, hogy ez már nem kompromisszumképtelenség, hanem az 1 milliárd forintos ügylet takargatásának igénye.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu