DR. BARÁTH ETELE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Engem igen nagy örömmel tölt el, hogy a kormányzat részéről ilyen hatalmas érdeklődés nyilvánul meg a területfejlesztési törvény tárgyalása iránt (Derültség az ellenzéki padsorokban.), különösen akkor, amikor a törvény alapján valamennyi szinten jelentősen bővül az állami részvétel, ami az intézményeket illeti. Még az ifjúsági és sportminiszternek is helye van a regionális tanácsban, csak éppen a parlamentben nincsen! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Sajnos, azt kell mondanom, hogy ez semmi mást nem jelez, mint a kormányzat részéről a magyarországi területfejlesztési tevékenység totális félreértését. Ezt igazolja egyébként ez a törvénymódosítás is.

A területfejlesztés az elmúlt évtizedek fejlődése kapcsán nem az állam hitbizománya, miközben rendkívül fontos az állam befolyásoló szerepe, hanem valóban egy kooperatív és koordinatív tevékenység - ugyan az előbb képviselőtársam elmondta, csak ez nem szerepel a törvényjavaslatban -, adott esetben az önkormányzatok, azok társulásai, az állam, adott esetben a gazdasági kamarák és más szférák között. Ennek a célja nem más, mint az, hogy lehetőség szerint Magyarországon az emberek életkörülményei közötti különbségek csökkenjenek, a felzárkózás gyorsuljon, de nem kevésbé az, hogy az innováció, tehát a fejlődés is erősödhessék.

Bevezetőül annyit szeretnék mondani, hogy azért aki azt gondolja, hogy a spanyolviaszt most kéne a parlamentnek föltalálni ezzel a módosítással, annak a figyelmébe ajánlom azt, hogy az elmúlt néhány évszázadban nagyon sok tanulmány és munka foglalkozott Magyarországon a regionális problémákkal. Ha mást sem teszünk, mint arra gondolunk, hogy Trianon mit jelentett Magyarországon a régiók megváltoztatására, az egyes összetartozó történelmi, gazdasági, földrajzi, etnikai, infrastrukturális és mindenfajta más szempontból összetartozó térségek szétszakítására, akkor azt gondolom, hogy igen jó volna, ha ez a kormányzat, amelynek különösen a zászlajára volt tűzve az európai medencének az egységesítés gondolatának megfelelő fejlesztése, ezt megfelelő tudományos alapokon közelítené meg.

(10.50)

De ha nem ilyen távolra gondolunk vissza, hanem csak az utóbbi időszakra, mondjuk, az elmúlt néhány évre és valóban az önkormányzati törvényben meghatározott elvekre, akkor azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat alapvető demokratikus elveink alapján is alkalmatlan a tárgyalásra. A legmélyebb tisztelettel szeretném felkérni a jelen lévő Torgyán miniszter urat, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, illetve amennyiben nem vonja vissza - mert gondolom, hogy ezt fogja tenni -, legalább függessze fel az általános vitát egészen addig, míg netalántán egy olyan tárgyalássorozat eredményeként tud benyújtani egy törvényjavaslatot, amely azt a konszenzust biztosítja, mint az a törvényjavaslat, vagy az az országgyűlési határozat, amelynek a módosítására most törekednek.

Ha ezt sem tenné meg, akkor is rendkívül megnyugtató volna számunkra az, ha a nagyon sokat hivatkozott, Martonosi képviselőtársam által is hivatkozott országgyűlési határozatot részletesen elolvasnák, és a zárórendelkezései IV. pontja 1/D pontját is elolvasnák, ami arról szól, hogy azok a régiók, amelyeket most törvényi szintre kívánnak emelni, ideiglenesen voltak benne megjelölve, nevezetesen társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatok elkészítése után rögzíthető. A parlament ezt is nagy konszenzussal fogadta el. Nagyon bízom benne, hogy ez a fajta józan szemlélet a következő időszakban át fogja hatni a parlamenti munkát. Miért?

Pontosan azért - ahogy Hargitai képviselőtársam is mondta -, mert ez egy nagyon rövid, de nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat; de nem abban nagy jelentőségű, amit a tisztelt kormányzópárti képviselőtársaim elmondanak, hanem egészen más szempontból. Tetszik vagy nem tetszik, beszélnek róla, vagy nem beszélnek róla, ez Magyarországon a régió első törvényi szintű lehatárolását jelenti, a törvény által meghatározott régiókban egy olyan intézményrendszer létrehozását, amely hosszú távon, több évtizedre meghatározhatja a gazdasági-társadalmi fejlődést, és mindennek az államigazgatási, közigazgatási rendszerben eltöltött helyét. Itt egy olyan rejtett, lopakodónak nevezhető gondolatmenet indult meg, amelyet egészen bizonyosan - már hivatkoztam előzetesen néhány szóban a hároméves elképzelésekre - követni fog az önkormányzati törvény, az alkotmány módosításának szándéka és még nagyon sok minden más; amire viszont hadd mondjam: nagyon helyes volna, ha most jelenne meg, mert legalább összefüggésszerűen lehetne látni.

Az elmondottakból az is következik, hogy a Magyar Szocialista Párt egyértelműen támogatja a területfejlesztésről szóló törvény továbbfejlesztésének gondolatát - nem a leírtakat, nem a gyakorlatát, hanem a gondolatát. Amikor ez a törvény megszületett, akkor is tudtuk, hogy nem lehet egyből kiválót létrehozni, és bizony ennek a továbbfejlesztésére nagyon sürgősen sor kell hogy kerüljön. Sőt, annak is tudatában vagyunk, hogy az Európai Unió is valóban meghatározott kényszereket fejt ki annak érdekében, hogy Magyarországon a regionális rend kialakuljon és tovább erősödjék. Ezek a kényszerek azonban senkit sem sarkallhatnak kapkodásra és meggondolatlanságokra. Egy-két egészen aprósággal szeretnék ehhez a dologhoz hozzájárulni. Félretettem azt, amire felkészültem, hiszen az előző vitákban nagyon sokan, nagyon részletekbe menően tárgyalták már a törvényjavaslat hibáit. Kilenc pontban foglalható össze az, hogy Magyarországon a régióknak milyen elvekre kellene felépülni:

Az egyik az - és erre több utalás volt -, hogy mindenféleképpen fejlesztési jellegűeknek kellene lenni. Ez a regionális lehatárolás statisztikai jellegű lehatárolás, méghozzá olyan megyéket kényszerít egymás mellé, amelyeknek semmilyen történelmi, földrajzi, gazdasági kapcsolatuk soha nem volt és nem is lesz, tehát ilyen szempontból, elsődlegesen fejlesztési szempontból értelmetlenek.

A második az, hogy ezeknek a régióknak mennyiségi és minőségi értelemben versenyképeseknek kellene lenni. Tisztelettel felhívom az előttem szóló képviselőtársam figyelmét, hogy óriási tévedés ezeket a régiókat pillanatnyilag az európai régiókhoz hasonlítani. Rendkívül nagy csúsztatás van abban, hogy Magyarországon ezekben a régiókban Budapest lakosságának száma megjelenik. A dunántúli három régióból kettőnek a lakossága az 1 milliót sem éri el, ami azt jelenti, hogy egy közepes európai város nagyságrendjét nem éri el, és a harmadik is éppen hogy meghaladja. Amikor Németországban a tizenhat tartományt kilenc eurorégióra vonják össze, amikor Olaszországban a húsz tartományt kilencre vonják össze, amikor elhangzott, hogy Franciaországban milyen eurorégiókat alakítanak ki, akkor mi egy 900 ezres megyecsoporttal, olyan megyékkel, amelyeknek semmi közük nincsen egymáshoz, próbálunk ebben az európai versenyben gazdasági és társadalmi értelemben versenyképesek lenni. Arról nem is beszélve, hogy ez a regionális rendszer az európai pénzek elvesztésének rendkívül egyszerű és kiváló eszköze lehet.

Szeretném, ha Torgyán miniszter úr, aki a vidékfejlesztésnek mindenféleképpen zászlóvivője, de biztos vagyok benne, hogy nem kívánná azt, hogy Budapest és a budapesti központi régió megcsonkuljon, tudomásul venné - és a mai kormányzat -, hogy tekintettel arra, hogy a budapesti központi régió, ami benne szerepel ebben a módosításban, a vásárlóerő-paritáson mért összehasonlítási arányban már 73 százalékát éri el az Európai Uniónak, és 75 százalék fölött egyetlenegy vasat sem kaphat a strukturális alapokból, legalábbis abból az objektív egyből, amiből szeretnénk a pénzt megkapni; ez azt jelenti, hogy a magyar népesség 30 százaléka várhatóan a csatlakozásunk időszakára már ki lesz rekesztve az európai strukturális alapok ilyen központi támogatási lehetőségéből. Persze lehetséges, hogy ez valakinek jó, de hogy az országnak nem jó, az egészen biztos.

További nagyon fontos kérdés az, hogy ezek hosszú távon stabilak-e. Hosszú távon csak olyan régiót lehet kijelölni, amely tudomásul veszi azt az európai történelmi fejlődést, amit a csatlakozás gyorsít föl, magyarul: a határon átnyúló olyan régiók kialakítását, amelyek tudomásul veszik a történelmi összefüggéseket, és akár lesz schengeni határ, akár nem lesz schengeni határ, pontosan a határon átnyúló támogatások révén segít abban, hogy ennek a közép-európai régiónak a felzárkózása közös és egységes legyen.

Az teljesen egyértelmű kategória, hogy legitim legyen. A Magyar Szocialista Párt elnökségének is van egy olyan határozata - és ezt nem egyedi képviselői vágyak fogalmazzák meg -, hogy ezek a régiók pontosan az európai alakulásnak és fejlődésnek megfelelően mindenféleképpen vagy közvetlen, vagy közvetett választott testülettel rendelkezzenek. Ebben az esetben tudnak igazán beilleszkedni abba az önkormányzati rendszerbe, aminek a továbbfejlődését célozzák. Rendkívül fontos, hogy ezek önálló eszközökkel rendelkezzenek.

Az előbb by the way elhangzott az, hogy adózás. Igen, a regionális rendszerek továbbfejlődésének a lényege az, hogy olyan önálló forrásokkal is rendelkezzenek, amelyek nem szolgáltatják ki a régiókat az állami központi hatalomnak. Annak az állami központi hatalomnak - vagy legalábbis a növelésnek -, amelynek pregnáns példája ez a módosítás. Kérem utánaszámolni, hogy a tizenegy minisztériumon kívül ki mindenki van benne az állami hivatalok részéről, és nézzék meg azt, hogy a budapesti központi körzetben eleve helyből adottan állami többség van! Volt már utalás rá, de azért egyetlenegy példát hadd mondjak: nem nehéz a törvényjavaslatból kikövetkeztetni, hogy ha Budapesten a közigazgatási hivatal vezetője úgy értékeli, hogy a budapesti költségvetés elemzésének folyamán nem eléggé hatékonyan jár el a budapesti közgyűlés, Demszky Gábor demokratikusan, közvetlenül választott főpolgármestert felfüggesztheti a tevékenységében. Egyszerűen nevetséges az állam és egyes szervezetek kezébe olyan hatalmat adni, amely ily mértékben a normálisan fölépített demokratikus rendszerek ellen menetel!

A következő lényeges kérdés a régióknál, hogy az eszközökről szabadon, saját maguknak lehet dönteni. Olyan jellegű eszközök meg sincsenek fogalmazva ebben a törvénymódosító javaslatban, amelyekről egyáltalán dönthetnének; mert ha arra gondol a tisztelt kormányzat, hogy az a 13-17 milliárd forint, ami az országban közvetlenül szétosztásra kerül, ami fölött rendelkezhetnek, akkor ez gyakorlatilag ezrelékeiben fejezheti ki Magyarországon még a területfejlesztésre fordítható pénzeszközök nagyságrendjét is. Hol van ez attól az 1600 milliárdos európai támogatástól, amelynek a hazai megfelelőjét meg kellene teremteni? Kötelessége volna egy ilyen törvénymódosításnak, amennyiben hozzányúlunk, az állami költségvetés, az államháztartási reform irányába és más irányba kiutalásokat tartalmazni. Ezek a régiók, ezek a regionális fejlesztési tanácsok ezen törvény alapján koordinatív funkciót, alulról jövő kezdeményezéseket a civil szféra felé, a gazdasági szféra felé nem fognak tudni ellátni, ez egyszerűen képtelenség.

Elhangzott egyébként a kistérségi társulások inkompetenciája, és hangsúlyoznám egy pillanatra megállva, hogy mit jelent ez a megyei önkormányzatok közgyűléseinek elnökei számára. Nagyon szeretném, ha végiggondolnák azt, hogy ezen törvény értelmében, mondjuk, Somogy megye közgyűlésének elnöke egyszerre elnöke a megyei területfejlesztési tanácsnak, részese lehet a regionális fejlesztési tanácsnak, részese lesz a térségi fejlesztési tanácsnak, a Balaton Fejlesztési Tanácsnak, majd az Országos Területfejlesztési Tanácsnak.

(11.00)

Ez egy elképzelhetetlen, elvégezhetetlen munka, amihez eszköz nem jár, ugyanakkor olyan hatalmi funkció, amellyel azért nem rendelkezik, mert a magyar demokratikus parlament az önkormányzati törvény kapcsán nem akarta ezt a megyei közgyűlések elnökeinek kiadni. Így ezekben a módokban elláthatatlan ez a koordinatív funkció is.

Nagyon szeretném hangsúlyozni - ez is elhangzott már -, hogy ebből a gazdaság, a reálszféra - mint egy nagyon fontos kritérium - nem kizárható. Nagyon szeretném felhívni a figyelmet alapvetően a térségi tanácsok ilyen módon fogalmilag is gyenge, de gyakorlatilag értelmezhetetlen bevezetésére. Kérem szépen, az a térségi tanács, amelyet a regionális fejlesztési tanács és a megyei fejlesztési tanácsok hozhatnak létre, gyakorlatilag semmit sem ér. Az, ami az eredeti törvényben elhatározás volt, és úgynevezett fejlesztési régióként jelent meg, azt jelentette, hogy a megyehatárokat átlépheti, a kistérségi, közigazgatási határokat, átlépheti végre azt az ezer éve egyébként biztosan jól működő megyerendszert, amelynek a tartalmát már egyszer megkopasztottuk annak érdekében, hogy tényleges fejlesztési funkcionális kapcsolatok jöhessenek létre, tényleges és valós programok lehessenek megfogalmazhatók. Valós programok nélkül eszközöket sem fogunk elnyerni, és nem lesz mit végrehajtani az ország és a nemzet felemelkedése érdekében.

Végezetül összefoglalóan szeretném elmondani, hogy azt gondolom, ez a törvényjavaslat alapvetően így, ebben a formájában ugyan feltétlenül szolgálja az európai integráció folyamatát, mert bürokratikusan és adminisztratíve meggondolás nélkül eleget tesz a kritériumoknak, de nem szolgálja azt, ami hazánk felemelkedésének alapvető szükségessége. Azt szeretném mondani tisztelt Torgyán miniszter úrnak, aki, gondolom, megtisztel engem ugyanúgy a figyelmével, mint ahogy ő az előbb a másik képviselőtársunkra rá tudott szólni, hogy ráadásul, azt hiszem, politikailag rövidlátóságról is tanúbizonyságot tesz.

Az elmúlt tíz év folyamán négyévente más-más kormány került hatalomra. Ha most ez a kormány létrehozza az államnak ezt a dekoncentrált szervezetét, ezt az államosított rendszert, nagyon el tudom képzelni, hogy éppen ezen rossz döntések kapcsán átadja a hatalmat a szocialista-SZDSZ- vagy bármilyen más koalíciónak, és majd az élhet ezekkel az állami hangsúlyokkal és állami eszközökkel. Kíváncsi vagyok, hogy akkor micsoda tiltakozás fog kialakulni a másik oldalról, amikor egy polgármester, egy megyei elnök, senki nem fog tudni beleszólni abba, hogy ezeket az európai pénzeket ki és milyen módon osztja fel, de az sem lesz jó. Csak egy esetben lehet tisztességesen felosztani: ha eszközrendszerünk van, programunk van, ellenőrző mechanizmusunk van, és mindez demokratikusan tud működni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu