DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kuncze Gábor frakcióvezető úr itt van a teremben, mellettem ül, de én voltam bejelentve eredetileg is, tehát a forgatókönyvbe valamilyen hiba csúszhatott.

Tekintettel vagyok arra, hogy egy kései órán vagyunk, és mindannyiunk idejére tekintettel röviden szeretném elővezetni azt, amiről feltételezésem szerint a terem túloldalán többet tudnak, mint amennyit mi most tudunk, és mi szeretnénk mindent tudni ebben a kérdésben.

Kuncze Gábor frakcióvezető úrral közösen terjesztettük elő a vizsgálóbizottság felállítására vonatkozó indítványunkat, mert szeretnénk tudni, hogy mi van ennek a botrányos, ugyanakkor kárt okozó ügynek a hátterében. Tehát minket alapvetően az vezet, hogy kiderítsük, miért került sor ennek a levélnek a megírására, mi indította a résztvevőket, a kezdeményezőket, aláírókat az aláírásra. Ebben - valljuk meg őszintén - ez idáig a kormánypárti képviselőtársainktól nem sok segítséget kaptunk, de a vizsgálóbizottság lehetőséget teremt arra, hogy az ügyet közösen meg tudjuk vizsgálni.

Szeretném előrebocsátani azt, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, hogy mi nem vagyunk elfogultak ebben az ügyben, nincsenek előítéleteink, nem vezetnek prekoncepciók, ténylegesen azt szeretnénk tudni, hogy mi történt. Örülnénk, ha ugyanarra az eredményre juthatna ez a vizsgálóbizottság, mint az eddigi, az én megítélésem szerint nagyon is vitathatóan működő vizsgálatok. Jó lenne az ország tekintélye, a parlament tekintélye számára, ha kimondhatnánk mindannyian azt, hogy az ügy mögött nincs korrupció. Az erre utaló eddigi jelek azonban engem óvatosságra intenek, azt gondolom, hogy ezt majd csak a vizsgálat végén fogjuk tudni kijelenteni. A tét nem kicsi, és ennek a tétnek két fontos eleme van:

Az egyik az ország nemzetközi tekintélyére vonatkozik, az ország nemzetközi kapcsolatrendszerére, a magyar-amerikai kapcsolatokra, de mondhatnám, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszer egészére is, de ez csak az egyik fele. A másik fele a tétnek valójában a közélet tisztasága és az erről alkotott kép, hiszen közös érdekünk az, hogy meg tudjuk őrizni a parlament tekintélyét, a parlamentben született döntések tekintélyét.

A kárnak egy része már kétségtelenül bekövetkezett, erről nincs mit vitatkoznunk, hiszen az ügy napvilágot látott, az ügy vonatkozásai közismertek. Ez okozott gondokat mind nemzetközi vonatkozásban, mind pedig Magyarország nemzetközi megítélésében, hiszen kétségtelenül az a látszat keletkezett, hogy vagy a Magyar Országgyűlés képviselői nem képesek belátni ennek a kérdésnek a diplomáciai vonzatait, azaz dilettánsak, amatőrök, de ez talán még a jobbik feltételezés, vagy az a feltételezés kapott lábra, hogy itt bizony az ügy mögött valami súlyosabb, aggasztóbb jelenség áll, a gazdasági érdekcsoportok és a parlamenti képviselők közötti összefonódás. Ez egy látszat még ebben a pillanatban, és az az érdekünk - azt hiszem, közös érdekünk -, hogy le tudjuk küzdeni, ha le tudjuk küzdeni, a vizsgálóbizottság segítésével is. Hiszen senkinek nem érdeke az, hogy Magyarországról egy olyan kép alakuljon ki, hogy ez egy banánköztársaság, vagy talán stílszerűen szólva úgy is fogalmazhatnék, hogy egy narancsköztársaság, ahol bizony az ilyen dolgok mindennaposak lehetnek. Tehát kell hogy legyen egy olyan erkölcsi tanulsága is ennek a vizsgálatnak, ennek az ügynek, amely lehetetlenné teszi, hogy a közeljövőben ilyen esetek sorozatban előforduljanak.

Természetesen van az ügynek egy másik fontos szintje is. Hadd utaljak arra, hogy Magyarország egy nagyon fontos beszerzés előtt áll. Ennek a beszerzésnek a tétje már induló áron 300 milliárd forint, tisztelt képviselőtársaim. Ez a magyar katonai repülőgépek beszerzésének az ügye. Ez hozzávetőlegesen 300 milliárd forintos beszerzés, de természetesen aki megnyeri ezt a tendert, az joggal számíthat arra, hogy éveken keresztül az utánpótlás szállításában, illetve a további beszerzésekben is előnyökkel rendelkezik. A Lockheed cégnek éppúgy, mint Magyarországnak és a Magyar Országgyűlésnek az az érdeke, hogy világos legyen: ebben a majdani beszerzésben, ennek a tendernek az elbírálásában semmilyen más szempont nem játszhat szerepet, csak a technikai paraméterek és az ár kérdése, tehát semmilyen másodlagos kapcsolatrendszeri vagy más módon való befolyásolásnak itt szerepe nem lehet. Azt hiszem, minden képviselőtársunk belátja, hogy itt erről is szó van, erről a nagyon fontos közös érdekről, tehát azt hiszem, nem kell ezt vitatnunk.

Itt voltak már vizsgálatok - erről az imént szóltam pár szót, és ma már szóba került az interpellációk során is -, a Miniszterelnöki Hivatal is folytatott vizsgálatot, a Fidesz-frakció is folytatott vizsgálatot, de hadd jegyezzem meg elöljáróban, hogy egyikünk sem lenne elégedett azzal, ha az egyes érintettek, gyanúsítottak ügyeit a rokonságuk, az illető gyanúsítottak rokonsága vagy hozzátartozói, baráti köre vizsgálná ki. Senki nem nyugodhatna meg abban, hogy ők pártatlanul képesek kideríteni az ilyen ügyek hátterét. Ezért van szükség arra, hogy valamennyi párt képviselője részvételével paritásos bizottság vegye kézbe az ügyet.

Ezek a vizsgálatok a homályt nem oszlatták el, tisztelt képviselőtársaim, a homály sajnos sűrűsödött. Új kérdések sokaságát vetették föl. Tekintettel vagyok arra, hogy kései órán járunk, ezért a kérdésekből csak néhányat... (Közbeszólás: Korai órán!) Lassan-lassan korai órán, ezért a kérdésekből csak néhányat említek meg itt, de valójában hosszan-hosszan sorolhatnám a megválaszolatlan kérdéseket.

Engedjék meg, hogy először is azt a legegyszerűbb, legelementárisabb kérdést tegyem föl, amire a két vizsgálat nem tudott magyarázatot adni: ki írta, ki fogalmazta meg ezt a levelet? (Dr. Kosztolányi Dénes: Ki hamisította?)

(24.00)

Innen kell elindulnunk ebben a kérdésben, hogy ezt az elemi dolgot tudjuk, hogy valójában ki írta. Természetesen a nagy és az igazi alapkérdés ebben az ügyben az, hogy mi indokolta a levél megírását, milyen érdekek, motivációk álltak mögötte. Pusztán a személyes nagyrabecsülésről, szimpátiáról van-e szó - van, aki kétségtelenül hitelt ad ezeknek a feltételezéseknek is, én azonban szeretném látni a valódi indokokat és motívumokat, melyek a levél megírása mögött álltak.

A Lockheed vizsgálata egy nagyon érdekes körülményre világított rá, tisztelt képviselőtársaim. Ez a körülmény eddig még nem kapott igazán hangsúlyt a médiában, a mi vizsgálatunknak kell majd erre magyarázatot adni. Amikor a Népszava leközölte ezt az április 30-ai változatot, akkor az érintettek úgy nyilatkoztak, hogy ők már nem is igazán emlékeznek, hogy mikor írták alá, nem is tudják, hogy milyen változat. Volt valamilyen változat, de azt ők megsemmisítették, elégették, eltűnt, nincs meg, nem tudnak róla semmit.

A Lockheed-vizsgálatnak van egy nagyon érdekes mozzanata. A Lockheed ugyanis megállapítja azt, hogy az április 30-ai, a Népszava által leközölt, úgynevezett második, hamisított vagy manipulált változatot a Lockheed faxáról Steven M. Jones úr magyarországi partnereinek faxolta vissza. Miért nem derítette ki az eddigi vizsgálat - bár mi készen állunk, és ki fogjuk deríteni -, hogy kik voltak ezek a partnerek, akiknek visszaküldték ezt a faxot. Ugyanis - mint ahogy a Lockheed vizsgálata kiderítette - nem a Népszavának küldték, hanem Steven M. Jones úr saját partnereinek. Ezek után nem értem azt a csodálkozást, meglepetést és azt az állítást, hogy mi minderről nem tudtunk semmit.

Bizony, nem így van, tisztelt képviselőtársaim. Lehet, hogy az aláírók nagyrésze nem tudta, de néhányan nagyon pontosan tudták, hogy miről van szó. Megbeszélések eredményeképpen került vissza az a fax. Több hónapos szorgos munka folyt e fax visszaküldéséért. Tehát ami a manipulációt illeti, az nyilvánvalóan van, de azt nem a sajtó hajtotta végre, hanem az ügy kezdeményezői és résztvevői. Erről is szeretnénk többet tudni.

Nehezen megmagyarázható számunkra az, hogy amikor a Miniszterelnöki Hivatal három államtitkára egy ilyen fontos ügyben folyamatosan - ezek szerint hónapokon keresztül - előkészítő munkát és megbeszéléseket folytat, mindarról az értük vagy a Miniszterelnöki Hivatalért felelős miniszter nem tudott volna. Persze nem állítom, hogy tudta, de meg kell mondanom, hogy ez sem vet igazán jó fényt az ott folyó tevékenységre.

Ha megtehető az, hogy akár diákos csínytevésből, akár valamiféle összeesküvéstől vezérelve három államtitkár komoly államügyekben folyamatosan tevékenykedjen anélkül, hogy hivatali elöljárójuk erről mit sem tudjon, az legalább annyira elgondolkodtató, mint az, ha Stumpf miniszter úr minderről tudott volna, és a jóváhagyásával folyt volna.

Ugyanúgy az is nehezen érthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy Szemerkényi Réka miniszterelnöki főtanácsadó asszony, aki mindezt látta, butaságnak tartotta, elutasította, ahogy ezt hallotta, vajon miért nem jelezte hivatali elöljáróinak, hogy miről van szó. Tehát ezek a kérdések is a vizsgálataink körébe tartoznak. Van egy másik érdekes, új mozzanat. Semmilyen feltételezésbe nem akarok, nem szeretnék belebocsátkozni, mert ez megint a mi közös vizsgálóbizottságunk feladata lesz.

De bizony, Rónai Gábor úr szerepe fölöttébb érdekes ebben az ügyben. Az illető úr ugyanis nemcsak ebben a vizsgálóbizottság által érintett ügyben szerepel, hanem, mint kiderült, hasonló módon vizsgálódásokat szeretett volna folytatni más politikai ügyekben is, a meghallgatási bizottság tárgykörébe eső ügyekben is. Tehát politikusok megfigyelési ügyeiben is fölmerült a neve. Nem tudom pontosan, hogy ott milyen tevékenységet folytatott vagy fejtett ki, ezt is szeretnénk majd bevonni a vizsgálatok körébe. Erre nyilván kapunk majd választ. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy az ügy ága-bogai elágaznak egészen a lehallgatási ügyig menőleg. Az illető személynek tehát nem csupán abban merült ki a tevékenysége, hogy az Egyesült Államok következő nagykövetét keresse meg, de a magyar politikai élet vezetőiről is információkat szeretett volna beszerezni.

Azt hiszem, hogy ezek épp elég indokot adnak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyet közösen, kellő komolysággal vizsgáljuk ki, járjunk a végére, mert bár a dolog alapvetően fideszes államtitkárokat, fideszes képviselőket érint, mondhatnánk azt is, hogy csak az ő ügyük, de itt az ország ügyéről is szó van, mert a kárt mindannyian elszenvedjük, bár a hibát ők követték el.

Végezetül hadd mondjam el azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magam részéről nagyon bízom abban, hogy ez a bizottság még a nyári szünet előtt fel tud állni. Fontosnak tartom azt, hogy ebben az ügyben a parlament együttműködése nyomán már a nyáron lefolytathassuk a vizsgálatokat, és szeptemberben a parlament plenáris ülése dönthessen a vizsgálati jelentésről.

Azt hiszem, hogy ha jóhiszeműek az érintettek és hisznek abban, amit állítanak a nyilvánosság előtt - és mi ezt most fogadjuk is el, mert az ártatlanság vélelme mindenkit megillet -, akkor bizony az ő érdekük elsősorban az, hogy minél hamarabb záruljon le az ügy, és derüljön ki az igazság. Ez azonban csak akkor lehetséges, tisztelt képviselőtársaim, ha ehhez meg tudjuk nyerni valamennyi frakció és különösképpen a kormánypárti frakciók támogatását is. A magam részéről nagyon bízom abban, hogy a józan önérdek fölismerteti képviselőtársainkkal azt, hogy ennek a bizottságnak a felállítása elsősorban az érintettek ügyének tisztázását szolgálja. Mi ebben készek vagyunk együttműködni, de ehhez kérjük a parlament támogatását.

Azt kérem tehát kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy közösen, konstruktív módon hozzuk létre mihamarabb a bizottságot, hogy még a nyár folyamán lefolytathassuk a vizsgálatot.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu