ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A települési önkormányzatok úgy jártak a beterjesztett költségvetésben, mint falusi zenekarban a nagybőgős, aki a bevétel elosztásakor tapasztalta, hogy nem kap pénzt. Így fordult a prímáshoz: de prímás úr, nekem nem jár? S erre válaszol a prímás: de jár, csak nem jut.

Úgy tűnik, képviselőtársaim, hogy jövőre az önkormányzatoknak nem jut reálértékben több támogatás, mint '99-ben, amit az Állami Számvevőszék meg is állapít, amikor azt mondja: "A központi költségvetésből származó források mintegy 6 százalékkal, a saját bevételek, az átvett források ettől elmaradó mértékben, 2,5 százalékkal emelkednek." Az önkormányzati gazdaság egészére igaz így az a megállapítás, hogy az ellátandó feladatokat az optimistább inflációs elvárások teljesülése esetén is reálértékben csökkenő bevételekből kell megoldani.

Az 1999. évi költségvetésről egyértelműen megállapíthattuk, hogy önkormányzat-ellenes. Az idei költségvetésről azt mondtuk, hogy az kifejezetten káros az önkormányzatok számára. Akkor azt gondoltuk, hogy ennél rosszabbat ez a kormány kényszerhelyzetek elmúltával már nem fog előterjeszteni. A kormány az új költségvetés előterjesztésében bemutatja, hogy hajlandó ennél rosszabbat, károsabbat is csinálni. Alaptételként megállapítható, hogy a kormány a feladatokhoz, illetve a feladatok növekedéséhez képest nem biztosít elégséges pénzt az önkormányzatok számára.

A forrásbővülés kizárólag az átengedett személyi jövedelemadó két évvel ezelőtti növekedéséből származó, törvényben előírt automatizmusából származik, de a kormány ezt úgy adja, hogy inkább elvesz. A törvényben meghatározott szja-részesedést ugyanis úgy adományozza az önkormányzatoknak, hogy az egyenlőtlenségek csökkenésének jelszavával a szabadon felhasználható szja-hányadot, amely forrást biztosított a kötelező feladatok állami normatíváinak kiegészítésére is, a korábbi 15 százalékról 5 százalékra csökkenti, ami szinte már csak jelképes. Ez a bűvészmutatvány több szempontból is igen veszélyes, hiszen az, hogy a leginkább forráshiányos települések számára is biztosítani kell a szerény, de biztonságos működést, ezt senki, így természetesen mi sem vitatjuk.

(17.00)

Kifogásoljuk és megengedhetetlennek tartjuk azonban azt, hogy a kormány a szolidaritást csak az önkormányzati szférán belül várja el, mégpedig ott is úgy, hogy a fejlődés lehetséges, illetve már működő gócait próbálja megfojtani, ugyanakkor önmagának jövőre 16-17 százalékos növekedést ítél oda. A tervezett változtatás az önkormányzatiság alapvető sérelmét jelenti, ugyanis ezzel az önkormányzatok elvesztik a saját mozgásterüket, lényegében nem választhatják meg, hogy a kötelező feladatokon felül mit tesznek, mivel szolgálják az őket létrehozó közösséget. Mivel a központi költségvetési források a kötelező feladatokra nem biztosítanak fedezetet, így a saját bevételeiket is az állami feladatok finanszírozására kell fordítaniuk.

Az önkormányzati fejlesztések jelentős része hitelből valósult meg, ennek a törlesztésére nyújtott eddig fedezetet a szabadon felhasználható szja-rész. Ha ezt most a kormány szándéka szerint elvonják, ugrásszerűen megnőhet az önkormányzati csődök száma éppen ott, ahol eddig sikerült fejlődést elérni. A gazdálkodási önállóság ilyen korlátozása lényegében a '80-as évek első felének tanácsi finanszírozási modelljével egyezik meg.

A jövő évezred küszöbén a polgári kormány a rendszerváltás egyik legfontosabb célját, az önkormányzatiságot lehetetleníti el. Jól mutatja ezt az szja átengedett részével kapcsolatos taktika. Azzal, hogy a kormány '99-ben és 2000-ben mind nagyobb részt normatív módon oszt vissza, két legyet üt egy csapásra. Egyrészt, legalább részben, eltünteti azt a kétségtelen finanszírozási hiányt, amely a települések jelentős részénél fennáll az állam által az önkormányzatra ruházott feladatok finanszírozásában. Eddig egyértelmű volt, hogy a forrás nem elégséges, az önkormányzatoknak a sajátjukból kell hozzátenni, hogy ellássák a rájuk ruházott, egyébként az állam feladatát képező tevékenységeket. Most az állam ügyes csellel bezsebeli az önkormányzatok szabad forrásainak túlnyomó részét, amely különösen a kisebb és kiszolgáltatottabb önkormányzatok esetében volt az egyetlen szabad rendelkezésű forrás, és a normatívában nagylelkűen visszaadja a saját pénzüket.

De a modell ennél is tisztességtelenebb, eddig ugyanis legalább volt egy olyan forráselem, amelynek a dinamikájával viszonylag nagy biztonsággal számolhattak az önkormányzatok. Most az új rendszerben ez is az állami kegy részévé válik, azaz a modell igazi vesztesei nem is ebben a költségvetési évben, hanem jövőre lesznek az önkormányzatok, mikor már végképp ki lesznek szolgáltatva a kormányzat jóindulatának; lásd a címzett és céltámogatások odaítélését.

Jól mutatja a kormány törekvését, hogy a költségvetésben az önkormányzatokat ellehetetleníteni, kiszárítani akarja, ugyanakkor a kormányhűeket pályázatok odaítélésével jutalmazza - ezzel a kormánypárti oldalon lévő polgármesterek, képviselők hallgatását, illetve támogatását megvásárolva.

A reálértéken gyakorlatilag szinten maradó támogatások mellett az önkormányzatokra több jelentős költséges, új feladat hárul. A közoktatási törvény módosítása az előterjesztő korábbi tájékoztatása szerint 31,5 milliárd forint többletkiadást jelent. Ezt a normatíva emelése ugyan jelentős részben fedezi, de a többi normatíva rovására. Több, a korábbi években biztosított nominálérték a harmadára csökkent. Az állam a közoktatási törvény legutóbbi módosításával vállalt kötelezettségét, a két évvel korábbi költségek 90 százalékának megfinanszírozását az önkormányzatok rovására teljesíti.

Bár a kormány megígérte a köztisztviselőknek és a közalkalmazottaknak az átlagosan 8,25 százalékos béremelést, ebből csak 5 százalék fedezetét adja meg, a többit létszámleépítésből kellene biztosítani. A létszámleépítés kivitelezhetetlen, csak '98 januárja óta az önkormányzatok közel 300 új feladatot kaptak, és alig 70 került máshova. Nem veszi figyelembe, hogy a létszámleépítés az adott évben nem jelent költségmegtakarítást, illetve nem biztosítja a fedezetet a kötelező előléptetésekre sem. Az önkormányzatok vonatkozásában ez a felelőtlen ígéret legalább 3-5 milliárd forint többletkiadást jelent.

A szociális törvény módosításából következő feladatnövekedés költségtöbblete 3,5 milliárd forint, és működőképes egészségügyi koncepció hiányában nem látható, mit tervez a kormány azon a területen az önkormányzatokra terhelni.

Az okmányirodák működtetése az érintett önkormányzatok számára legalább 4 milliárd forint többletköltséget és létszámcsökkentéssel összhangba nem hozható feladatnövekedést jelent, amire a költségvetési törvény nem tartalmaz fedezetet, még ha az egyszeri beruházást a BM esetleg finanszírozza is.

A lakástámogatási rendszer tervezett módosítása is igen komoly szervezési, finanszírozási feladatokat ró az önkormányzatokra. A kormány ebben az esetben is az önkormányzatokra kívánja hárítani egy működésképtelen rendszer káraiért a felelősséget. Amennyiben az önkormányzatok nem kapnak a saját feladataikhoz többletforrást, úgy minden többletpénzt a működési feladatokra kell fordítaniuk, és nem marad az új modellben tervezett önkormányzati részre. Ez pedig azt jelenti, hogy évente több ezer fiatal család még ahhoz a támogatáshoz sem juthat hozzá, amit jelenleg alanyi jogon megkaphat. A lakástámogatás forrásainak biztosításához sok milliárd forint nagyságrendű többletforrás és - különösen a nagyobb önkormányzatoknál - jelentős létszámfejlesztés szükséges.

A kormány most az OTP-t akarja konszolidálni, az önkormányzatok rovására, nekik akarja átadni a költséges és kockázatos lakáshitel-bírálati feladatokat.

Hasonlóképpen tisztázatlan a közmunkák szervezésének forrásoldali és szervezési háttere is. Ezt nem lehet pusztán elhatározásokkal rendezni. Az önkormányzati törvény előírásainak megfelelően ilyen léptékű feladathoz is biztosítani kell az elengedhetetlen forrásokat. Ez a probléma különösen az egyébként is súlyos válsággal küszködő, magas munkanélküliséggel sújtott önkormányzatokat fogja megoldhatatlan feladatok elé állítani.

A kormányzat nem biztosít semmiféle többletforrást a dologi költségek növekedésére, holott ezek kikerülhetetlenek, az önkormányzati intézmények, szociális otthonok, iskolák állapota már az emberi méltóságot veszélyezteti. Teszi ezt úgy, hogy közben a villamos energia ára több mint 10 százalékkal, a gáz ára pedig 30-40 százalékkal növekedett a kisfogyasztóknál, amit persze a fogyasztói árindexben nem vesz tudomásul.

Mindezek alapján, a rendszer működőképességének biztosítása érdekében, elengedhetetlen az szja megosztása során legalább a '99-es 15 százalékos feladathoz nem kötött rész megtartása. A többletforrások biztosítása azonban nem elégséges feltétel az önkormányzati finanszírozási rendszer működtetésének a biztosításához. Egy olyan rendszer, amelyben az önkormányzatok több mint egyharmada kivételes elbánásra szorul, nem lehet tartósan működőképes. A kormány egy működőképes finanszírozási rendszer kialakítása helyett, az egyedi elbírálás lehetőségeinek bővítésével, az érdekkörébe tartozó önkormányzatok számára akar többletforrásokat biztosítani.

A kormány az adórendszer reformjával együtt elmulasztotta a választási kampánya során az önkormányzatok saját bevételei arányának növelésére tett ígéretei teljesítését. Most, amikor nem biztosít elegendő forrást a minimálisan szükséges feladatok ellátására, elővette az önkormányzatok közötti szolidaritás jelszavát, miközben minden más területen igyekszik a szolidaritást marginálissá tenni. A szolidaritás jelenleg is működik az önkormányzatok között és azt erősíteni szükséges, azonban nem támogathatunk egy olyan PR-akciót, amely a tényleges forráshiány eltakarására a különböző helyzetben lévő önkormányzatok érdekkülönbségeit próbálja kihasználni.

A szocialisták elvárják, hogy ne csak az önkormányzatok legyenek szolidárisak egymással, hanem a kormány is legyen szolidáris az önkormányzatokkal, és ez fejeződjön ki a finanszírozásban és a feladatvállalásban is. A szolidaritás teljes hiányát szemléletesen mutatják az Állami Számvevőszék adatai, amelyek ki is váltották a kormányzat heves, bár teljességgel megalapozatlan kritikáját.

Szükség van kiegyenlítő mechanizmusokra, a ténylegesen ellátott feladatokból kiindulva elfogadható lehet olyan finanszírozási modell is, amely a legjobb helyzetben lévő önkormányzatoktól forrásokat csoportosít át a reménytelen helyzetben lévők számára. Ez az átcsoportosítás azonban nem teheti kétségessé a térség fejlődési lehetőségeit.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Gondolják végig, s ha jövő héten, az úgynevezett körzetes héten találkoznak a választóikkal, önkormányzati vezetőikkel, váltsanak szót velük a jövő évi költségvetésről, hátha ők meggyőzik önöket a költségvetés valódi, lehetséges hatásairól.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu