HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2000-es költségvetés oktatási részéről szeretném elmondani a pártom álláspontját. Furcsa egybeesés, hogy éppen az előbb a Kisgazdapárt képviselőjének az álláspontját hallottam. Az is furcsa számomra, és tulajdonképpen akár biztató is lehet majd a költségvetési szavazás során, hogy egy csomó minden olyan felvetésben, amellyel ő kritikával érintette a 2000-es költségvetést, én magam is és az SZDSZ is egyetért, sőt még egy különös furcsaság, hogy még a MIÉP képviselője is egyetért. Ha ez így lesz a szavazás során, akkor elképzelhető, hogy bizonyos módosulások lesznek - pozitív értelemben - a 2000-es költségvetésben.

Második éve látjuk a költségvetési vita során a kormány előterjesztését. Az 1998-99-es költségvetésről Járai Zsigmond azt mondta, hogy minden idők legjobb költségvetése. Az idő mindenképpen bebizonyította ennek az állításnak a helytelenségét. Nagyon sok problémát vetett fel ez a költségvetés a közoktatás területén is.

Az egyik legjelentősebb probléma volt az úgynevezett fókuszált bérfejlesztés ügye: 16+3 százalékos alapbéremelést kaptak a pedagógusok nagy beharangozással 1999-ben. Ehhez képest a reáljövedelmük ebben az időszakban, most már egyértelműen látszik a számok alapján, egy, maximum két százalékkal nőtt 1999-ben. Szó sincs tehát semmiféle előrelépésről, semmiféle, a versenyszférához történő felzárkózásról, sőt azt kell mondanom, és tulajdonképpen akár ez örömteli is lehetne, mondjuk az egészségügyben, ahol sokkal rosszabb helyzet volt látható, legalábbis a szavak szintjén. Most azt tapasztaljuk, hogy ennél magasabb reálkereset-növekedés figyelhető meg 1999-ben. Tehát nemhogy nem kerültek előnyös helyzetbe '99-ben a pedagógusok más szektorokhoz képest, hanem megmaradt a különbség. Még egyszer mondom, a versenyszférához képest tovább nyílt az olló, tovább romlott a pedagógustársadalom pozíciója.

A 2000-es költségvetés bérrészéről ma már egyértelműen látszik, hogy ha így marad, ahogy van a tervezetben, hogy tovább romlik a helyzet, a túlzottan optimista, mindenféle szakmai előrejelzésekhez képest alultervezett inflációs rátához képest a 8,25 százalékos bérfejlesztés 8-9 százalékos inflációs rátával számolva és azzal a ténnyel, hogy ennek csak 5 százalékát finanszírozza a központi költségvetés, illetve a helyi költségvetésekben ennyi áll rendelkezésre, azt kell mondanom, azt fogja jelenteni, hogy a szinten tartás sem következik be 2000-ben. Eltelik tehát két év 2000 végéig a jelenlegi Fidesz vezette kormányzat tevékenységéből, és abból a kormányzati ígéretből, amely szerint évente 8-10 százalékkal kell a pedagógusok reáljövedelmét emelni, semmi sem marad. Ez ma már kimondható: egy pici előrelépés sem látszik. Azt kell mondanom tehát, hogy a pedagógustársadalom csúnyán át lett verve - elnézést a kifejezésért -, ez most már látszik mind a két éves költségvetésben. A pedagógustársadalom semmilyen formában nem megkülönböztetett helyzetben lévő része ma a költségvetésnek, sem a '99-esnek, sem a 2000-esnek.

Ezt azért kell szomorúan mondanom, mert a szövegek, a PR-tevékenység ma is másról szól, ma is úgy tűnhetne, mintha valamilyen szempontból is előnyösebb helyzetbe kerülnének a pedagógusok. Ez a szöveg persze arra jó, hogy megnehezíti helyi szinten egy-egy iskola, egy-egy igazgató vagy egy-egy pedagógus életét, mert úgy tűnhet a választópolgároknak, a helyi társadalom más tagjainak, mintha a pedagógusok helyzete jelentős mértékben javult volna ebben a két évben. Sajnos, az ellenkezője igaz. Még egyszer mondom: a 2000-es év nemhogy nem javít ezen a helyzeten, hanem tovább rontja a pozíciókat.

Ugyanilyen felelőtlennek és elfogadhatatlannak tartom a magam részéről azt, ami a forrásbővülések területén történik. A '99-ben módosított közoktatási törvény látszólag forrásbővülést jelenthetett a 2000. évre vonatkozóan abban az esetben, ha ez nem párosul - mint ahogy párosult - az önkormányzatok egyéb forrásainak jelentős csökkentésével. Szó sincs tehát arról, hogy a kormány a 2000-es költségvetéssel bármiféle többletforrást biztosított volna az egyébként a közoktatási törvényben megjelenő új elemeknek, többletfeladatoknak, forrásbővülésnek. Arról van szó, hogy a Pénzügyminisztérium vezetésével és az Oktatási Minisztérium asszisztálásával a 2000-es költségvetésben semmilyen formában nem fog javulni az iskolák helyzete, nem lesz több pénz az iskolákra. Az állami költségvetésből a normatívákon keresztül lesz növekmény, ugyanakkor az önkormányzatok összességében rosszabb pozícióba kerülnek, mint 1999-ben, amikor szintén rosszabb pozícióba kerültek.

Tehát miközben az ország 3,5-4 százalékos növekedéssel kalkulálhat - ami persze messze van a 7 százalékos ígért növekedési ütemtől, és talán 2000-ben is tartható ez a 3,5-4 százalék -, eközben az önkormányzatok pozíciói sem '99-ben, sem 2000-ben nem javulnak, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az iskolák pozíciói sem javulnak, sőt, még egyszer mondom, a többletfeladatokkal együtt romlanak ezek a pozíciók.

Szomorúan lehet azt is látni, hogy ennek a költségvetésnek egyetlenegy reformeleme sincsen. Egyetlenegy olyan eleme nincs a közoktatásra vonatkozó költségvetésnek, amely a közoktatás fejlesztését, a magyar közoktatás modernizálását, a magyar közoktatás nyitottabb, modernebb, Európa felé nyitottabb formáit valósítaná meg. Ez a költségvetés továbbra is - mint 1999-ben - iskolatípusokat és nem évfolyamokat finanszíroz, ezzel előállítva egy olyan helyzetet, amely meggyőződésem szerint törvénytelen, hiszen a közoktatási törvény megkülönbözteti mondjuk az alsó részét az általános iskolának és a felső tagozati részét, más feladatokat, más csoportbontásokat, más költségelemeket rendel el az egyiknél és a másiknál. Ehhez képest van egy egységes nyolcosztályos általános iskolai finanszírozás, és folytathatom tovább a sort.

Ennek a 2000-es költségvetésnek az egyik vesztese az a szakképzés, amelyről mindenki tudja, hogy a munkaerő-piaci változások egyik alapvető letéteményese lenne, ha nem kerülne rosszabb helyzetbe 2000-ben, mint 1999-ben.

Ez a költségvetés egy olyan lényeges területről, mint a tanártovábbképzés, jelentős pénzeket von el. 1999-ben több mint 20 ezer forint jutott egy-egy pedagógusra normatív módon a tanártovábbképzés feladatainak ellátására. Ez az összeg 15 ezer forintra csökken a 2000-es költségvetésben, ami azért is elképesztő eredmény, hiszen ez azt jelenti, hogy a már elkezdett tanár-továbbképzési programokat kell majd leállítani. Már beiratkozott pedagógusoknak kell esetleg azt mondani, hogy ne folytassák mondjuk egy egyetemen a másoddiploma megszerzéséhez szükséges tanulmányaikat, teljesen összekavarva és felszámolva ezzel a tervezhetőség minden egyes elemét. Azt gondolom, hogy ez vállalhatatlan és elfogadhatatlan lépés, különösen akkor, amikor a magyar közoktatásra vonatkozó törvények egyértelműen kimondják, hogy a mindenkori közoktatási költségek 3 százalékát kötelező tanártovábbképzésre fordítani. Így ez az összeg egyszerűen nem jön ki.

Ugyanilyen abszurdnak és elfogadhatatlannak tartom a magam részéről, ami a taneszközfejlesztés és az iskolai könyvtárak fejlesztése területén történt. Látszólag lényegtelen kérdésről van szó, mégis azt gondolom, hogy jellemző, hogy mennyire nem a modernizáció, mennyire nem a reform hatja át ezt a kormányt, amikor közoktatásban gondolkodik. Ez, sajnos, igaz más területeken is, de itt is. 1997-től kezdve Magyarországon létezik egy könyvtárfejlesztési, informatikai fejlesztési normatíva, amelyhez '97-ben és '98-ban kötött formában jutottak hozzá az önkormányzatok, tehát erre kellett fordítani. Azt gondolom, hogy ez óriási előrelépés volt a magyar iskolarendszer történetében, hiszen először volt fixen, kalkulálhatóan, csak erre fordíthatóan az iskolai könyvtárakra forrás. Végre elkerülhetetlen volt az információhoz való hozzáférés megteremtése a falusi kisiskolástól kezdve a nagytelepülések lakótelepi iskolásáig minden szinten.

Ennek a forrásnak 1999-ben megkezdődött a leépítése. Első lépésben '99-ben csökkent ez a forrás 2000 forintról 1870 forintra, és - legnagyobb meglepetésemre - a 2000-es költségvetésben ez a forrás központi alappá válik. Megszűnik a normatív jellege. A továbbiakban a minisztérium osztja fel, hogy ki milyen mennyiségben jut hozzá ilyen forrásokhoz - ismerjük ezeket a technológiákat -, és maga az összeg több mint másfél milliárd forinttal csökken 2000-ben. Megdöbbentő cinizmus ez akkor, amikor a kormány másról sem beszél, mint az esélyegyenlőségről, a vidék felzárkóztatásának kérdésének előtérbe kerüléséről. Ugyanilyen elfogadhatatlan és vállalhatatlan az, ami a különböző fejlesztési közalapítványok pénzével történik, történt, és láthatóan ez a tendencia folytatódik.

(16.40)

Mondjuk, a fogyatékos gyerekek fejlesztésére szolgáló közalapítvány, amely 1999-ben pontosan ugyanannyi pénzt kapott, mint 1998-ban - itt viszonylag kis pénzekről van szó, mégis azt gondolom, jellemző ez az irány -, 2000-ben ugyanannyi pénzt kap, mint '99-ben. Tehát harmadik éve egy fillér növekménye sincs arra ennek a kormánynak, hogy azokat a fogyatékosfejlesztési pénzeket növelje, amelyek az iskolák számára megpályázhatóan rendelkezésre állnak. A Közoktatás Modernizációjáért Közalapítvány költségvetése 400 millió forintról 300 millió forintra csökken a 2000. évben, egyértelműen bizonyítva ezzel, hogy le kíván állni a fejlesztések támogatásával ez a kormány, nem kívánja semmilyen formában folytatni azokat a független szakértők által, kuratóriumok által odaítélt pénzekből finanszírozott fejlesztéseket, amelyek hosszú idő óta, nem is 1994 és nem is '90 óta, hanem lényegében 1985 óta valamilyen formában rendelkezésre állnak a magyarországi közoktatás-fejlesztésre különböző szinteken.

Úgy gondolom, ez a költségvetés egyrészt az iskolák számára 2000-ben sem jelent semmiféle előrelépést egyik oldalon, másrészt, ami legalább ilyen probléma: nemcsak hogy nem jelent a reformok, a közoktatás megváltoztatása szempontjából előrelépést, hanem jelentős visszalépéseket is jelent a legkülönbözőbb területeken - ezekből néhányat most felsoroltam.

Nagyon röviden hadd mondjam el - a részletes vitában erre lesz még módom kitérni -, hogy mi történik a felsőoktatás költségvetésében. Csak utalásszerűen szeretném jelezni, hogy példának okáért a Széchenyi professzori ösztöndíjakban történő visszalépés meggyőződésem szerint egyébként szerződésszegés - hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy a kormány szereti a szerződésszegéseket -, hiszen akkor, amikor a költségvetés a felsőoktatási törvénnyel szemben nem a minimálbérhez köti a 2000-es költségvetésben a Széchenyi professzori ösztöndíjak mértékét, akkor ezt azokra is kiterjeszti, akik az előző időszakban már megkapták ezt a lehetőséget, tehát pályázati úton elnyerték az ösztöndíjat. Ilyenformán az ő jövedelmük havi nettó 11 ezer forinttal fog csökkenni az elkövetkező, 2000-es költségvetési évben, ami, még egyszer mondom, teljességgel elfogadhatatlan, s a legkevésbé sem a versenyszellemet támogatja a magyar felsőoktatásban.

Ugyanilyen eredménye lesz meggyőződésem szerint a különböző felsőoktatási pályázati pénzek visszafogásának. Ilyen példaként hadd mondjam: 1,5 milliárd forintról 810 millió forintra - tehát majdnem a felével - csökken a Felsőoktatási Fejlesztési Alap forrása, csökkennek a kutatási pályázati források. Itt is megindul tehát a centralizációs tevékenység, nincs elérhető, versenyhelyzetben elérhető forrás - központi osztogatás van, nyilván azoknak, akik jól viselkednek.

Azt gondolom tehát összességében, hogy ennek a 2000-es költségvetésnek sem a közoktatás, sem a felsőoktatás nem nyertese, nem lesz jobb helyzet Magyarországon az oktatás teljes területén, sőt, jelentős területeken romlik a magyar oktatásügy pozíciója. Semmiképpen nem nevezhetjük ezt a költségvetést az előrelépés költségvetésének - ezt a költségvetést a közoktatás, a felsőoktatás területén a visszalépés költségvetésének nevezhetjük. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu