MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző vitához szeretnék visszakanyarodni, mert nem szeretném, ha esetleg a hozzászólásomnak olyan kicsengése lenne, hogy a Független Kisgazdapárt nem örül, hogy a multinacionális nagyvállalatoknak bejöttek az országba, és nem örül annak, hogy itt vannak. Örülünk mi annak, csak sajnálatos módon most már nagyon kis arányban jönnek be a mi időszakunkban. Az előző időszakban sajnos úgy jöttek be, hogy nem lettek megfelelő módon szabályozva. Tehát gyakorlatilag szabad vadászterületeknek tekintették hazánk területét.

Még annyit, hogy természetesen azt mondjuk, hogy a privatizációra szükség volt, sőt, most is azt mondom, hogy bizonyos vonatkozásban privatizálni kell, ami meglévő érték és állami kézben van. Mert az elmúlt 40 éven keresztül láttuk, hogy sajnálatos módon az állam rossz gazdának bizonyult, de nem minden téren. Viszont privatizáció és privatizáció között különbség van. A nemzet értékeit, így a magyar fejlett gyógyszeripart is - mert ez egy igen húzó ágazata volt az országnak és a gazdaságnak - szinte kiszolgáltatott helyzetben, tálcán kínáltuk fel a külföldi vállalkozásoknak, vállalkozóknak, ahelyett, hogy magyar vállalkozóknak privatizáltuk volna, és a gyógyszeriparból esetlegesen befolyó extraprofit itt maradhatott volna az országban, és máshova be lehetett volna forgatni.

Nagyon félek attól, hogy a most szóba kerülő privatizáció folytán a körzeti orvosi rendelők, a patikák és a többi (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ugyanerre a sorsra jutnak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu