BODZÁS FERENC ÁRPÁD (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kellemes dolog a vita finisében szóhoz jutni, de mit csináljon az ember, ha most kerül sorra. Én a területfejlesztésről és az agrártámogatásról kívántam egy rövid hozzászólást tenni, de ezt is meg kell rövidíteni, mert hátha a végső összecsapás időt igényel az MSZP és az önök pártja részéről.

Csupán arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hogy az FVM költségvetésében az átlagostól nagyobb támogatás nagyon sok képviselő részéről irigységet és rosszallást váltott ki. Ezzel szemben, ha megnézzük a számokat, akkor azt kell megállapítani, hogy a területrendezésre fordítandó támogatások nagy része például segély.

(15.50)

Ez azt jelenti, hogy a kormány vajmi keveset szánt a területfejlesztésre, hiszen ezek a segélyek általában a megcélzott EU-segélyek, általában feltételekhez vannak kötve, és ez vagy meglesz, vagy nem lesz meg, ami azt jelenti, hogy bizonytalan ennek a kimenetele.

Érdekes változásokat lehet tapasztalni: például egyes tételek összege csökken, más tételek összege nő. Összességében az FVM költségvetésében körülbelül 25 milliárd forintnyi összeg van, amelyhez hozzá lehet tenni még 16,6 milliárdot a Phare-CBC-programból kapott összegből, azonban ez is segély.

Konkrétan az intézményrendszer fenntartására 1 milliárd forinttal magasabb, segélyből származó összeggel számol a kormány, míg a területfejlesztési célfeladatok segéllyel fedezett kiadásai esetében 14,7 milliárd forinttal magasabb a kiadás 2000-ben, mint volt 1999-ben. Ezeknek a segélyeknek az elérése minden bizonnyal feltételekhez lesz kötve - de mi van akkor, ha ez nem tud megvalósulni?

A számok, amelyek ismertetésétől most eltekintek, azt bizonyítják, hogy tulajdonképpen nagyon keveset fordít fejlesztésre a kormány a területfejlesztésnél. A kormányzat ténylegesen háttérbe szorítja a területet, a források elérhetőségét jelentősen nehezíti az, hogy az szja 5 százalékosra csökkenő normatív kerete jelentősen nehezíti az önkormányzatok számára az önálló, saját rész előteremtését. Emellett az eddigi címzett programok határozott visszaszorítását lehet felismerni.

Áttérve az agrártámogatásokra: igen, az agrártámogatásokra magasabb összeg van előirányozva az FVM költségvetésében, és ez az emelkedés különböző indulatokat váltott ki ellenzékiekből és kormánypártiakból egyaránt. A véleményekben megjelent a mezőgazdasággal szembeni irigység, az ágazatok közötti egyensúly felbomlásának jóslása, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés közötti megosztás átláthatatlansága. Megjelent a régi érv, amely szerint nem is kell fejleszteni a mezőgazdaságot, mert amíg nem vagyunk az EU-ban, nem tudjuk a termékeinket eladni. A másik érv szerint hátrányba kerülünk a kvótarendszer miatt, ha leépült mezőgazdasággal érkezünk az EU-ba. A lényeg azonban az, hogy Magyarországon az egyes térségek között tartósan létező különbségek vannak a fejlettségben, e különbségeket kötelességünk csökkenteni, de az utóbbi tíz évben ez nem sikerült; sőt a '90-es évektől a korábban is létező feszültségek még növekedtek is a mezőgazdasági foglalkoztatás csökkenése következtében.

Leginkább a kistelepüléseken élők megélhetése nehezedett, az ő helyzetük a legrosszabb, a felemelkedésük esélytelen. De miben bízhatnak például egy észak-alföldi régióban lévő kisközség lakói? Nem vonzóak sem a turistáknak, sem a tőkéseknek - mi marad akkor? Marad a mezőgazdaság, a termékfeldolgozás, az állattartó telepek fejlesztése és az ehhez hasonlók. Ezek mind nagy ráfordításokat igényelnek, és a növénykultúrákból is csak azok biztosítanak megélhetést, amelyek szintén csak nagy befektetéssel hozhatók létre.

Ahhoz, hogy a gazdálkodás feltételei stabilizálódjanak, végre kell hajtani a birtokrendezést. Ez már ebben az évben is tervezve volt, de sajnos még a nyilvántartás befejezéséig sem jutottunk el.

Rendkívül elhanyagolt állapotban vannak a vízgazdálkodási társulatok által kezelt üzemközi csatornák. Az abnormális birtokszétaprózódás káoszt teremtett a mezőgazdasági parcellák belvízelvezetését szolgáló csatornarendszerben. Minél hamarabb fel kellene ismerni, hogy a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt a mezőgazdasági vízelvezető-rendszer nagyobb központi támogatást igényel és csak azzal hozható helyre.

A birtokrendezéssel függ össze a magyarországi volt szövetkezeti erdők sorsa is. Tűrhetetlen állapot, hogy a magánerdők nagy részében megállt az erdőművelés, hiszen ugyan akik most telepítenek, azok készülnek az ápolásra is, de azok, akik a kárpótlás során vagy a szövetkezetből jutottak eredőhöz, sokszor azt sem tudják, hol van. Ez gyors beavatkozást és több pénzt igényel.

Amit eddig elmondtam, az tulajdonképpen csak mellékkérdés, mert a fő kérdés a technika, a gépek, a berendezések, épületek sorsa. Itt is megakadt a szerves fejlődés. A birtokszerkezet miatt lehetetlen gazdaságos fejlesztést tömegesen végrehajtani, többszörösen kell megfizetni azt az erőszakot, amit a politika a nagyüzemek szétverésével elkövetett. Ezen a területen mindegy, ki mit mond, ki melyik oldalon van, csak az tudja, aki érintett, hogy milyen lehetetlenségre vállalkozik, amikor néhány tízhektáros gazdaságát fel akarja szerelni gépekkel. Természetesen nem adhatjuk fel, nem engedhetjük meg, hogy a magyar parasztság kiszoruljon abból az ágazatból, amelyben a közelmúltban Európa-szintű termék-előállítást produkált.

A hatalmas verseny miatt szükség van a költségcsökkentést és piacra jutást elősegítő támogatások növelésére is, de erről már sokan beszéltek.

Úgy gondolom, ennyiből is érthető, hogy az agrártámogatásokat növelő módosításokat el kell fogadni, hogy elengedhetetlen: az MSZP és az Agrárszövetség által javasolt minimum 46 milliárd forintos támogatást módosításként megszavazzuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu