DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, nem okozok meglepetést azzal, ha bejelentem: a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat XII. fejezetével, azaz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésével kívánok részletesebben foglalkozni. Mondandóm a költségvetés bevételi összefüggései miatt megkerülhetetlenül érinti a törvényjavaslat 1. számú mellékletének XXII., Pénzügyminisztérium fejezet 19. címének, 20. és 21. címének több alcímét, ami praktikusan a társaságiadó-, a vám- és importbefizetés, az áfa-, a fogyasztásiadó- és jövedékiadó-, valamint az szja-bevételek szükséges, illetőleg lehetséges változtatásáról szól.

Amint az ma már a nagyközönség előtt is ismeretes, az agrár-, vidék- és területfejlesztési célok megvalósítására és támogatására a központi költségvetés az ideihez viszonyítva 2000-re az inflációt jelentősen meghaladó többletet biztosít. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint az e célokra fordítható források 14,4 százalékkal magasabbak az előző évi előirányzatnál - legalábbis így indult a költségvetési törvényjavaslat, mint látni fogjuk, de ez időközben már módosult a terhünkre. A kormány álláspontja szerint a megemelt összegű támogatások lehetőséget teremtenek az agrárágazat nehéz helyzetéből való kilábalására, a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek javítására, az esélyegyenlőség megteremtésére és a vidék lakosságmegtartó képességének növelésére. Mindez tehát a költségvetési javaslatot előterjesztő kormány álláspontja, ez azonban a tárca és frakcióm álláspontjával nem teljes mértékben találkozik - sőt nagymértékben nem találkozik. Ma már azt is tudjuk, hogy az adótörvények időközbeni módosulása miatt a kormány saját előterjesztésével sem azonosul teljes mértékben. Időközben ugyanis a költségvetési bizottság módosító javaslattal kezdeményezte, hogy a fejezet kiadási összege az eredetileg megjelölt - kereken - 262,4 milliárdhoz képest hozzávetőleg 3 milliárddal csökkenjen.

Mindezek ismeretében bölcs előrelátásnak minősíthető az a záradék, amit az FVM 2000. évi költségvetéséhez fűzött a tárca minisztere a következő szavakkal, idézem: "A fejezeti szöveges indoklás és mellékletei a kormány által beterjesztett költségvetési előirányzatokon alapulnak, és így nem tartalmazhatják az FVM fejezet által benyújtott többlettámogatási igények számszaki adatait és azok szakmai alátámasztását és forrásait. Az FVM a többlettámogatásra vonatkozó igényét kifejezetten fenntartja."

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelent értékelve és a jövő évre kitekintve nyugtalanság tapasztalható az ágazat támogatási helyzetének megítélésében. Rohamléptekkel közeledve az uniós csatlakozás felé, egyre markánsabban fogalmazódik meg az a vélemény: ha az ágazat a kormány által meghirdetett prioritás jegyében, avagy annak ellenére sem kap feladatarányos támogatást, akkor törvényszerű, hogy az uniós csatlakozás kárvallottja lesz, ez pedig évtizedekre hátrányosan határozza meg az ágazat és az egész vidék-Magyarország sorsát. Ez az aggodalom úgyszólván a Ház minden szegletében megfogalmazódott, de nyilván a Házon kívül is, talán a legélesebben az érdek-képviseleti szervek részéről. Ebben a helyzetben nem véletlen, hogy alig van még egy olyan ágazat, amelynek támogatási előirányzatát oly sokan és oly nagy mértékben kívánják módosítani a lehetséges források növelésének szándékával. Frakcióm is ezt teszi, midőn a lehetséges források felmutatásával, végrehajtható tartalommal kívánja kitölteni azt az ígérvényt, hogy az agrár- és vidékfejlesztés támogatása a kormány által megjelölt prioritások egyike legyen.

Mindezek kapcsán még egy dolgot szeretnék kiemelni, szoros összefüggésben az eddig elmondottakkal. Tudjuk, hogy mind a mai napig nem történt meg a közpénzből finanszírozott feladatok teljes körű áttekintése abból a szempontból, hogy mit kell az adófizetők pénzéből fenntartanunk, azt is milyen kontroll mellett, és mi az, amire nem szabad közpénzeket áldozni, mert az esetleg a közszférán kívül is ellátható az elvárható hatékonysággal. Mindez az ígért, de ez ideig még nem teljesült költségvetési reform, aminek hiánya egyre nyomasztóbb gond.

Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal kérdezhetik, hogy a költségvetési és más reformok, például az adóreform elmaradását miért teszem szóvá most, a jövő évi költségvetés részletes vitájában. Nos, ennek egyetlen oka az, hogy az úgynevezett nulla bázisú költségvetés kidolgozásának hiányában a tárcák között az FVM is a kárvallottak egyike, hiszen a törvényben meghatározott feladataihoz képest súlyosan alulfinanszírozott, még akkor is, ha a jövő évre prognosztizált inflációt jelentősen meghaladó támogatásról szól a jelenleg hatályos törvényjavaslat szövege. És ez esetben nem pusztán arról van szó, hogy még az eredetileg a kormány által megajánlott 262,4 milliárdot sem kapja meg a tárca, hanem a legnagyobb gond a közel 100 milliárdos jogos, szükséges többlettámogatási igény merev elutasítása.

Mielőtt azonban ennek részletezésébe bocsátkoznék, engedtessék meg, hogy megjegyezzem: számunkra kétszeres hátrányt jelent az adótörvények módosulása miatti több milliárdos elvonás a kiadási főösszegből. Egyszer, mondhatni, "demokratikusan" sújtott bennünket - a "demokratikusan" szó itt nyilván idézőjelbe téve értendő -, más ágazatokhoz hasonlóan, a fűnyíróelv szerinti elvonás; másfelől címzetten is megkaptuk a számlát a gázolaj jövedékiadó-visszatérítésének növelésével keletkező bevételi veszteség erejéig. A menet közbeni elvonások, pontosabban az annak megfelelő módosító javaslatok a piacrajutási támogatás összegét több mint 500 millióval csökkentik, az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás összegét pedig majd 2 milliárd forinttal csökkentik. A teljesség igénye nélkül exponált elvonási tételekről pedig azt kell tudnunk, hogy a piacrajutási támogatás a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek külpiaci értékesítésének támogatásához, az előre nem kiszámítható piaci problémák kezeléséhez, a piaci helyzet stabilizálásához, valamint az agrártermékek piacra jutását elősegítő egyéb intézkedésekhez szükséges forrásokat tartalmazzák. Nem kis jelentőségű ügyről van szó, aminek a támogatási előirányzatát a kormány csökkenteni javasolja.

A másik tétel, tehát az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás pedig elsősorban jövedelemkiegészítési és termelésorientáló célra kerül felhasználásra.

(8.30)

A szóban forgó támogatások további nagy jelentőségű funkcióit most nem részletezve - a szakmai közönség egyébként is ezt szerintem jól ismeri -, úgy vélem, hogy ezen előirányzatok javasolt megkurtítása további magyarázatot talán nem is igényel. Legfeljebb annyit, hogy ez esetben a tényleges forintveszteség mellett elvileg is súlyosan kifogásolható a módosítás tartalma, mert olyan területeket érint, amely területek támogatáscsökkentése elviekben sem védhető. A szóvá tett előirányzat-csökkentő javaslatok is azt igazolják, hogy a jövő évi költségvetés, benne az FVM költségvetése nem a valós feladatok számbavételével és annak megfelelő finanszírozással teljesül. Ez pedig komoly gond.

Frakcióm ezen szeretne változtatni módosító javaslataival, mégpedig annak szellemében, hogy a tárca finanszírozása feleljen meg a kormányprogramban körvonalazottaknak, egyúttal a tárca feladatát meghatározó törvényi előírásoknak is. Ennek elérése érdekében ma már a legnagyobb önmérsékletet gyakoroljuk. Ez tételesen a következőket jelenti:

1. Bár számunkra, mint jeleztem, meglehetősen méltánytalan, de módosító javaslatainkban mégsem érvényesítjük a már többször említett adócsökkentés FVM-mel szembeni elszámolását.

2. Tudomásul vesszük, hogy a tárca saját bevétele beszámításra kerül a támogatási előirányzatban.

3. Elfogadjuk, hogy a tárca ügykörét érintő adó- és vámkedvezmények, valamint állami kezességvállalások, ha közvetve is, de javítják az ágazat gazdasági működési feltételeit.

Mindezek figyelembevételével és ellenében indítványozzuk, hogy koalíciós partnereink támogassák azt a 93,3 milliárd forintos támogatásnövelő csomagunkat, amelyet a költségvetési bizottság november 4-én egy sajnálatos ügyrendi javaslat miatt érdemben ugyan nem tárgyalt meg, de a következő bizottsági héten változatlan tartalommal tárgyalni fogja úgynevezett kapcsolódó módosító javaslatok formájában. Megjegyzem, a most tárgyalásba vett ajánlási forgatókönyvet összeállítók szakszerű és igen korrekt munkáját dicséri, hogy a Csatári József és képviselőtársai által benyújtott T/1658/22. számú módosító javaslatot hiánytalanul szerepeltetik az ajánlás első részének harmadik kötetében, amint ezt elöljáróban említette az elnök asszony is, és köszönöm, hogy erre a képviselőtársaim figyelmét külön is felhívta.

Persze ismerjük a módosító javaslatunkkal szemben felhozott szakmai érveket is. Nevezetesen azt, hogy a tárca javára szóló kiadások növelése forrás oldalról kellően nem megalapozott, azaz a kiadások javasolt növelése egyenlő a költségvetés 395,6 milliárd forintos hiányának drasztikus emelésével. Ezt mi nem így látjuk, és ellenérdekeltek vagyunk az államháztartás hiányának akár csak egy forinttal történő megemelésében is.

Rugalmas tárgyalási álláspontunk igazolására engedtessék meg, hogy közbevetőleg a következő tényeket ismertessem. Ma már belátás és fogadókészség hiányában nem erőltetünk koalíciós partnereinkre olyan lehetséges forrásteremtést, amely érintheti a koalíciós szerződést, például a kormányzati struktúra átalakításával. Nagy önfegyelemmel azt sem szorgalmazzuk, hogy a vidékfejlesztés párhuzamos, esetenként többszörösen párhuzamos feladatellátását és finanszírozását vizsgáljuk felül. Bár mindez időszerű, ésszerű és főként költségkímélő lenne, de mi türelemmel megvárjuk a lépésváltás lehetséges idejét és módját koalíciós helyzetünkből fakadóan. Visszalépünk a monetáris szféra esetleges tartalékainak korábban indítványozott átfésülésétől is, csakúgy, mint a jövő évi 6-7 százalékos fogyasztóiár-növekedés vitatható tételéből keletkező többletbevétel kisajátításától. A tervezettnél várhatóan magasabb inflációból keletkező többletbevételt jó szívvel engedjük át az arra leginkább rászoruló nyugdíjasoknak a nyugdíjak reálértékének megőrzése, illetve növelése céljából. Ők biztos, hogy nem lehetnek a hibás vagy legalábbis meglehetősen aggályos tervezés kárvallottjai.

Amiből viszont nem engedhetünk - és erről szólnak a benyújtott módosító javaslataink -, az a be nem hajtott köztartások mintegy 800 milliárdos tömege, pontosabban annak ésszerű határok között történő számításba vétele a növelt összegű kiadásainkat megalapozó forrás oldalon. Nem fogadható el sem pénzügyi, sem morális okok miatt, hogy az államot jogerősen megillető százmilliárdokról reklamálásunk és ismételt reklamálásunk ellenére sem kapunk érdemi elszámolást. A költségvetési törvényjavaslat előterjesztője ezt a tételt ugyanis nem részletezi sem a számszaki, sem a szöveges részben, a szóvá tett hátralékok ügyét a legnagyobb homály fedi. Ezen a ponton az Állami Számvevőszék vizsgálata is, ha úgy tetszik, elakadt, vagy legalábbis a következő tények megállapításáig jutott. A költségvetéshez benyújtott véleményében azt olvashatjuk, hogy a prognózis az áfa tekintetében számszerűsítve nem tartalmaz az adóhatósági munka javulásából származó többletbevételt - a legnagyobb adótételről van szó! A fogyasztási és jövedéki adók tekintetében külön tényezőként nem számol adóbeszedési eredményjavulással. Az szja tekintetében a jövő évi előirányzat 14 milliárd forint adóbeszedési eredményjavulásból származó többletvétellel ugyan számol, ellenben az állami adóhatóság fellépése és a törvények szigorításának hatásaként várható adózási fegyelem javulásával az előirányzat meghatározásánál nem számoltak. Tehát összességében: meghatározó pilléreket jelentő központi adók tekintetében a kintlévőségek beszedéséből keletkező lehetséges és szükséges többletforrás nem jelenik meg a költségvetési törvényjavaslat sem szöveges, sem számszaki részében.

Úgy vélem, hogy a Számvevőszék véleményéből az előbbiekben kiemeltek az álláspontunkat teljes mértékben alátámasztják, azt nevezetesen, hogy több száz milliárdról nincs elszámolás a törvényjavaslatban.

A frakcióm tehát azzal számol, hogy a költségvetési támogatásában és funkciójában egyaránt megerősített APEH - csak emlékeztetőül jelzem, hogy közel 60 milliárdos előirányzatból gazdálkodhat jövőre az APEH, a támogatás növekedése meghaladja a 14 milliárdot az idei évhez képest -, tehát ez az APEH, amely igencsak megerősödött, a felügyeletét ellátó pénzügyminiszter szigorú és folyamatos számon kérése kíséretében úgy csökkenti a kintlevőségek elfogadhatatlan tömegét, hogy az a forrás oldalon alátámasztja a tárca, az FVM javára megfogalmazott többlettámogatási igényt.

Mindezek ismeretében nem mondjuk azt, hogy az FVM jövő évi költségvetése ügyében tovább nem hátrálunk, mert nincs hová, hanem azt kell mondanunk, hogy a jövő évi költségvetés XII. fejezetét érintő többlettámogatási igényünk érvényesítésében tovább nem hátrálhatunk, mert az a vidék, az ország elemi érdekének feladását jelentené. Ebben pedig a kormánypárti partnereink sem lehetnek érdekeltek.

Emlékeztetőül megjegyzem, mint ahogy ezt már néhányszor megtettem, mi mindannyian azért ülünk e díszes házban, hogy munkálkodjunk Magyarország sorsának jobbra fordításán. Kérem, hogy ennek szellemében tegyük dolgunkat most is; támogassák frakciónk módosító javaslatait, amelyekben a vidék Magyarországának talpra állítását célozzuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu