MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szerettem volna innen középről beleavatkozni ebbe a vitába, de kényszerűségből meg kell tennem, mert azt látom, hogy iszonytató nagy vállalkozók vitatkoznak itt a parlamentben a vállalkozókról, de hát ez általában így szokott rendhagyó lenni...

Ebben a kamarai kérdésben az a véleményem - hangsúlyozom, nem vagyok kamaraellenes -, hogy nehéz jól dönteni. Nehéz jól dönteni, mert azok a vállalkozók, akik az adó jellegű tagdíjat befizették a kamarához és semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptak vissza a kamarától - és meggyőződésem, hogy ők vannak többen -, azok természetesen a kötelmektől és a kötődéstől szabadulni szeretnének.

Azok az emberek, azok a magyar vállalkozók, akik nem kevés pénzt - mint itt a vitában hallottuk a vezérszónokok felszólalásában, több mint 6 milliárd forintot - fizettek be a különböző kamarákhoz tagdíjként, ha úgy vesszük, ezt mégiscsak az állam adta a vállalkozókon keresztül, mert sajnálatos módon ezt nem a vállalkozók tudták felhasználni a saját céljaikra. Ezt azok a szervezetek használták fel különböző célokra, amibe sajnos a kötelező tagdíjat fizető vállalkozók nem tudtak beleszólni.

(10.40)

Tekintettel arra, ha jól megnézzük a kamarák vezetését is, természetesen ebben sem lehet általánosítani, nagyon sok esetben azt látjuk, hogy azoknak a nagy cégeknek a képviselői kerültek be zömében, amelyeknek aztán megvolt az a lehetősége, hogy a kamarákban kilobbizzák, kiharcolják maguknak és a saját cégeik számára azokat a hitellehetőségeket, azokat az utazási lehetőségeket, amelyeket igenis igénybe tudtak venni. Ha ezeknek az embereknek, ezeknek a vállalkozásoknak az oldaláról nézem a dolgokat, akkor természetes, hogy egy szomorú tény az, hogy ez itt most változik. Bővebben majd a rendes hozzászólásomban.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu