MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hende Csaba! Azt mondta az államtitkár úr, hogy mi történik akkor, ha nyitott gerincű vagy más sérült gyermek születik. Sajnos, bizonyos százalékban születnek általában teljesen normálisnak mondott természetes módon ilyen sérültek; tudjuk, már a római korban, az őskorban is voltak. Ezekről a társadalom valamilyen formában - lehet, hogy rosszul - gondoskodik. Tehát ez önmagában nem lehet akadálya annak, hogy a kockázatot ne vállaljuk.

Hadd mondjam el, hogy az önök padsoraiban ül egy képviselő, akit nagyon tisztelek, aki például egy mozgássérült kis cigánygyereket fogadott örökbe, aki tolókocsiban van, és nevelik, szeretik. Tehát ahogy Fodor képviselő úr mondta, én is a szeretet szót tartom a kulcsszónak. Abban az esetben, amiről beszéltünk, ott is az anya húga, illetve barátnője vállalta volna, hogy segít. Ennek következtében nem is dajkaanyaságnak nevezném ezt, hanem társanyaságnak, hiszen az anyaságban válik társává, ahogy egy dajka is azzal, hogy szoptatja, neveli a gyereket. Sokszor hozzá kötődik, ez is okozott - a világirodalomban olvastunk ilyet - pszichológiai és pszichés problémákat.

De az alapvető probléma a mentalitásban van. Úgy gondolom, úgy is, mint egykori kutató, úgy is, mint liberálisnak nevezett személy, hogy mindent szabad csinálni, és a törvénynek utólag kell szabályoznia, amikor konfliktusok jönnek létre, amikor ütközések jönnek létre. Ez az óriási különbség a mentalitások között! Nem először szabályozni és utána megengedni, hogy na próbálják csak ki, miután mindent körülbástyáztunk. Fordítva van! Itt néhány esetről van szó. Meg kellene engedni, esetleg garanciák mellett, hogy ezeket lefolytassák, és utána szabályozzuk jogilag. De ne tiltsunk! (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu