ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/1756. számú törvényjavaslat megvitatása és megszavazása során valamennyi parlamenti párt közül ránk, a Magyar Igazság és Élet Pártjára rótta a sors a leghálátlanabb szerepet. Egyedül mi kárhoztattuk azt a féktelen rablóprivatizációt, aminek szükségszerű következménye volt százezrek utcára kerülése. Mivel nem voltunk kormányon, egyedül mi nem vettünk részt az állami vagyon szerintünk is szükségszerű lebontásában, amely lebontásnak a hogyanja történelmi bűn volt.

Mint minden bűnténynek, az elmúlt évtized "privatizáció" címkével ellátott tolvajlásának is voltak áldozatai, részben az egész magyar nép, mint az állami vagyon kisemmizett volt tulajdonosa, részben viszont a munkájukat és munkahelyüket elvesztő százezrek. Ezeknek az áldozatoknak e törvény szerint tovább kell fizetniük kisemmizésük árát.

(11.10)

Míg más pártok, amelyek részt vettek a privatizálásban, ennek a törvénynek az életbe léptetése révén is elfedhetnek majd valamit bűnös tetteik következményeiből, azaz érdekeltek a törvény megszületésében, mibennünk nem munkál efféle érdekeltség. Ugyanakkor az ország költségvetési egyensúlyáért érzett felelősségünk azt diktálja, hogy ha már megtörténtek a bűnesetek, ha már a kárvallottak, kifosztottak egy része is felmentést, menlevelet ad a privatizációs bűntények elkövetőinek, akkor előttünk sem áll más választás, mint az, hogy elfogadjuk, általános vitára alkalmasnak tekintsük ezt a törvényjavaslatot.

Számoljunk egy kicsit, hogy indokoljam az elmondottakat! Az előző kormány hatalomgyakorlását elemző, a Magyar Nemzetben megjelenő tanulmánysorozat szerint a Németh-kormány idején, illetve a Horn-kormány működésének négy éve alatt illegális vagy féllegális úton a szocialisták érdekeltségi köreihez mintegy ezer milliárdos nagyságrendű vagyon, volt állami vagyon jutott. Mivel a szocialista tulajdonosok képtelenek voltak működtetni a hozzájuk került vállalatokat, telephelyeket, üzleteket, nagyon hamar túladtak a termelőeszközökön, készleteken, szélnek eresztették a dolgozókat, és a kiürített vállalatokat ingatlanáron adták el. Ha csak az évtized első felében volt munkaerő-tőke arány, akkor, ha az egy dolgozóra jutó két millió forintnyi lekötött eszközértéket veszem figyelembe, nos, ez esetben az ezer milliárdos szocialista pénztőkévé konvertált volt állami vagyon félmillió dolgozó munkahelyének a felszámolásába került.

Mi szomorúan tudomásul vesszük, hogy szigorítani szükséges a korábbi időszak munkanélkülieket segélyező szabályain, hiszen az ország ma nem lehet annyira nagyvonalú, szociálisan érzékeny, mint 1991-ben volt, amikor a foglalkoztatottság elősegítésére és a munkanélküliek ellátására szolgáló IV. törvény megszületésének idején száz aktív keresőre egyharmaddal kevesebb munkanélküli ellátása jutott, mint ma.

Szükséges tehát ennek a törvénynek az elfogadása; azt is megkockáztathatom, hogy az örökölt foglalkoztatási gondok miatt a baj nagyobb, mint ahogyan a kormány gondolja. Azaz véleményünk szerint csak még szigorúbb segélyezési politika állíthatná helyre, igazítaná a lehetőségekhez a segélyeket.

Ugyanakkor hiányoljuk azt a kormányzati felismerést, amelyik megnevezné a jelenlegi munkanélküliség, az elterjedt szociális segélyezés okait, mindent megtenne az elmúlt évek törvénytelen elbocsátásainak feltárása és megszüntetése érdekében, átnézné azokat a privatizációs szerződéseket, amelyekben a vevők az állami vagyon kedvezményes áron történő megvétele fejében garantálták a foglalkoztatási létszám fenntartását - de nem tartották be ezt a vállalást.

Ha ezt a felülvizsgálatot a kormány elmulasztja, ha a vállalt foglalkoztatottság szintjét egyoldalúan nem vállaló tulajdonosokat nem ebrudalja ki csalárd módon szerzett javaikból, nos, akkor egyértelműen megállapítható, hogy végső soron jóváhagyja az előző kormányzat rabló jellegű privatizációit. Akkor ennek a törvénynek is az lesz az üzenete, hogy a még fennmaradó állami tulajdon privatizációs pályázatain nyugodtan lehet ígérni a foglalkoztatottság fenntartását, a tulajdonba bekerülve nyugodtan utcára lehetne tenni a dolgozókat - mint eddig -, és a privatizációs szerződés megsértésének nem lenne semmilyen állami szankciója, mint ahogyan egy-két kivételtől eltekintve eddig sem volt. Ha emiatt túl sok lesz majd a munkanélküli, sebaj! - majd ismét szigorítunk az ellátáson!

Nos, ha egy újabb munkanélküliségi hullámot indukáló privatizációs döntéssorozat biztosítéka lenne ez a törvényjavaslat, akkor ebben nem lesz tettestárs a Magyar Igazság és Élet Pártja.

A most tárgyalt törvénycsomag hét hatályban levő törvényt javasol módosítani. A módosítások közös célja az, hogy a munkanélkülieket a jelenleginél erősebben késztesse a munkavállalásra. A törvénycsomag módosításainak súlypontja a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényre nehezedik, a törvénymódosító paragrafusok közel fele ezt a törvényt változtatja meg.

A legtöbb foglalkoztatottat érintő változás az, hogy rövidül a munkanélküli-járadék folyósításának időtartama a jelenlegi 360 napról 270 napra. A jelenlegi éves ellátás 9 hónapra rövidül le. Ennél hosszabb idejű folyósításra csak akkor lesz lehetőség, ha a munkanélküli a járadékfolyósítás első hat hónapja alatt kezdődő és a járadékfolyósítás idejének kimerítése után befejeződő képzésben vesz részt.

Nem szigorodik, hanem enyhül a jövőben a munkanélküli-járadékra való jogosultság jogszerző idejének időtartama. A törvénytervezet szerint munkanélküli-járadék illeti meg azt, aki a munkanélkülivé válást megelőző négy évben legalább 200 nap munkaviszonnyal rendelkezik. Ma a jogszerző idő 360 nap. Az enyhítés remények szerint a hivatalos foglalkoztatotti világba tereli azokat a mezőgazdasági, építőipari vagy idegenforgalmi és vendéglátó-ipari területen dolgozó idénymunkásokat, akiket eddig feketén foglalkoztattak. Bár ez enyhítés, egyetértünk a kitűzött céllal, a feketegazdaság visszaszorításával.

A foglalkoztatási törvény mindeddig megengedte a munkanélküli-járadék folyósítása melletti kereső tevékenység folytatását. Ez gyakran okozta azt az életformát, hogy a munkanélküli nem helyezkedett el főállásban, mert számára előnyösebb volt egy részfoglalkoztatás, hiszen emellett még munkanélküli-járadékot is kapott. Ennek jövőbeni kiküszöbölése céljából a törvényjavaslat megtiltja a munkanélküli-járadék melletti kereső tevékenységet. Ennek érdekében egyértelművé teszi a mezőgazdasági őstermelő tevékenységet, amit az esetben tekint majd kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. A kereső tevékenységet tiltó szabályok a jövőben a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyezettek körére is vonatkoznak.

A Magyar Igazság és Élet Pártja már régóta szorgalmazza, hogy erősödjön a helyi önkormányzatok szerepe a közhasznú foglalkoztatás szervezésében. A törvényjavaslat előrelép ezen a területen is, és bővíti az önkormányzatok hatáskörét.

A törvényjavaslat a további legjelentősebb változtatásokat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény területén indítványozza. A jövőben megszűnne a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, ami mindig automatikusan járt a munkanélküli-járadék folyósításának lejárta után.

A törvényjavaslat erősíteni kívánja a jövedelemszerzés és a munkavégzés eddigi nagyon laza kapcsolatát, és a jövedelem nélküli személyek a jövőben csak akkor lehetnek jogosultak rendszeres szociális segélyre, ha az önkormányzattal együttműködnek. Az önkormányzat elsősorban annak lehetőségét köteles megvizsgálni, hogy a kérelmező közhasznú munkába bevonható-e. Ennek hiányában az önkormányzat által szervezett legalább 30 nap időtartamú közcélú munkát kell az igényjogosult számára biztosítani. Az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez az érintett személynek képzettségénél eggyel alacsonyabb szintű végzettséget igénylő munkát is el kell fogadnia.

Mindezen szigorításokat a Magyar Igazság és Élet Pártja szükségesnek és elkerülhetetlennek ítéli.

A korábban említett privatizációk időszakában szinte terelték a dolgozókat egy erkölcstelen alku irányába, aminek az volt a lényege, hogy a több évre garantált és munka nélkül szerzett jövedelmek kilátásba helyezése ellenében az állami közvagyon elherdálása és a tömeges elbocsátások ne váltsanak ki dolgozói ellenállást. Sajnos, ez az alku nagyon sok esetben bevált, és nagymértékben legyengítette a tömeges dolgozói ellenállást az új tulajdonosi ellenérv, hogy évekig kaphatjátok a keresetekhez közel álló segélyt, miért nem jó ez nektek.

(11.20)

A munkanélküliség létesítésében és fenntartásában érdekeltté tevő, erkölcstelen társadalmi alku megszüntetését mi akkor is üdvözöljük, ha tudjuk azt, hogy a privatizálásra váró, maradék, megcsappant állami vagyon kicsisége már szükségtelenné teszi ennek az alkunak a további fenntartását.

Tisztelt Ház! Szigorodna a hajléktalanellátások ellenőrzése is. A jövőben a fővárosi főjegyző kezében összpontosul a hajléktalanok ellátásának a folyósítása. Megszűnne az a már évek óta kritizált, de hiába felvetett helyzet, amikor egy-egy hajléktalan több kerülettől igényelt és kapott segélyt, hiszen központi nyilvántartás nem volt.

Módosul a törvényjavaslat szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény több szakasza. Mivel ez a törvénycsomag munkaügyi feladatok sokaságát telepíti a megyei és fővárosi munkaügyi központokra, célszerű az eddigieknél egyértelműbben elválasztani a munkaügyi központok és a munkaügyi és munkabiztonsági felügyelőségek tevékenységét. Ezzel összefüggésben kell módosítani a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt. Ezek a módosítások szakmai, technikai jellegűek, szükségesek, ezért egyetértünk a módosító szándékkal.

Egyetlen ponton van alkotmányossági aggályunk. A 4. § (4) bekezdése szerint a jövőben a munkaügyi ellenőrzés során a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket. A tapasztalatok szerint mindig nehéz olyasmit igazolni, amit el sem követtünk, azaz majd konkrét esetek és esetleg alkotmánybírói döntés fogja eldönteni, hogy mennyire jogszerű ez az új kiegészítés.

A törvényjavaslat orvosolni kívánja azokat a visszásságokat is, amelyek arra utaltak, hogy sokan a gyermekvédelmi támogatásokat nem annak célja és rendeltetése szerint használták fel. Ennek a visszás helyzetnek az enyhítése érdekében vagyonhoz, jövedelemhez és a gyermekek iskolalátogatásához kötnék a gyermekvédelmi támogatásokat. Az előrelépés: a célszerű támogatásfelhasználás érdekében módosítani szükséges a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. számú törvényt.

Míg az eddig felsorolt törvénymódosítások közös célja a munkanélküliségre inspiráló életforma visszaszorítása volt, méltatlan lenne ilyen célnak tekinteni a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításait. Véleményem szerint súlyosan sérti a fogyatékosok társadalmi megbecsülését és önérzetét az a tény, hogy ennek a törvénynek a módosítását nem egy önálló törvényben, hanem ebben a törvénycsomagban kezdeményezte a kormány.

Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártja általános vitára alkalmasnak tekinti a benyújtott törvényjavaslatot, egyetért a céljaival, de sajnálja, hogy az előterjesztő nem elemezte azokat a privatizációs visszásságokat, erkölcstelen társadalmi alkukat, amelyek a jelenlegi tarthatatlan helyzethez vezettek a munkanélküliek segélyezése terén, és nem vonta le az ezekből adódó következtetéseket.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu