DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondolkodtam azon, hogy felszólaljak-e a mai vitában, mert nem tudom, hogy ebben az új helyzetben van-e értelme ezt a vitát folytatni. Ha jól értelmezem a most kialakulni látszó megállapodást, akkor ez a vita a semmibe fog futni. Nem lesz zárószavazás, elmondjuk a véleményünket, sok mindenről beszélhetünk, csak éppen a dolognak nem kerül pont a végére. Márpedig mindannyian azt szeretnénk, ha pont kerülne az ügy végére, méghozzá megnyugtató módon, úgy, hogy abban kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaink egyaránt egyet tudjanak érteni.

Persze lehetne itt beszélni a békepartnerség jelentőségéről, lehetne hosszan méltatni, milyen fontos szerepet játszott Magyarország NATO-csatlakozásában, lehetne arról beszélni, hogy a NATO-tagságból milyen felelősség, milyen kötelességek származnak, ezekből hogyan következik az, hogy igazítsuk hozzá a szabályozásunkat - beleértve az engedélyezési szabályokat - a NATO-országok többségének gyakorlatához. Mindezeket el lehetne mondani, és el is mondtam volna akkor, ha úgy érezném, hogy a vitának ebben a formában van értelme. Felkészültem, felmutathatom, hogy vannak háttéranyagaim, de ettől most megkímélem képviselőtársaimat.

Egyetlenegy dolog miatt kértem szót. Méghozzá azért, mert szeretném szorgalmazni - s erre talán most mintha remény lenne, ezt olvasom ki Simicskó képviselőtársam és Lányi elnök úr szavaiból is -, hogy végre térjünk vissza a megállapodásos kerethez. Itt elindult egy alkotmányozási folyamat, az a közismert körülmények között elakadt, ne vitassuk, ne firtassuk, hogy kinek milyen felelőssége van ebben az ügyben, hiszen az ügy maga sokkal fontosabb, mint az, hogy miért akadt el akkor ez a folyamat.

Azután többen kísérletet tettek a holtpontról való kimozdításra. Így kísérletet tett Lányi elnök úr, kísérletet tett az MSZP, az SZDSZ minden alkalommal jelezte mindkét javaslat kapcsán, hogy kész azok megvitatására. Simicskó úr magára mutat. Készséggel elismerem, hogy ő is tett ilyen kísérletet, csak egy probléma van, hogy az ő kísérletét - aki a legnagyobb kormánypártot képviseli - sajnos nem karolta fel a legnagyobb kormánypárt vagy annak vezetése és maga a kormány.

A dolog lényege az, hogy újból el kell kezdődjön az a megbeszéléssorozat, amely már az elmúlt egy év tapasztalatait is figyelembe veszi. Ebben az időszakban zajlódott le a koszovói válság, ebben az időszakban sok fontos esemény történt, mi magunk eltöltöttünk már több mint fél évet NATO-tagként, tehát másként közelítünk ehhez a kérdéshez. Úgy érzem, minden párt szeretné megoldani, szeretné a magyar alkotmányossághoz igazítani az engedélyezési szabályokat, de nem csupán ezt, hanem mindazokat a követelményeket, amelyeket NATO-tagságunk, az ebből eredő kötelességünk és felelősségünk megkövetel.

A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon konstruktívan viszonyul ehhez a kérdéshez, amennyiben ezek a tárgyalások valóban megindulnak. Mi hallunk arról - elsősorban az újságból és most Juhász képviselőtársunk, illetve mások részéről -, hogy a kormányzat és az MSZP között ezek a megbeszélések megkezdődtek vagy megkezdődnek. Ezt alapjában helyeselhetjük is, és lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a kétharmadhoz pusztán elég az is, ha az MSZP-vel kialakul egy egyetértés. Én mégis azt szeretném, ha azon a vágányon haladnánk, amelyet mind a korábbi alkotmánymódosítási kísérletek szabtak meg, mind pedig a miniszterelnök úrnak a pártelnökökkel folytatott megbeszélései. A miniszterelnök úr kilátásba helyezte, hogy valamennyi politikai párttal újból megindulnak a megbeszélések, tehát nem pusztán a Fidesz és az MSZP között fog létrejönni ez a megállapodás, hanem ebben benne lesznek a kormánypártok is és az ellenzék pártjai is. Erre mi a magunk részéről igényt tartunk, és szeretnénk, ha ebben a keretben szabályozhatnánk minden fontos kérdést, ideértve azokat is, amiket a kormány ide akart hozni, illetve ide is hozott, de már maga is belátja, hogy egymaga keresztülvinni nem tudja.

Az ügy érdemét illetően ne firtassuk most azt, hogy ez burkolt alkotmánymódosítás van nem, ebbe a vitába nem akarok belemenni. De bizonyos az, hogy megpróbálta megkerülni a többpárti egyetértésre vonatkozó megegyezést, kényelmessé akarta tenni önmaga számára tenni az utat. Ez nem helyes megközelítés, és az egyéni partnerségen keresztül az összes NATO-gyakorlatra is szerette volna ugyanezt a szabályozást és engedélyezési rendszert kiterjeszteni.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, még egyszer szeretném leszögezni, jelen pillanatban pozitívnak érzem azt a kormánypártok és ellenzék részéről egyaránt megnyilvánuló közös szándékot, hogy elinduljanak ezek a megbeszélések. Ezekre szükség van, mi ezekben részt fogunk venni. Kérjük, hogy induljanak meg, addig viszont ennek a vitának, illetve a vita további folytatásának nem sok értelmét látom. Lehet, hogy mindez belefoglalható lesz a majdani megállapodásba, annak egy részét fogja képezni. Ezt nem tartom kizártnak, bár vannak ezzel kapcsolatban bizonyos fenntartásaink, és ha jól érzékelem, az MSZP-nek is vannak ezzel a megoldással kapcsolatban fenntartásai. A parlamenti bizottságok jogkörének ilyetén való kiterjesztése is lehet kérdéses, de akkor érdemes vitatkozni róla, ha látjuk a teljes menüt, látjuk a teljes étlapot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hangulatot nem szeretném rontani, éppen ellenkező a szándékom. Azt gondolom, megérett az idő arra, hogy a pártok felülemelkedve a korábbi vitákon, ebben a kérdésben elindítsák az egyeztetés folyamatát. Ahhoz viszont ennek a mai vitának már nem sok köze van. Ezért azt javaslom, erre ne fecséreljünk túl sok időt, én is lezárom a hozzászólásom ezzel, és azzal a bizakodó reménnyel, hogy a közeljövőben megszületik az az átfogó megállapodás, amit mindannyian őszintén támogatni tudunk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu