ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondjam, hogy végtelenül örülök annak, hogy azok a diákok, akik fent ültek az első emeleten, elmentek innen. Ez a felháborító és arcpirító diskurzus, ami itt folyik a munka helyett, semmi jóra nem tanította őket. Ha még valaha vissza akarnak ide jönni, nem hiszem, hogy ezt szeretnék hallani tőlünk. Itt munkának kellene folynia. Ami itt folyik, az a munka eltereléséről szól.

Szeretném emlékeztetni a bizottsági elnök urunkat, aki felszólalva hivatkozott és módosító javaslatot idézett, holott azt mondta a bizottsági ülésen, erről szó sem lehet az általános vita során, s mindenkit figyelmeztetett, hogy ne beszéljen róla. Ő itt idézte, véleményem szerint kizárólag azért, hogy ezzel is telhessen az idő és zavar keletkezzék. Ezzel szemben nem idézte miniszter urat, aki ott ült több órán keresztül, s mindent megkérdezhetett tőle, mindenre korrekt választ kapott, de ha netántán valamiről nem kérdezte meg, akkor kérdezem, hogy miért ült a bizottsági elnöki székében, és miért rendelte oda a minisztert. Ez a kérdésem. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ami itt folyik, az semmi más, mint időhúzás, és arra való törekvés, hogy a tévében nagyszerűen szerepeljenek. Hiszen, amikor a bizottsági ülés befejeződött, elnök úr már kint volt, és bírált valamit, aminek a vitája még el sem kezdődött. Ott kellene ülnünk, ott kellene állnunk fenn, s elmondani, hogy mi a véleményünk. Utána pedig módosító indítványokra lehetne sort keríteni, amit bírálhat a bizottság bármely tagja. Bírálhat maga a bizottság elnöke, bírálhat utána a parlament, majd elutasítják vagy elfogadják. Én úgy tudtam eddig, hogy ennek ez a módja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu