DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fideszes képviselőtársaink a múlt héten egy sikeres és sokat ígérő konferenciát rendeztek a magyar nemzetképről, melyen nemcsak örömmel vettem részt, de törekvéseit az MDF és a magam nevében személyesen is minden fenntartás nélkül üdvözölhetem. Nem magunkban ültünk és merengtünk, nem a jogos sérelmeket és a torzító hazugságokat, a múlthamisító propagandát és a magyarellenes információs inzultusokat vettük számba, hanem nyugati államok diplomatái és a hazai hozzáértők körében cseréltünk végre eszmét a nemzetképformálás, az országimázs nagy összehangoltságot és profizmust igénylő teendőiről - a hiteles magyar nemzetképről tehát, melynek egyben jövőképnek is kell lennie.

(8.10)

Nagyon sürgős mindez, hiszen nemcsak szándékaink vannak, de a külső kényszerek is működnek. Kényszerek, hiszen ha nem tesszük hozzáférhetővé Magyarországot és a magyar teljesítményt a világ előtt, a világ nagy információs központjaiban és a világ közvéleménye előtt, akkor maradnak a sztereotípiák; mert a külvilág minden kormányunkban Magyarországot látja, és azt feltételezi, hogy világos értékrend és stratégia áll minden egyes megmutatkozásunk mögött. A külföld eleve azt gondolja, hogy a magyar külpolitika, a kultúrdiplomácia és a tájékoztatás a nemzeti értékek bemutatásával nemzeti érdeket szolgál. A külföld előtt tehát idegenforgalomban és diplomáciában, vendéglátásban és tájékoztatásban, az önépítő együttműködés minden egyes területén hitelesnek kell lennünk, nem hamis propagandával, hanem valóságos külképünk formálásának becsületes, alapos, hosszú és fáradságos munkájával.

De nemcsak a magyar kultúra, az épített örökség és a táj, a tudomány és a sport csúcsteljesítményeinek felmutatása kell ide, hanem a jó kommunikáció is, tágabb értelemben ugyanis a vonzó nemzetkép, a jó kommunikáció egyben védőerő is, mert információ. Ebbe pedig a hazaiak természetességével tartozik bele az egész magyarság, a Kárpát-medence és a nagyvilág minden magyar teljesítménye is, mert az informálás egyébként önmagunk iránti missziós kötelezettség is, ami a mindenkori kormány dolga. Mégis, számtalan pontján a világnak ebben is áldozatos honfitársaink tették a legtöbbet, mint például Sisa István Amerikában, és mindazok az alapítványok, testületek, melyeket mindig jobban sértettek a magyarságot ért támadások, mint azokat, akik itthon azt mondták, hogy nem kell ide országpropaganda, mert elég a jó kormányzás. Ne említsük most, hogy tudatlanságból, felelőtlenségből, érzéketlenségből vagy tudatos károkozással hányan öregbítették hírünket a nagyvilágban.

Informare necesse est - tájékoztatni pedig szükséges -, erről szólt a tanácskozás, de arról is, amit Bibó írt, hogy mennyire fontos azt tudatosítani, hogy mi mindent csinálhat egy közösségből a valóság helyes érzékelése, a tehetetlenség, a hazugság és a félelmek zárt köréből való kitörés, feladatok vállalása, az értük való helytállás, a közös erőfeszítés és a közösségi teljesítmény. Egy magunkénak érzett nemzetkép, jövőkép megtalálása teszi teljessé a rendszerváltozást - mondta bevezetőjében a miniszterelnök -, s ebben a kormány feladata az intézményes koordináció.

Tisztelt Országgyűlés! Személyes öröm, de elégtétel is számomra, hogy valami ebből már létrejött; valami, amit már '93-ban, másfél parlamenti ciklussal ezelőtt felvetettem, ami hónapokra kicsírázott, aztán '94-ben elpusztították, amit én akkor csak nemzeti tájékoztatásnak neveztem. Ennek talán nemcsak Sisa István, Magyaródy Szabolcs és jómagam örülhetünk, hanem mindenki, aki szívesen kapcsolódik bele az értelmes országarculat-formálásba. A nemzetkép-tanácskozás ennek a reményét adta mindnyájunknak.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu