ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A MIÉP állásfoglalása az önálló orvosi tevékenységről szóló T/2095. számú törvényjavaslatról az, ami az első, az 1849. számot viselőről volt.

A lényeget kell tekintenünk benne, meggyőződésem. Tehát alapvetően a gondolattal, a privatizáció gondolatával a MIÉP egyetért. A MIÉP a működtetési jog, azaz a praxisjog bevezetésével, törvénybe iktatásával - ahogyan ezt több ízben leszögeztük - egyetért, de csak akkor, ha a törvény egyértelmű, világos helyzetet teremt, ha a törvény igazságos, egységesen végrehajtható, és ha ehhez - második lépésben - a járóbeteg-szakellátás privatizációja azonos szabályozás szerint csatlakoztatható. A praxisjog bevezetésétől az orvos nagyobb önállósága, függetlensége, egyéni felelősségének megnövekedése és anyagi érdekeltsége révén a betegellátás javulása várható.

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat fontos lépés a piacgazdaság irányába az egészségügy területén, és szándékában megegyezik a MIÉP egészségügyi programjában megfogalmazott céllal. Az egészségügyi privatizáció lényege, hogy a betegellátás tárgyi feltételei magántulajdonba kerüljenek. Erről a fontos kérdésről a T/2095. számú törvényjavaslat meg sem emlékezik. Az okáról a mai bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője nyilatkozott. Az ott elhangzott előterjesztői magyarázat el kell hogy jusson valamennyi képviselőhöz, természetesen az érintettekhez is, orvosokhoz és betegekhez egyaránt. Tehát mi úgy foglalkozunk a kérdéssel a vezérszónoki beszéd keretében, majd a módosító javaslatok tárgyalása során is, hogy azzal lehetőséget teremtsünk az előterjesztőnek a teljes körű tisztázásra az országos nyilvánosság előtt. Meggyőződésünk, hogy szükséges, hogy megtudja az ország, és megtudja a szakma, hogy erről miért nem eshet szó a törvényben - tehát a magántulajdonba kerülésről.

Sajnálatos, hogy a praxisjog és a praxis fogalmának keveredése az egymást nagy gyorsasággal követő törvényjavaslatokban változatlanul fennáll, ugyanazt a hibát halmozott formában tartalmazzák. A sajnos egyre magyartalanabb, nyakatekert fogalmazás nem a szakszerűséget, a megértés hiányát és a gondolkodás logikai hibáját igazolja. A működtetési jog példának okáért az 1. § részletesében nem licenc. A két fogalom között még csak analógia sem áll fenn. A licenc a magyar értelmező szótár szerint "gyártási engedély, szabadalom felhasználási joga". Ennek a szónak és tartalmának semmi köze nincs a praxisjoghoz. Teljes fogalmi zavart árul el a praxisjognak a licenchez való hasonlítása.

(17.00)

A működtetési vagy praxisjog az orvos diplomáján, előírt gyakorlati idején, szakvizsgáján alapul. A praxisjogot biztosító engedély alapja az a személyes tudás, tapasztalat, amely elidegeníthetetlenül és kizárólag az adott orvosé, s amely az orvossal együtt a sírba száll. Ahogyan a tudás és tapasztalat nem lehet adásvétel tárgya, az ennek alapján elnyert praxisjog is személyre szóló, azaz nem adható el és nem örökölhető.

Ha egy háziorvos nyugdíjba megy, a működtetési jogot nem ruházhatja át bárkire, csak olyan orvosra, aki a miniszteri rendelet értelmében az engedélyhez szükséges feltételekkel önmaga is rendelkezik. A MOK engedélyét tehát mindenki saját jogon nyerheti csak el. Ha pedig minden orvos csak saját jogon nyerhet működtetési engedélyt, akkor ő nem ezt veszi meg kollégájától, hanem a praxist, a betegellátás tárgyi feltételeit: a rendelőt, a felszerelést, a kártyákat.

A működtetési jog, amely a részletes indoklás szerint is személyre szóló engedély, sem a háború előtti Magyarországon, sem jelenleg Európa egyetlen országában nem lehet adásvétel tárgya. Megkérdezem, a törvényjavaslat benyújtója szerint melyik országban lehet a praxisjogot eladni. Németországban ha egy fogorvos hároméves gyakorlati időt letöltött, nyithat praxist, s vagy megél belőle vagy nem. Ha nem, akkor bezárja vagy eladja. A fogorvosi és a szakorvosi praxisok számát nem korlátozzák, ezek teljesen a piaci szabályozás alá esnek. Új háziorvosi praxis azonban már évek óta nem nyitható, mármint Németországban, mert a meglévő háziorvosi praxisok száma elegendő. Ha egy háziorvos nyugdíjba megy vagy meghal, ő vagy az örököse eladja a praxist olyan orvosnak, aki praxisjoggal, tehát megfelelő szakmai feltételekkel rendelkezik. A praxist adják el, nem a praxisjogot.

Ha Magyarország az Európai Unióhoz akar csatlakozni, akkor nem alkothat az európai jogrenddel és - engedelmet a szóért - a józan ésszel szöges ellentétben álló törvényt. A praxisjog és a praxis úgy viszonyul egymáshoz, véleményünk szerint, mint a patikus és patika. A patikus eladhatja a patikát, de csak olyan személy működtetheti, aki gyógyszerészi diplomával rendelkezik. A patikus gyermeke megörökölheti a patikát, de nem a gyógyszerészi diplomát. Ha azonban az örökös is gyógyszerész, akkor működtetheti a patikáját. A patika értékét a patika helye, az épület nagysága, kvalitásai, felszereltsége és a többi határozzák meg. Ugyanígy a praxisnak mint vagyonnak értéke van, amelyhez meghatározó módon hozzáadódik a praxishoz tartozó ellátási terület betegeinek száma: a kártyaszám. Nem mindegy, hogy egy praxis 800 vagy 1600 beteget lát-e el, mert a finanszírozás alapja az a bizonyos kártyaszám.

Mi szabná meg a működtetési engedély, a praxisjog értékét? Az, hogy mennyiért adja ki a MOK? Ez ugye képtelenség. Milyen alapon hangozhat el, hogy a működtetési jog értéke 5-8 millió forint? A 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog elidegeníthető. Ugyanakkor a (9) bekezdés szerint bérbe, haszonbérbe nem adható, de a működtetési jog gyakorlásának a joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető. Akkor most eladható vagy nem adható el? A legújabb változat szerint a működtetési jog nem örökölhető, csak folytatható. De a folytatásra csak az örökösök, a házastárs, illetve az egyenes ági leszármazó jogosultak. A háziorvos kozmetikus felesége vajon hogyan folytatja férje praxisjogát?

A római jog óta a magántulajdon eladható és örökölhető, nyilvánvaló, hogy a praxis, annak felszerelése és a praxishoz tartozó kártyák eladhatók. Az európai orvosi szaklapok tele vannak hirdetésekkel, amelyek eladó praxisokat kínálnak.

A 3. § (3) bekezdése a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok működtetési jogára vonatkozik. A részletes indoklás szerint a háziorvosi tevékenységet mint szerzett jogot nem lehet elvonni. Az 1. § (2) bekezdése a) pontja szerint háziorvosnak azt nevezzük, aki területi ellátási kötelezettséggel rendelkezik. Ebből az következik, hogy aki területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkezik, az nem háziorvos.

Tisztelettel kérem az előterjesztőt és a jegyzőkönyvet vezetőt, hogy idézőjelet alkalmazzon a következő bekezdésem előtt. Szeretném megmagyarázni, hogy miért. Amit most el fogok mondani, az olyan információkon alapul, amire fölépült a következő bekezdés. Ezek az információk egészen a múlt hét elejéig érvényesek voltak, mert ahogy itt tiszteletre méltó kollégáim már megemlítették, "valamilyen lobbiérdek okán az említett orvostársadalom területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkezik, nem ügyel, mondhatnám, hogy ajándékba kapott mindent, amit működtet". Ez volt a hír, amire a MIÉP és szakértői gárdája úgy gondolta, hogy elképzelhetetlen két olyan orvosi kaszt létezése ezen a területen, amely nem azonos módon ítéltetik meg.

Akik előttem ebben a témában felszólaltak, már valamennyien jelezték, hogy itt valami hiba van. Egyrészt nem hanyagolható el ezen orvosok száma, mint ahogy az egy korábbi módosító indítvány indoklásában szerepelt, tehát nem probléma, ez szinte - mint egy könnyű lefutású betegség - elmúlik. Itt valóban 352 ezer - mi ezt a számot ismerjük - betegről van szó, és orvosaikról, akik velük foglalkoznak. Továbbá: igenis ügyeletre kötelezett, akkor, amikor ezt a státust elnyerte, alá kellett írnia, hogy ügyeletet vállal. Azonban kezemben van két olyan dokumentum, amelyet most önökkel ismertetek, s amely a következőkről szól (Olvassa): "X. Y. orvos, doktor úr, címe, Budapest főváros XII. Kerületi Önkormányzat - képviselő-testület - Polgármesteri Hivatal nevében alulírott nyilatkozom, hogy a felnőtt háziorvosi központi ügyelet működése folytán 1999. június 1-jétől 2000. június 1-jéig tartó időszakban (Oxivit Egészségügyi Szolgáltató és Ellátó Kft. 1027 Budapest, Horváth utca 19-23. nonstop 24 órás ügyelet) a háziorvosi kolléga ügyeletben való részvételéről lemondunk. Aláíró: dr. Donát Ferenc, Budapest főváros XII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal, humán szolgáltatások osztálya, népjóléti iroda."

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak olyasmiről lehet lemondani, ami van. Tehát ha felkérték az illető orvos kollégát, hogy mondjon le az ügyeleti feladat ellátásáról, akkor volt neki.

A második dokumentum a polgármesteri hivatal egészségügyi irodájától, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról szól, amelyben tájékoztatják arról az ott illetékest, hogy a kerület az orvos közreműködésére az ügyeleti rendszerben nem tart igényt.

Mindezek számomra azt jelentik, hogy amit, mint említettem, megfogalmazott a MIÉP e tárgyban, az igaz is és fontos is, és most felülbírálandó. Arról volt szó, hogy a területi ellátási kötelezettség nélkül dolgozó háziorvosok - teljesen mindegy, hogy van-e kétszáz hozzájuk bejelentkezett betegük vagy sem - azért sem tekinthetők háziorvosnak, mert nem vesznek részt - és itt felsorolta a szakértőnk mindazt, ami a lobbioldal sugallata volt.

(17.10)

Ez nekünk azért fontos, mert hosszú távú és egyértelmű privatizációs koncepció esetén eme szerzett jog megszüntetése miatt nem kellene aggódni abban az esetben, ha az önálló orvosi tevékenységre vonatkozó jogosultságot a járóbeteg-szakellátás keretében biztosítani lehet a következő fordulóban. De mindez azért fontos, mert a háziorvosok részére azonos jogokat és azonos kötelezettségeket kell biztosítani, ami csupán a háziorvosok egységes jogállása révén valósítható meg.

(A jegyzői székben Vidoven Árpádot Németh Zsolt váltja fel.)

Tehát nekünk mindegy, hogy a kérdés hogyan oldódik meg, ha igazolt mindaz, ami az említett dokumentumokban és az előttem felszólalók érveiben szerepelt; akkor a háziorvosok egységes jogállása úgy is megteremthető, hogy ezen jogokkal élhetnek az említettek is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Engedje meg, elnök úr, csupán az álláspontunkat szeretném befejezésül elmondani.

A MIÉP a szándéka szerint ezt a törvényt megszavazni szeretné, de javasoljuk, hogy az általunk is beadott és más módosító indítványokat is szíveskedjenek a zárószavazás előtt alaposan áttanulmányozni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban és a Kisgazdapárt padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu