BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Vitányi István, Salamon László, Tóth András, Csákabonyi Balázs, Hack Péter, Fenyvessy Zoltán Képviselőtársaim! Tisztelt Hende Csaba Államtitkár Úr!

Alkalmam volt név szerint megszólítani önöket (Dr. Hende Csaba nevet.), és rögtön fölteszem bevezetőként a kérdést: vajon mindez összefügg-e a háromhetes (Dr. Salamon László; az elnökre mutatva: Az elnök úr?! - Dr. Hack Péter: És az elnök?! - Dr. Salamon László: A jegyzőkönyv?!) - kis kiegészítést teszek: természetesen akik nem képviselői, a vitában részt vevő minőségükben vannak jelen, hanem fontos egyéb, jegyzői feladatokat látnak el, nyilvánvalóan ebben a tekintetben jelenleg nem vesznek részt ebben a vitában.

A bevezető gondolat tehát arról szól, hogy összefügg-e a háromhetes munkarenddel az a tény, hogy kevesebben vagyunk most itt jelen, mint a bizottsági vitában.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, összefügg! Ezen az ülésszakon 32 ülésnap lesz abban az esetben, ha nem lesz politikai vitanap. Általában két politikai vitanap szokott lenni egy ülésszak alatt, tehát reálisan 30-31 ülésnappal számolhatunk, míg ugyanebben az időszakban heti kétnapos ülésekkel - és a heti kétnapos ülés akkor is megtartható, ha például a hétfői nap ünnep - 40 ülésnap lenne. Ha 8-10 ülésnappal több áll rendelkezésre, akkor nyilván a Ház munkája szempontjából ezt a lényeges javaslatot nem 10 és 12 óra között kell tárgyalnunk, és lett volna reális esély arra, hogy az ügyben felszólalásban érintett képviselőkön kívül is jó néhányan részt vegyenek az ülésen.

Miért veszélyes ez, az ötnapos munkarendből és a kevesebb ülésnapból következő, úgynevezett szakértői ülés? Azért, mert a magyar parlamenti alapelvekhez a népképviselet tartozik hozzá, nem pedig az, hogy az ügyben közvetlenül érintett képviselők mintegy szakértői megbeszélést tartanak, mert ebben az esetben úgy is működhetne a parlament, hogy az egyes pártok mandátumarányuknak megfelelően egy-egy szakértőt küldenek.

A jelenlegi beterjesztett javaslat mérlegelésénél természetesen nem lehet más a kiindulásunk, mint az Alkotmánybíróságnak ez a határozata, és természetesen a mulasztás pótlása tekintetében az indoklásban foglaltakat nekünk mérvadónak kell tekinteni, azokat az alkotmányos szempontokat, amelyeket ott rögzít.

(22.40)

A működés folyamatossága, az alkotmányos követelmény és az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást. Ez a követelmény. Tehát természetesen nem ellentétes az alkotmányban foglalt elvekkel önmagában az a tény, hogy az Országgyűlés nem ülésezik hetente. Ez nyilván így van. Ugyanakkor azt nem mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a háromhetes ülésezési rendet ő alkotmányosnak tekinti! A "háromhetes" szó egyetlenegyszer fordul elő a teljes határozatban és indoklásban, amikor tényszerűen rögzíti, hogy mikor történt az áttérés a háromhetes ülésrendre. Természetesen csupán azt állapítja meg az Alkotmánybíróság: "Annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik." Tehát a heti ülésezés önmagában nem követelmény; a háromhetes ülésezésről nem állapította meg, hogy mennyiben tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket itt lefektetett.

Egyébként most nem a háromhetes és az egyhetes ülésezési rendről kell elmondanom a véleményemet, mert sajnálatos módon a beterjesztett javaslatnak az a legnagyobb problémája, hogy nem tartalmaz konkrét rendelkezést az ülésszakon belüli ülésezési rendre. Holott az Alkotmánybíróság pontosan megállapítja, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg az Országgyűlés, mert hiányosan, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakon belüli ülésezési rendet. Engedjék meg, hogy ezt idézzem az indoklásból, mert ez pontosítja, hogy mit ért ez alatt, nevezetesen: "A Házszabály nem tett eleget a követelménynek, mert nem megfelelő tartalommal, mindenki számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozta a rendes ülésszakon belül az ülésezés, az egymást követő ülések rendjét." A beterjesztett javaslat nem tesz eleget a követelménynek, az ülésezési rend helyett annak döntéshozatali mechanizmusát szabályozza. A döntéshozatali mechanizmus pedig nem teremti meg ezt a kiszámíthatóságot.

Egyébként ez többször elhangzott. Ez a mechanizmus meg fog egyezni a mostanival, azzal az eltéréssel, hogy lehetőség lesz egy ötperces hozzászólásra, a Pokol képviselő úr által említett diszkusszióra. Az alkotmányosság nem azáltal valósulna meg, hogy a döntéshozatal előtt van mód egy ötperces frakciónkénti diszkusszióra, hanem annak alapján valósulna meg, hogy az alkotmányban előírt kétharmados minősített többséggel teremti meg az ülésezési rend feltételeit.

A kérdés az, kiszámíthatóbb lesz-e ezentúl a képviselők számára az ülésezési rend, mert megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a jelen szabályozás szerint nem kiszámítható.

Hadd mondjam a konkrét idei példát. Január közepén a képviselők meg tudták mondani, hogy február elején, közepén, végén milyen közérdekű feladataiknak tudnak eleget tenni, mert meg tudták előre mondani, hogyan fog ülésezni a parlament? Nem tudták! De nemcsak azon formai okból, hogy a döntés ma született meg, hanem előtte volt az eltérő vélemény a koalíción belül. Kéthetes, háromhetes ülésrend - tehát nem volt világos, hogy milyen lesz. Ha abból indultunk volna ki, hogy a legerősebb kormánypárt érvényesíti az akaratát, hallottuk, Áder János házelnök bejelentette, február első hete bizottsági héttel indul. Ehelyett mi lett? Egy rendkívüli üléssel kezdődött. Az ember arra számíthatott, a rendkívüli ülést akkor majd követi egy héttel a bizottsági hét, majd a plenáris ülés - nem így történt. A rendkívüli plenáris ülést plenáris hét követte.

Akkor felteszem a kérdést: miután a döntéshozatal mechanizmusa nem változik, kivéve az ötperces diszkussziót, akkor kiszámítható lesz a képviselők számára az, hogy egy adott hónapban - ugyanígy megismételve majd szeptemberre -, hogy mikor, milyen elfoglaltságaik vannak? Nyilvánvalóan nem lesz kiszámítható.

A másik kérdés: a folyamatosságot garantálja-e a most beterjesztett házszabály-módosítás?

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban talán megegyezhetünk, hogy ha hat hetente ülésezik a parlament, akkor talán mindkét oldal elfogadja, hogy nem tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket tartalmilag megfogalmazott az Alkotmánybíróság. Akkor felteszem a kérdést: ha elfogadnánk így ezt a Házszabályt, van lehetőség arra, hogy hathetes ülésezés legyen? Természetesen van, hiszen egy egyszerű szótöbbséggel meghozott kormányzati döntés azt mondhatja, hogy hat hetente ülésezzünk. Akkor benne van ebben a Házszabályban az a garancia, amit kért az Alkotmánybíróság? Nem, nyilvánvalóan nincs benne.

Végül a minden ülésszak elején meghozandó döntés maradhat-e egyszerű többségű? Mert ha azt mondjuk, hogy olyannyira rugalmas akar lenni ez a szabályozás, hogy még csak egy adott összetételű négyéves ciklusra sem akarja rögzíteni a Házszabályban az ülésezési rendet - amitől természetesen el lehet térni egy adott kétharmados döntéssel -, tehát ha azt mondjuk, hogy a cél az volt, hogy minél rugalmasabb legyen, akkor maradhat-e ez egyszerű szótöbbségi döntés? Hadd idézzem ismételten az Alkotmánybíróságot, amely azt mondja: "A munkarend meghatározására irányuló jelenlegi szabályozás lehetővé teszi az egyszerű többséggel történő döntést." Hangsúlyozom: a jelenlegi szabályozás. Miért teszi hozzá ezt a szót? Azért teszi hozzá, hogy jelenlegi szabályozás, mert az általa megfogalmazott alapelvekből világosan következik, hogy a jelenlegi szabályozás, amely egyszerű szótöbbséget tesz lehetővé, nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek, mert: "A minősített többségnek garanciális jelentősége van az Országgyűlés mint testület saját ülésezési rendjének meghatározása során." Ez ennek a határozatnak az indoklásában így szerepel: a minősített többség garanciális jelentősége az ülésezési rend meghatározása során. Nem a döntéshozatal mechanizmusának meghatározása során, hanem a konkrét és kiszámítható ülésezés meghatározása során.

Hadd térjek ki arra, hogy vajon milyen nehézséget jelent, ha nincs nagy többsége egy adott kormányzatnak. Ez nem pech kérdése, nyilvánvalóan egy ilyen választói akarat érvényesül, hogy egy adott kormányzati többségnek nincs meg a jelentős plusz szavazata. De az nem jelenti azt, hogy ha az Alkotmánybíróság az Országgyűlést - hadd fogalmazzak így - a kétharmados többségű döntésre ítélte a saját maga munkáját alapvetően meghatározó ülésezési rend megállapításánál, akkor azáltal, hogy a többségnek nincs meg megfelelő megegyezés nélkül is a kétharmados szavazati lehetősége, akkor azt mondjuk, hogy ilyen helyzet alakult ki, ezt nem kell betartani.

Hadd mondjam még el Pokol Béla eltávozott képviselő úr egyik megjegyzésére, ami nem tartozott szorosan a témához - arról szól, hogy a kormányzati többség érvényesítése, és hogy az obstrukcióval való élése az ellenzéknek. Ő azt említette, az ellenzéket egy kalap alá vonva, hogy Vancsik Zoltán intésére az ellenzék nem nyom gombot. Szeretném elmondani a tisztelt kormánypárti képviselőknek, hogy a MIÉP is ellenzéki párt, konstruktív ellenzéki párt, amely nem akar élni az obstrukció lehetőségeivel. Nem akarom bemutatni adott esetben a 12 tagú frakció mintapéldáját, hogy ha Vancsik Zoltán beintésére nem nyomok gombot, akkor visszamenőleg és feltehetőleg előre meg kellene állapítsa Pokol Béla képviselő úr, hogy nincs 195 és 200 képviselő jelen a teremben kormányzati oldalról. Ezt csak kiegészítésként mondtam.

Ha jelenleg arról vitáznánk, hogy a háromhetes ülésrend lett pontosítva és meghatározva a Házszabályban, akkor azt mondanám, hogy a MIÉP egy másikat, az egyhetest támogatja. Az erre vonatkozó módosító indítványt megtettük, egyébként rugalmasan, mert kétharmados szavazati többséggel el lehet térni az egyhetes ülésezési rendtől.

Ha tehát az állna most egymással szemben, hogy háromhetes vagy egyhetes, akkor érveket mondanánk az egyhetes mellett; nyilván lennének a háromhetes mellett is. A helyzet most nem ez. A helyzet a megítélésünk szerint egyértelműen az, hogy az Országgyűlés nem tesz eleget annak a feladatának, amit az Alkotmánybíróság meghatározott, és ezért kell erre a javaslatra nekünk határozott nemet mondanunk.

Természetesen, ha az Országgyűlés munkájának a minőségét vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan én nem akarom túldimenzionálni a háromhetes vagy egyhetes ülésrend befolyását, mert ez egy a sok szempont közül. Nyilvánvalóan, ha a kormányzatnak olyan előterjesztései vannak, hogy a saját előterjesztését az általános vita megkezdése előtt már módosítja, vagy egy törvényjavaslatot négy formában terjeszt elő, ez nem igazán minőségi munkára vall.

(22.50)

Ha az ellenzéknek lehetősége van arra, hogy kétharmados törvényeket módosítson, akár azért, mert a kormányzat és az állam büntetőfelelősségének a biztosítása érdekében erre szükség van, akár azért, mert egy törvény teljességéhez a kétharmados önkormányzati törvényt kell módosítani, és nem teszi meg, akkor nyilvánvalóan nincs megfelelő törvényalkotás. Tehát ezek súlyosabb szempontok annál, mint önmagában a munkarend.

De most, amikor nekünk az a feladatunk, hogy az Alkotmánybíróság határozatának eleget tegyünk, akkor igenis, azt kell mondanom, hogy nem elsősorban azért mondunk határozott nemet erre a javaslatra, mert az egyhetes ülésezési rendet preferáljuk a háromheteshez képest, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint így nem teljesítjük a ránk rótt feladatot.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Fenyvessy Zoltán és dr. Hack Péter tapsol.)

Forrás: parlament.hu