DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság által elénk terjesztett házszabály-módosítási javaslat két eltérő súlyú változtatást jelent a ma hatályos szöveghez képest. Először is módosítani kívánja a házbizottság egyhangúságának hiánya esetén következő plenáris vita és döntés menetét. Lényegében ez a kisebb súlyú, azt hiszem, fel sem merült az eddigi vitában, annyira technikai jellegűnek tűnik, és valójában sok szempontból az is. A másik - és igazából erről van a vita már egy éve - megkísérel adni egy szempontrendszert az ülésezés gyakoriságának kérdésében, melynek hiányát az Alkotmánybíróság is kifogásolta az előttem hozzászólók által ma már többször elemzett alkotmánybírósági döntésben.

Most tehát nézzük meg e két módosítást részletesebben! Az első: a házbizottság egyhangúságának hiánya utáni országgyűlési döntési eljárást pontosítja és módosítja, illetve ezt kívánja pontosítani és módosítani.

(22.10)

Maradna az a helyzet, hogy a házbizottság egyhangú döntésének hiánya esetén a fő szabály szerint a Ház elnöke dönt, ami az esetek egy részében egy személyben való döntés, más részében a Ház elé terjesztésnél egy személyben való javaslati jogot jelent a házbizottság helyett egyhangúság hiánya esetén.

Négy esetben - tehát kivételként, nem fő szabályként - azonban ilyenkor az Országgyűlés maga veszi át a döntést úgy, ahogy ma van és úgy maradna e szerint is. Azonban - és ez a módosítás tulajdonképpen, hogy - e négy esetet ketté bontja és két esetben lehetővé teszi a döntést megelőző vitát, két esetben azonban nem engedi meg és rögtön szavazni kell. Mivel egy parlamentnél az az alapvető, hogy egy parlamentben nyilvános diszkusszió van, tulajdonképpen csak azzal a két esettel foglalkozom, amikor nem kell vita, amikor nem teszi, nem tenné lehetővé a vitát. Az egyik az, amikor a jegyzőkönyv szövegének kiigazításáról van szó. A másik eset, amikor a Ház elnökének tartós akadályoztatása van, és ilyenkor ki kell jelölni a helyettesítő alelnököt. Tehát e két esetben nem teszi lehetővé a vitát az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Én tulajdonképpen abból indulok ki, hogy ha az elmúlt tíz évet nézzük, azt hiszem, a második eset: a Ház elnökének tartós helyettesítése nem merült föl az elmúlt tíz évben. Én a másfél év alatt egy olyan esetre emlékszem, amikor valaki jelezte, hogy a jegyzőkönyv szövege nem helyes és itt fölszólalt. Másfél év alatt egyszer fordult elő. Tehát úgy tűnik, az elmúlt években nem gyakori ez a két eset.

Itt merül föl, hogy ha a parlamenti nyilvános diszkusszió, minden döntés előtt ez a fő szabály, ez a parlament lényege, akkor - ha ennyire ritkán merül föl e két eset, tehát lényegében időtakarékosság szempontjából -, adjunk neki előtte vitát vagy ne adjunk. Ez nem indokolja, mert olyan ritkán fordul elő. Akkor egyáltalán miért merült ez fel, hogy itt a nyilvános diszkussziót elvegyük, megkurtítsuk?

Bár tudom, kis jelentőségű, ellenben az, hogy pontosan mi van a Házszabályban, akkor lehet fontos, ha egyszer mégis előfordul - akkor hirtelen élessé válik a helyzet. Mivel igazán racionális okot nem látok, hogy megtagadjuk a vitát e két esetben, hadd javasoljam azt, hogy a Házszabály 26. §-ának (3) bekezdésébe azt iktassuk be, szemben az előttünk fekvő javaslattal, hogy mind a négy esetben előzze meg a vita.

Ez tehát az első, amiről szól, de ez nyilván technikai jellegű, erről komolyabb politikai, sőt egyáltalán - azt hiszem, csak technikai lesz talán a válasz is, de lényegében nem hiszem, hogy ezen összevesznénk.

Van a másik módosítás - és erről szól itt egész végig a vita -, amely az ülés gyakoriságát érinti. Ez három absztrakt támpontot ad; jelenleg nincsenek ilyenek támpontok a Házszabályban. Annyiban továbbmegy ez a módosítás, hogy az alkotmánybírósági döntésből átemelve beemeli, három absztrakt támpontot ad az ülésezés gyakoriságára. Ez a három absztrakt, normatív támpont az, hogy a folyamatos működés biztosítva legyen, tehát a ritkaság nem érheti el azt a fokot, hogy a folyamatos működés ne legyen biztosítva; a másik, hogy az alkotmányban meghatározott feladatát el tudja látni, és végül az, hogy az ésszerű időtartamot meg nem haladóan kövessék egymást. Ez valóban három nagyon absztrakt támpont, de ha a három absztrakt támpontot összeveszem, úgy lehet mondani, hogy összefüggésében nézem, kombinálom, illetve egymással gazdagítom - az Alkotmánybíróság így szokta az ő döntéseit nézni, hogy nem önmagában egy-egy nagyon absztraktot, de ha a több absztrakt támpontot összeveszem, egymásra tekintettel figyelem, akkor az már bizonyos, hogy konkrétabb.

Hadd jelezzem itt Tóth Andrásnak, aki jelezte, hogy lényegében az Alkotmánybíróság nem normaalkotó szerv, nyilván akkor ez sem norma. Itt egy kicsit hadd vitatkozzam ezzel, tudniillik a normáknak két nagy faja van, az egyik az elv, a másik a szabály. Nyilvánvaló, hogy a normát ő a szabállyal azonosítja. Ez nem szabály, ez egy elv. Ellenben az elvek, főleg ha több van és össze lehet kombinálni, abból nagyon gazdag következményre lehet jutni, tehát az absztrakt normatív támpont is norma, csak úgy hívják, hogy elv. Az, amire ő gondol, tehát az az igazi norma, az a szabály, az nem vitás, az a pontos.

Hadd térjek rögtön ki a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának az álláspontjára. Tudniillik, megmondom őszintén, a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója el tudná képzelni elvileg, hogy konkrétabb megfogalmazást is belefoglaljunk a Házszabályba, tehát valóban úgy, ahogy a normát a szabállyal azonosította Tóth András, és azt kérte számon, hogy az valóban nem szabály, ezek absztrakt elvek, tehát a Független Kisgazdapárt frakciója nagyon is el tudná képzelni és támogatná a konkrétabb megfogalmazást, hogy azért szabályok szintjén, pontossággal kerüljön be a Házszabályba a gyakoriság.

Hadd jelezzem, azért az elmúlt hónapokban ez fölmerült, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kéthetenkénti ülésezés elvileg belefoglalható lenne. Ebben föl is merült - és azt hiszem, Tóth András jelezte kifejezetten a mai ülésen ezt -, de a Független Kisgazdapárt is elvileg egy ilyen konkrét szabály szintű, könnyebben számon kérhető és fixebb belefoglalást az ülésezés gyakoriságára elfogadna.

De hadd jelezzem rögtön, hogy miért csak elvileg és nem gyakorlatilag, és egész végig erről nem esett szó. Én pedig azt hiszem, tulajdonképpen ez az egész vitánk egyik alapvető dolga, amely leállítja ezt a megoldást. Tudniillik, van itt egy ellenoldal az ellenzék oldaláról. Ez rögtön az első nap kialakult, amikor az új parlament összeült, tudniillik, hogy nem nyomták meg a gombot, és fél órát kellett szaladgálni, míg a száz nagykövet és a többi itt ült és tulajdonképpen kínos csönd után egy ember, két ember hiányzott. Tehát a szavazási bojkottra utalok, rögtön amivel kezdték, és azóta is többször előfordult. Lényegében kialakult a szavazási bojkott mint harci fegyver, amit nagyon sűrűn bevetnek. És be tudják vetni, tudniillik arról van szó, hogy ennek a kormánynak nagyon kicsi a többsége. De mivel a parlament is a többségi kormányon alapszik, tulajdonképpen azt hiszem, hogy itt van egy egész sor olyan dolog, amit mi nem szoktunk említeni. Tudniillik, az elmúlt tíz évben a magyar parlament a többségi kormányzáson nyugszik, minden egyes megoldásunk ezen van, ellenben nem vitás, hogy a '89-90-es átmenet sajátossága, hogy rengeteg dolog kétharmados és ezért tulajdonképpen egy ideig hatpárti megállapodáson nyugodott, tulajdonképpen úgy lehet mondani, a konszenzus felé - tehát a többségtől jóval magasabb hozzájárulás kellett és rengeteg ilyen szokásjogi szabály jött létre. Íratlan szabálynak szokták nevezni, ami azon nyugodott, hogy valóban a '89-90-es átmenet, amely azt lehet mondani, hogy alapvetően szemben áll a többségi kormányzással. '94-ben nem volt baj vele, mert 72 százaléknál nem bukott ki az a probléma. Tudniillik, rengeteg dolog tulajdonképpen a többségi kormányzást megsérti, tehát lényegét tekintve többségi kormányzás van, de rengeteg dolog, főleg íratlan szabály pedig a kétharmad felé - sőt, lehetne mondani, minden párt értsen egyet vele.

Ellenben '98-ban, másfél évvel ezelőtt létrejött az az állapot, hogy van egy olyan kormány, amelyiknek tényleg kis többsége van, és amelyik keményen, összeszorítva a fogát, többségére támaszkodva megpróbál kormányozni. Ezért a szavazási bojkott természetesen most jelent problémát, tudniillik amíg 265 vagy 270 képviselője volt az előző kormánynak, ha nagyon sokan nem jöttek be, akkor meg lehetett csinálni a szavazási bojkottot. Most ezzel szemben lényegében, ha a kormánytagok kormányoznak, az Európai Tanács delegációja kinn van Strasbourgban, már lényegében 180 ember ül itt a kormányoldalon, és Vancsik Zoltán képviselő úr vezényletével akkor leáll az ellenzék. Ez az alapvető probléma és azt lehet mondani, hogy addig, amíg ez fönnáll és a kormányoldal, tudva azt, hogy a Házszabály tulajdonképpen nem ismeri a szavazási bojkottot - ez olyan spontán, lényegében csak egyszerűen lehetőség nyílik rá. Nem vitás, hogy amíg nagy kormánytöbbség van, ez egyszerűen nem fegyver. Kis kormánytöbbségnél - de kormányozni kis kormánytöbbséggel is kell - ez a szavazási bojkott lényegében a parlamentarizmus válságát tudja okozni.

Nos, tehát ez a kiindulópont, ha ez nem is merült ma fel, de lényegében ez lehet a válasz arra, hogy akkor miért nem fogadná el a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója, hogy máskülönben a kéthetes ülésezést, amit elvileg elfogadnánk, nem akarjuk belevenni. Tudniillik, önmagunk akasztanánk a kötelet a nyakunkra, ha miközben a Házszabályban nem teszünk lépéseket arra, hogy a szavazási bojkottal ne tudják a parlamentarizmust és a kormányt lebénítani, párhuzamosan belemenjünk, hogy kettő vagy egy héten ülésezni. Így háromhetenkénti ülésezéssel meg lehet tenni, hogy a miniszterek háromhetenként benn ülnek, lemondják a kormányzást, az EU Tanács delegációja nem jár ki plenáris ülésekre se, háromhetenként meg lehet oldani, nagy kínkeservvel össze tudjuk hozni, hogy 194-en itt vagyunk. Amennyiben hetenként kellene megtenni, lényegében egy sor külügyi feladatunkat nem tudnánk megoldani, a miniszterek, államtitkárok, politikai államtitkárok, ugye, lényegében képviselő államtitkárok, úgy lehet mondani, a kormányzásnak sokkal komolyabb gátját jelentené ez.

Miközben tehát a szavazási bojkott miatt nem tudunk belemenni, és ezért nem tudunk ennél konkrétabb belefoglalást, az ülésezés gyakoriságának konkrétabb szabályát belefoglalni, elvileg ezt támogatjuk, de csak abban az esetben tudnánk elfogadni azt, hogy bele is vegyük ezt - Tóth András és azt hiszem, az ellenzék másik pártjának, az SZDSZ álláspontjának is eleget tegyünk -, amennyiben párhuzamosan a szavazási bojkott fegyverét is ki tudnánk küszöbölni, ami tehát azt jelentené, hogy valamilyen úton-módon a Házszabályban olyan módosítást hajtanánk végre, amely a szavazási bojkottot lehetetlenné teszi.

(22.20)

Illetve meg lehet tenni, hadd mondjam, mivel a szavazási bojkott lényegében azért tud működni, mert nagyon magas a határozatképesség, az összes képviselő felének itt kell ülnie, amennyiben leszállítanánk az egyharmadára - van, ahol még az egyharmadot sem követeli meg a határozatképességhez, kivéve, mondjuk, az alkotmánymódosításnál és egy-két fontosabb esetben -, akkor bojkottálhatná az ellenzék.

Ennek ellenére a független kisgazdák frakciója elfogadná a kéthetest, azt hiszem, annál alább azért nem mennénk, de a kéthetesre mindenképpen lemennénk, és akkor azt elfogadnánk, de csak annak az ellentételezésével, ami ezt a szavazási bojkottot tulajdonképpen kiiktatná.

Ezeket hozzátéve hadd jelezzem, mindent összevetve támogatjuk az ügyrendi bizottság javaslatát, de hadd jelezzem, azt szeretnénk, ha a jelzett technikai korrekciót az elsőnél mindenképpen elvégeznénk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu