FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta foglalkozom a holtágak helyzetével, problémáival, noha be kell vallanom, hogy ez nekem egyáltalán nem szakterületem. Ám ahol országgyűlési képviselő vagyok - a második ciklusban Tiszazugban -, ott az a település a ritkább, amelynek közelében vagy kezelésében nincs holtág. Itt található többek között - Cibakháza és Nagyrév között - a Tisza legnagyobb holtága is. E térség konkrét problémáival kell tehát foglalkoznom, akkor is, ha - mint hangsúlyoztam - az nem szakterületem, ezért az ott élők érdekében sürgetem a változásokat. Azt is el kell mondjam, hogy akit sürgetnek, az önmaga is sokkal kritikusabbá válik.

Magam nagy élvezettel olvastam, hogy az 1997-es országgyűlési határozat alapján mi minden történt ezen a téren. De sajnos azt kellett megállapítanom, hogy a választókörzetemben lévő holtágak esetében szinte alig érezhető e változásból valami. Márpedig úgy gondolom, hogy mindannyiunknak az az érdeke, azért születnek országgyűlési határozatok, és azért kell azokról beszámolni, hogy ezek alapján érezhető eredményt lehessen elvárni. Amíg ilyen eredmény nincs, addig szükség van a kritikára, és szükség van a munka folytatására.

Magam is úgy láttam 1998-ban, hogy az országgyűlési határozati javaslat végrehajtása során kevés pozitív dolog történt. Nem voltam arról sem meggyőződve, hogy a kormányváltás következtében ez a munka folytatódni fog. Nem tudtam, hogy készül-e róla majd jelentés, nem tudtam, hogy készül-e újabb határozat. Erre való tekintettel 1999 tavaszán Jauernik képviselőtársammal beadtunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amely tipikusan az alföldi holtágak megmentésével kívánt foglalkozni. Úgy érzem, mindannyian elismerhetjük, hogy a Tisza esetében a legbonyolultabb ez a helyzet - természetesen nem vitatom a Duna és más nagy folyók holtágai fontosságát sem.

Tény, hogy határozati javaslatunk vegyes fogadtatásban részesült, a tárgysorozatba-vételt támogatták a bizottságok - illetve volt olyan bizottság, amely támogatta -, de az általános vitára való alkalmasságot nem. Most ezért is nagyon örülök, hogy elkészült az a jelentés, amelyet a határozatunkban is sürgetni szerettünk volna, és a jelentéshez ma kapcsolódik egy olyan határozattervezet, amely meggyőződésem szerint segítheti a további munkát. Ezt akartuk mi is elérni, nem feltétlenül képviselői kezdeményezéssel, de mégis nagyon jó, hogy ez a munka beindult és folytatódik.

(17.50)

A bizottsági vélemények során már elmondtam, most is szeretném hangsúlyozni, hogy nagy elismerés illeti a jelentés készítőit. Az országgyűlési képviselők sokszor nincsenek abban a helyzetben, hogy egy problémának a teljes áttekintését, az ott végzett feladatokat, hiányosságokat teljeskörűen át tudják tekinteni. Ha olyan jelentést kapnak azonban, amit itt mi is kaptunk, akkor erre van lehetőségük.

Ez a jelentés, ami elkészült, alapos volt, áttekinthető, és a továbblépés feladatai gyakorlatilag kiolvashatók ebből a jelentésből. Az elkészítői nem kertelnek: leírják, hogy meddig jutottak el, hol van részteljesítés és hol vannak további problémák. Azt hiszem, csak tanulni lehet ebből, és jó lenne, ha az országgyűlési képviselők mindig ilyen jelentéssel találkozhatnának.

Nem vitatom, hogy a tárcaközi bizottság is óriási munkát végzett, és minden más érintett, hiszen komoly változások is történtek ezen a téren. Sajnos, az eredmények azonban már nem realizálódtak, tehát a feladatok nincsenek egyértelmű eredménnyel lefedve. Bizonyára adódott ez a feladat nagyságából is, hiszen végeredményben 1997 óta még nem is telt el olyan sok év, bár hangsúlyozni szeretném, hogy a holtágak esetében hónapoknak is nagy jelentősége van.

Én azt hiszem, hogy ma már nem is azért kell vizsgálódni, hogy miért csak részleges volt a teljesítés, hanem a hiányosságokra azért kell rámutatni, hogy tudjuk, milyen feladatokat kell majd a határozattervezet során rögzíteni.

Nagyon fontosnak látom elmondani - és azt hiszem, ezt a gazdasági bizottság tagjai is, a környezetvédelmi bizottság tagjai is, és talán minden érintett, aki ezzel foglalkozik, elfogadja -, hogy döntően elméleti munka folyt. Nagyrészt mintaszerűen, mintaszerű feladatokat oldottak meg, és a konkrét elemzésekbe, esetekbe nem bocsátkoztak bele. Az irányelvek és a szempontok mindössze arra alkalmasak, hogy egy-egy konkrét helyzet elemzése alapján megmutassák, hogy a következő időszakban a több száz különböző helyzetű, sorsú holtággal egyáltalán mi történjen.

Én úgy látom, hogy különösen azoknak a holtágaknak nehéz a sorsa, amelyek nem tartoznak az első csoportba, tehát nem szentély típusúak, így tehát problémás és bizonytalan a 2., 3., 4. csoportba sorolt holtágak ügye. Ezek esetében is van egyfajta látszólagos besorolás, és ez alapján az állam próbálja is meghatározni, hogyan kellene a kezelőiknek ezekkel a holtágakkal bánni. Sajnos, ez az előírás azonban csak annak teszi nehezebbé a helyzetét, akire ezt a holtágat rábízták, mert azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a nagyobb holtágak esetében nem egyetlen önkormányzat oldhatja meg a problémát, hanem több önkormányzat, az állam és más bekapcsolására is nagy szükség van.

Azért nagy baj ez, mert azok az önkormányzatok és azok a gazdálkodók, akik a holtággal kapcsolatba kerülnek, sok esetben nem tudják, hogy mire vállalkoznak. Vannak nagy elképzelések, hogyan lehet bevonni a holtágakat a turizmusba, halászatba, a mezőgazdasági művelés segítésébe, de látni kell, és aki ezzel megismerkedik, rövid idő alatt meg is győződik róla, hogy ezek a nagy célkitűzések nem tudnak teljesülni, mert néhány telek kiadásából, a nád eladásából nem lehet fedezetet biztosítani. Sokkal többre van itt szükség!

Többek között például az általam említett cibakházi holtág esetében is a kotrással kellene foglalkozni, mert előfordulhat, hogy ez a jobb sorsra érdemes holtág le fog darabolódni, és onnantól kezdve a sorsa is megkérdőjeleződhet. Márpedig, amennyire ismerem, ez a kotrás, még ha nem is lenne teljes körű, százmillió forintokba is kerülhet.

Mi azért gondoljuk azt, hogy szükség van a holtágak, a 2., 3., 4. csoportba tartozó holtágak egyedi értékelésére is, mert úgy látjuk, hogy önkormányzatok, vállalkozók és más egységek, amelyek bekapcsolódnának ebbe a munkába, csak akkor fognak valami feladatra vállalkozni, ha maguk is tudják, hogy valóban minden szereplő fontosnak tartja-e a holtág megmentését.

Miért kellene egy holtágnak vagy egy mezőgazdasági szövetkezetnek százezer forintokat, esetleg néhány milliót beinvesztálni, ha összességében a többi szereplő nem fog ehhez semmi pénzt hozzáadni, és akkor lehet, hogy két hónap, lehet, hogy két év elteltével a holtág mégiscsak el fog lehetetlenülni? Ezért van nagy szükség arra, hogy készüljenek ilyen egyedi felmérések.

A jelentés is hangsúlyozza ezeket, az államtitkár úr is utalt erre az előadói beszédében, idézett is ebből a részből. Mi ezért tartjuk fontosnak a gazdasági bizottság részéről, és magam is nyújtottam be módosító javaslatot hozzá, hogy igenis, nem azt kell vitatni, hogy megbecsülhetők-e ezek a költségek, mert a költségek megbecsülhetők, az a kérdés, hogy mennyi idő alatt, milyen mélységben végezhető el a munka. De ezt el kell végezni, meg kell határozni a jelentősebb, de a többi holtág esetében is, hogy egyáltalán milyen sorsra érdemes az, milyen besorolást kaphat pillanatnyilag, milyen ráfordítás szükséges az állapota fenntartásához vagy javításához, várhatóan rendelkezésre állnak-e ezek az erőforrások, és ezt a két dolgot ütköztetni kell.

Ez egy nagyon kellemetlen dolog, és nem került bele a határozattervezetbe az az elképzelés, amit szintén megfogalmaztunk, hogy ha az ütközésnek az az eredménye, hogy a források nem állnak rendelkezésre, akkor korrektebb dolog visszasorolni az adott holtágat, mert akkor valóban kár egyes szereplőknek azzal valamit kezdeni. Be kell látni, hogy nem lesz rá forrás, visszasorolódik. Vagy ha nagyon fontos ez a holtág valamilyen szempontból, akkor valamilyen pluszfinanszírozási konstrukciót kell hozzárendelni vagy átütemezést, átsorolást kell megtenni. Én úgy érzem, hogy ezekre a kérdésekre rendkívül nagy szükség van, mert csak így tudunk érdemben tenni valamint a holtágak érdekében.

Még egy dologról szeretnék szólni. A jelentés azt mondja, hogy a holtágak ügye törvényi és más jogszabályi módosítás nélkül is rendezhető. Én nem tudom, hogy így van-e ez, nem akarom ezt elvitatni, de az utóbbi néhány hétben is szereztem olyan tapasztalatokat, amelyek alapján némi kétely támadt bennem ilyen irányban. Tény ugyanis, hogy a nagyobb holtágakat általában több csatorna, árok, ér táplálja. A csatornák különböző önkormányzatok, gazdálkodók vízgyűjtő területéről szállítják a különböző minőségű vizet, ami gyakran szennyvíz. El kellene dönteni, hogy ezek az önkormányzatok, vállalkozások hogyan járuljanak hozzá az üzemeltetés költségeihez.

Én megnéztem, hogyan járulnak hozzá: önkéntesen. Mert az üzemeltető önkormányzat ezen a téren csak kérhet: megkérheti a további önkormányzatokat, hogy segítsenek be a költségei fedezésébe, és ha ők nem kívánnak besegíteni, akkor környezetvédelmi vagy más oldalról bírósághoz fordulhat. De ez a holtágnak az ügyét semmiképpen nem oldja meg! Én azt hiszem, ezért kellene ezen a téren is megtenni valami értelmes szabályozást.

A belvíz kapcsán is szomorú tapasztalatot szereztem a holtágakkal kapcsolatban, konkrétan a cibakházi holtággal kapcsolatban. Köztudott, hogy a vízszint tartása szintén az üzemeltető önkormányzat feladata. Ez nem kis összegbe kerül; például a cibakházi holtág esetében 30 centiméteres vízszint-csökkenés majd 2 millió forintjába kerül az önkormányzatoknak, és a belvíz esetén ezt nem egyszer vagy kétszer kell megtenni, hiszen a csatornák folyamatosan szállítják be a holtágba a vizet.

(18.00)

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Mi történik ekkor? Ez is az önkormányzat ügye, holott az, hogy erre kényszerül - összegyűjtik a vizet -, nemcsak az adott önkormányzat érdekeit szolgálja, a többi települését, az ott dolgozó mezőgazdasági termelőkét, mindenkiét, és ez mégis az önkormányzatot terheli. Nagy kérdés, bár nem kívánom azt eltagadni, hogy ezeknek a költségeknek egy részét az állam később visszafizeti, de milyen mértékben és hogyan teszi ezt meg. Úgy érzem, ezen a területen is valamiféle szabályozásra lenne szükség, hogy akik vállalnak ilyen holtág-üzemeltetést, azok ne legyenek ilyen szorult helyzetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam érintett körnél több ügyben nyújtottam még be módosító javaslatot, ezeknek egy része, a továbbiak is, valóban a határidőkkel kapcsolatosak. Bízom benne, hogy a módosítások elfogadásával és a többi képviselőtársam kezdeményezésével majd olyan határozat születhet, amely még jobb teljesítésre ösztönzi a tárcaközi bizottságot és más szervezeteket, és remélhetőleg olyan munka történik, amely nem követeli meg, hogy két év múlva egy jelentés alapján már a harmadik határozat készüljön ebben a témakörben.

Köszönöm szépen. (Simon József tapsol.)

Forrás: parlament.hu