MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a futárpostával kézhez vettem ezt a törvénymódosító javaslatot, nagy örömömre szolgált, hogy a sportbizottság ilyen gyorsan ilyen módon reagált erre a sajnálatos eseményre.

Aztán most már kevésbé örülök ennek, mert látom azt, hogy itt már mindenről szó van, most már szembeállítjuk a sportot a civil szervezetekkel, a civil szervezeteket a másik civil szervezetekkel, és közben minden egyes érvben hallok részigazságot, tényeket. Azt hallom, hogy a rendelkezésre jogosult állampolgároknak körülbelül a fele sem rendelkezik az 1 százalék felett. Tehát van itt tér, én is ebből indulok ki.

Ha arról lenne szó, hogy ezt most vegyük el az egyházaktól, vegyük el a civil szervezetektől, és adjuk oda a létesítménynek a sportcsarnok újjáépítésére, természetesen én sem támogatnám, hiszen azoknak az életben tartásukhoz is szükségük van esetlegesen arra a bizonyos csekély összegre, mert hallottuk, hogy itt az összeg esetleg 150-200 forint is lehet, ami fölött rendelkezik egy állampolgár.

De ha azt veszem, hogy a civil szervezetek és azok, akiknek eddig utalni lehetett, nem tudták megmozgatni a társadalom széles tömegeit, tehát a rendelkezésre jogosult állampolgárok több mint fele nem rendelkezett az 1 százaléka fölött, akkor most miért fáj az nekünk, hogy a kormányzat előállt ezzel a lehetőséggel, hogy hátha erre megmozdul az állampolgár, hátha ki fogja tölteni azt a kis papírját az adóbevalláskor, és rendelkezik. Esetleg ennek kapcsán, ha majd felépül ez a sportcsarnok, és nincs már módja ebben az irányban rendelkezni, akkor azt mondja, hogy éltem az állampolgári jogaimmal, rendelkeztem a sportra, most már nem tudom odaadni, de odaadom esetleg valahova máshova.

Természetesen itt a vitában az is elhangzott, hogy nagyon széles az a lehetőség, ami irányában rendelkezni lehet. Én mégis azt mondom, hogy még mindig nem elég széles. Majdnem okafogyottá lett a hozzászólásom lényege is, hogy például ha nem látnám azt, hogy mennyire sürgető ez a rendelkezés, mennyire jó lenne, ha holnap ebből végszavazás lenne, akkor én is beadtam volna egy módosító javaslatot, egy csatlakozást hozzá, hogy igen, lehessen rendelkezni az 1 százalékkal az árvízkárosultak javára, lehessen rendelkezni más témákban is. De én azt mondom, hogy ha most ez elkezdjük módosítgatni, elkezdünk beadványokat előterjeszteni, akkor a sok bába közt megint el fog veszni a gyerek!

Nekem egy problémám van: ezt az egész előterjesztést támogatom, örülök neki, hogy megszületett, csak az a fő problémám, hogy a sportcsarnok még nem épül. Már épülni kellene neki, mert tudjuk, hogy úgyis elő kell teremteni ezt a pénzt. Ezzel a parlament, ha úgy tetszik, a kormány, vagy ha úgy tetszik, a magyar állam tartozik a magyar sportnak, tartozik a magyar sportolóknak, hogy igenis, ezt pillanatok alatt össze kell hozni, meg kell csinálni, csodálatost kell csinálni!

(16.20)

Most lehetne mindenfajta indokot mondani, hogy itt a millennium éve, itt az ezredváltás. Sajnálatos esemény történt, hogy ez a sportcsarnok leégett, mert ez nagyon jól működött, egy nagyon jó sportcsarnok volt. Hiszen emlékszünk rá mindnyájan, hogy ünnepeltük Kokót, ünnepeltük a válogatottjainkat, szerettünk odajárni, most az emberek nem járhatnak oda.

Viszont itt a vitában elhangzott az, baj, hogy az állampolgár rendelkezik. Miért baj az, ha az állampolgár rendelkezik? Tőle ezt az 1 százalékot így is, úgy is elveszi a költségvetés, így legalább meggyőződik arról, hogy az az 1 százalék a sportcsarnok építkezésére lesz fordítva, akkor legalább az az 1 százalék jó helyen van, a többiről úgy is oly keveset hall, oly keveset lát, hogy hova kerül ez a dolog, mit fog ez elősegíteni.

Itt még egy másik szempontot is figyelembe kell venni: nem biztos, hogy az állampolgárok meg tudják váltani a drága belépőjegyeket ebbe a sportcsarnokba, mert sajnos igen-igen húzósak voltak a régi sportcsarnokba is belépőjegyek. De ha elmegy mellette a családjával, a kis unokájával, a gyerekével, akkor esetleg rá tud mutatni: látod, ez azért épült újjá - természetesen az lett volna a legjobb, ha nem kellett volna újjáépíteni, ha nem ég le -, mert esetleg a nagypapa, a nagymama vagy az az illető személy pénze is benne van, és azért került ide, mert én rendelkeztem ezzel a jogommal.

Nagyon örülök neki, hogy ez a kérdés felvetődött. Nem vitatnám azt, hogy a javaslat honnan jött és ki kezdeményezte, miként kezdeményezte, tudjuk azt, hogy sajnos az a szabály, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Én még mindig azt mondom, hogy igenis késésben vagyunk ezzel a sportcsarnokkal, ne ezen vitatkozzunk, hogy adunk-e 1 százalékot, vagy nem adunk 1 százalékot, ne azon mesterkedjünk, hogy esetleg a civil szervezeteket szembe tudjuk állítani a kormány szándékával, mert azt mondom, hogy akik a civil szervezetek elkötelezett hívei, azok úgyis oda fogják az 1 százalékukat juttatni, ahová eddig is juttatták. Ha viszont új embereket tudunk ebbe a körbe bevonni, akkor ez kettős értelmű - mint ahogy az előbb már mondtam -, egyrészt tényleg meggyorsítjuk ennek a sportlétesítménynek a felépítését, másrészt pedig rászoktatjuk az állampolgárt arra, hogy igenis rendelkezhet, és igenis éljen a törvényben biztosított jogaival.

Én a magam részéről kérem a képviselőtársaimat, ha lehet, ne nyújtsunk be módosító javaslatokat, próbáljuk azt lehetővé tenni, hogy ez a törvény holnap esetleg végszavazásra kerüljön, és igenis még ebben az évben be lehet vezetni azt, hogy akik még nem rendelkeztek megfelelően az 1 százalékról, vagy később nyújtják be adóbevallásukat, azok már rendelkezhessenek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu