ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Alapvetően arról szeretnék beszélni, hogy e törvény megalkotásához milyen határidőkkel, milyen elemekkel jutottunk el, illetve arról, hogy mik azok a feszítő gondok, amelyek az önkormányzatra hárulnak a törvény életbe lépése esetén.

Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény hatálybalépése után a települési önkormányzatok rendeleteikkel szabályozták a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás alapvető kérdéseit. Ezek alapján a települési szilárd hulladék gyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére vonatkozó kötelező szolgáltatás jelentősen hozzájárult a településtisztaság, a környezetvédelem, a közegészségügy és a hulladékgazdálkodás korszerű követelményeinek megvalósulásához.

(17.30)

A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás jogszabályok által meghatározott rendjében a hulladék kezelésének áttekinthető, biztonságos, ellenőrizhető rendszere alakult ki. A fennállásának néhány éve alatt az EU-normák miatt is célszerűnek bizonyult közszolgáltatási rendszer előremutató elemeinek megőrzése a hulladékgazdálkodási törvény életbelépésével, annak zökkenőmentes és fokozatos megvalósulása kell hogy az elsődleges szempont legyen. Ezért indokolt, hogy a hulladékgazdálkodás tervezett új és átfogó törvényi szintű szabályozása teremtsen a célokkal jobban harmonizáló jogviszonyt. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzatok feladatává teszi a köztisztaság és a településtisztaság biztosítását.

A hulladékgazdálkodási törvénynek is fő célkitűzésként kell szem előtt tartania, hogy a települési hulladék kezelésével kapcsolatos szerteágazó feladatok teljesítésében segítse a helyi önkormányzatokat, és ennek a jórészt helyi feladatnak az ellátásához szabályozási és ellenőrzési lehetőségeket biztosítson a helyi önkormányzatoknak. A hulladékgazdálkodás fontos eleme a települési hulladék gyűjtésének, elszállításának és ártalmatlanításának a megszervezése. A hulladékgazdálkodási tevékenység e része nem szervezhető tisztán a gazdasági verseny és a piaci önszabályozás elvei szerint. A települési hulladékkal kapcsolatos feladatok a helyi önkormányzatok szolgáltatási és ellátási kötelezettségének körébe tartoznak. Az esetleg bekövetkező piaci zavarok ebben a vonatkozásban nem enyhítik a helyi önkormányzatok szolgáltatásainak ellátásáért való felelősségét. Erre a szempontra figyelemmel a hulladékgazdálkodásban a szervezett közszolgáltatás kötelező igénybevételének fontos szerepe van.

A települési hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás szervezésével és e közszolgáltatás kötelező igénybevételének elrendelésével képes a helyi önkormányzat olyan helyzetet teremteni, amelyben a jogszabályokban meghatározott ellátási és szolgálati felelőssége érvényesülhet. A rendszerszerűen szabályozott közszolgáltatás a tapasztalatok szerint hatékony biztosíték arra, hogy a települési hulladék a kezelés követhető, ellenőrizhető és biztonságos folyamatából ne kerüljön ki, és emiatt ne váljon a településtisztaságot és a környezet épségét veszélyeztető tényezővé. A kötelező közszolgáltatás környezetvédelmet, településtisztaságot, közegészségügyet szolgáló céljai akkor valósulnak meg, ha a közszolgáltatás egységes és átfogó rendszert alkot. Egy ilyen közszolgáltatási rendszer megteremtése érdekében az újrahasználatra nem kerülő vagy elsődlegesen nem hasznosítható települési hulladékok lehető legszélesebb körére ki kell terjeszteni a rendszerezett, áttekinthető és ellenőrizhető kezelés szabályait.

Minden olyan hulladékfajta, amely kikerül az egységes, ellenőrizhető kezelés folyamatából, végső soron a környezetvédelem, a településtisztaság, a közegészségügy állapotát veszélyeztetheti. E veszély olyan mértékű és súlyú, hogy az ellene való utólagos védekezés már nem elég hatékony. A megelőzésben pedig éppen a minden ingatlanra kötelező közszolgáltatás áttekinthető, egységes és ellenőrizhető folyamatai nyújtanak csak biztosítékot.

A fentieken túl rendkívül fontos kérdés az ágazati fejlesztések finanszírozása. Az európai követelményrendszerhez történő csatlakozás igen jelentős fejlesztéseinek forrásait úgy kell megvalósítani, hogy annak terheit minden hulladéktermelő arányosan viselje. A jelenlegi tervezet szerint ugyanis a gazdálkodó szervezetek szabadon dönthetnek arról, hogy csatlakoznak-e az önkormányzat által szervezett közszolgáltatási rendszerhez vagy sem. Ennek következtében az önkormányzatok legrosszabb esetben a jelenlegi rendszerhez képest akár 30 százalékos forráscsökkenés mellett lennének kénytelenek a szükséges fejlesztéseket megvalósítani, ami azt jelenti, hogy a szabad piac belépésével a lakossági terhek ugyanilyen arányban nőnének. Ez főleg a kisebb településeken okozna valós terhet.

Ez ellentmond az igazságos közteherviselés alapelveinek, ezért feltétlenül megfontolandó az önkormányzatok számára adandó felhatalmazás arra, hogy a helyi viszonyok mérlegelése alapján bevonják a gazdálkodó szervezeteket a kötelező közszolgáltatásba.

A kötelező közszolgáltatásnak biztonságos és hosszú távú szolgáltatásnak kell lennie. Ezt kívánja nemcsak a környezetvédelem, a közegészségügy, a köztisztaság utólag, nehezen reparálható érdeke, hanem a gyakorlati célszerűség is. A települési hulladék kezelésével kapcsolatos tevékenység költség- és beruházásigényes tevékenység, amelyet a mai kor magas technikai és technológiai színvonalán csak azok a vállalkozások viselhetnek, amelyek tevékenységüket hosszú távra tervezhetik. E gyakorlati okból is szükséges, hogy a kötelező közszolgáltatás teljesítésére vállalkozó szervezetek hosszú távra tervezhessenek. A közszolgáltatás biztonságához és stabilitásához fűződő közérdek megkívánja, hogy a közszolgáltatás területén a gazdasági verseny és a piac hatása csak korlátozottan érvényesüljön.

A közszolgáltatás teljesítését nem lehet olyan gazdálkodó szervezetekre bízni, amelyek csekély vagy bizonytalan tőkeerejük folytán a szolgáltatás teljesítésére való képességüket elveszíthetik. Ha a települési hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás területén kizárólag a piaci verseny érvényesülne, akkor mindennapos lehetne a szolgáltató szervezetek csődje, teljesítésképtelensége, illetve megszűnése. Ilyen esetekben a közszolgáltatás - legalábbis átmenetileg - ellátatlan maradna. Ellátatlan maradna, miközben a helyi önkormányzatok szolgáltatási és ellátási felelőssége változatlanul fennáll. Ennek elkerülésére az önkormányzat arra kényszerülne, hogy a kockázatos esetekre készenlétben tartson olyan szolgáltatási kapacitást, amely szükség esetén felhasználható, és az igényeket kielégítené. Települési hulladékról lévén szó, ezek az igények mindig igen sürgősek, ilyen terhet egyetlen önkormányzat sem tud elviselni.

Ezek alapján szeretném azokat a pontokat megemlíteni, amelyekben mindenképpen változtatást szeretnénk, és erre majd mindenképpen ajánlunk a parlamenti többségnek jó szándékú javaslatokat is. Feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy módosítani kellene, rendezni kell a tevékenység gazdasági és pénzügyi alapjait az önkormányzatok vonatkozásában is. Jelentős feladatot és gazdasági terhet ró az önkormányzatokra úgy, hogy nem rendeli mellé az anyagi forrásokat, és ezáltal nem látható, hogy az önkormányzatok mi alapján fogják végrehajtani a törvényt. A közszolgáltatás díjának megállapításába be kellene vonni a fogyasztói érdekvédelem véleményét is, hogy ezáltal a fogyasztó mint a szolgáltatást igénybe vevő, érdekei ne nagyon sérüljenek. Nincs rendezve, hogy miből finanszírozza az önkormányzat a díjhátralék fizetését. Kérdezem, készült-e felmérés, hogy jelenleg milyen mértékű ez a kint lévő díjhátralék. Vannak-e elképzelései a tárcának arról, hogy ezt mivel lehet pótolni?

Nem szerencsés a veszélyes hulladékkal kapcsolatos szabályozás sem. Miért kell minden önkormányzatnak megalkotnia a hulladékgazdálkodási tervet, lekötve jelentős anyagi és szellemi forrásokat? - itt főleg a kistelepülésekre gondolok. Miért kell azonos ügyben, a hulladékártalmatlanító telephelyek létesítésénél kétszer közmeghallgatást tartani ugyanannak a lakosságnak, az önkormányzatnak és a környezetvédelmi felügyelőségnek is? Miért nem közösen végzik ezt a közmeghallgatást? Nem tartom szükségesnek az olyan hulladéklerakókat, amelyek már a környezetvédelmi törvény kikötései szerint épültek, újbóli vizsgálatoknak alávetni, mert az felesleges költségeket jelent az érintett önkormányzatoknak.

A felhatalmazási fejezetben határidőt kell megszabni a jogalkotás végső teljesítésére, mert másképp évek múlva se fog működni a hulladékgazdálkodás. Főleg azért, mert a miniszter úr hozzászólásából is kitűnik, hogy a kapcsolódó jogszabályoknak különböző tárcáknál kell megszületniük, és úgy gondolom, hogy a tárcák azért néha kényelmessé válnak a kapcsolódó jogszabályok megalkotásánál, ezért feltétlenül fontosnak tartanám, ha a törvény deklarálná, hogy milyen határidővel kötelesek ezt megalkotni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hulladékgazdálkodás csak akkor fog működni Magyarországon, ha a törvénytervezetet módosító indítványokkal megjavítjuk, ha a törvény a feladatok mellé pénzügyi forrásokat is biztosít, és talán a törvénynek egy kicsit az iskola felé is kellene fordulnia, mert úgy gondolom, hogy a hulladékkal, a szeméttel való foglalkozás egy kicsit kulturáltság kérdése is. Ezt azért merem ajánlani a tisztelt Ház figyelmébe, mert a körzetem egyik kistelepülésén, Sukorón, ragyogóan működik egy zöld iskolaprogram, ahol az iskolások már évek óta szelektáltan, válogatva gyűjtik a hulladékot, és ez meglátszik a település környezetén, és meglátszik a gyerekek mentalitásán, illetve azon hatásán, hogy a szüleiket hogyan tudják befolyásolni a hulladékkal való normális bánásmódban.

Azt hiszem, hogy erre, ha a törvénynek nem is, de a törvény környékén megjelenő különböző szabályozásoknak feltétlenül befolyást kellene gyakorolniuk, és feltétlenül kellene ehhez valamilyen ösztönző anyagi forrásokat is biztosítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu