TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nap vége felé erről a törvényről igen sok mindent elmondtunk, elmondtak a képviselőtársaim, de én ott kezdeném a felszólalásomat, hogy a törvényre szükség van. Szükség van, minél előbb, mert látjuk, látható, hogy hosszadalmas folyamatok állnak előttünk, és minél tovább szenved késedelmet, annál később kezdjük az ügyet megoldani, illetve annál később lesz lehetősége az állampolgároknak törvényesen a hulladékkezelést végrehajtani.

Én úgy gondolom, hogy az EU felé haladva mindenképp szükséges a törvény; harmonizáljon, de ne szolgalelkűen harmonizáljon, és ne vegyen át olyan fogalmakat, amelyek nem biztos, hogy nálunk értelmezhetőek, illetve kicsit túlhaladottak a mi szempontunkból. Sajnos a törvény keretjellegénél fogva néhány olyan pontot nem tudunk belehelyezni, amely szükséges lenne, vagy legalábbis néhányunk szerint szükséges volna, és miniszteri szintű rendeletbe fog belekerülni, amelyet remélünk, hogy időben fogunk látni, és nem a hatálybalépés után, hanem én mint a szakbizottság egyik tagja, szeretném, ha a miniszteri rendeletet a bizottságunk még a megfogalmazott állapotában látná, főleg, hogy most még ez nem körvonalazódott.

Azon felül én azt hiszem, hogy az egyik pont ebben a törvényben, a szelektivitás kikerülése egy szerencsétlen lépés volt, mindenképp bele kell fogalmazni a szelektivitást, ugyanis a szelektivitásnak az elindításával lehet a hulladékgazdálkodást olyan irányba indítani, ahol újrahasznosítás, végső elhelyezés vagy egyéb formájában megoldást nyer. Mindaddig, amíg a hulladékgyűjtés csak en bloc, egy mennyiségben történik, egy tégelybe, addig igen nehéz tovább foglalkozni vele, ugyanis ebben a hulladékban a biciklitől a tégláig minden van, és mindenki tudja, hogy a kommunális hulladékot három nap után már lehetetlenség szétszedni, nem találunk olyan munkást, aki szétszedné és egyhetes hulladékot szétválogatna felhasználható alkatrészekre. Éppen ezért a szelektivitást véleményem szerint már az elején bele kell fogalmazni oly mélységben, hogy ez közérthető legyen az állampolgárok számára; közérthető, és ahogy előttem szóló pedagógus képviselőtársam mondta, a diákok, a felnövő nemzedék számára iránymutató és szemléletformáló, tudatformáló legyen.

Azt hiszem, erről mindenki tudna jó példát mondani, és nem is ezzel akarnám önöket terhelni, de Nyugat-Európában húsz év telt el a hulladékkezelés bevezetésétől kezdve, mire olyan szinten vannak, mint amit mi látunk bizonyos helyeken. Természetesen ott sem mindenhol fenékig tejfel az élet, de általában már rendezettek a körülmények, és mi rendezettnek is látjuk. De ez, mint mondom, húsz év volt.

Ha mi ezzel a törvénnyel téblábolunk, és nem akarunk olyan dolgokat belevinni, és ezzel jóváhagyással az ország részére bocsátani, hanem a tárca nyakára visszasózni, és éveket - hogy is mondjam - körbejárni, mert lehetne, mert mindig van jó és minden jónál van még jobb, és éppen ezért gondolom, hogy ezért is szenvedhetett ilyen késedelmet a törvény, mert minden egyeztetésnél mindenki bele akarta rakni a legjobb gondolatát, és valószínű, hogy ez a legjobb gondolatok tömkelege összességében nem a legjobb irányba mutatott. Éppen ezért néhány pontjánál felpuhulást véltünk ebben a törvényben, és úgy gondolom, hogy ezt meg kellene szüntetni, mert a felpuhulással nem fogunk tudni viszonylag gyors eredményt elérni. A viszonylagosságot csak azért mondom, mert a folyékony és szilárd hulladék területén kaotikus állapotok vannak.

Egyik képviselőtársam azt mondja, hogy ő nem tudja, mennyi lerakó lehet. Én sejtem: 3200 önkormányzat van, vagyis legalább 3200 lerakó, de biztos, hogy van olyan önkormányzat, ahol legalább kettő vagy három van, tehát kiindulási helyzetként vegyük úgy, hogy van körülbelül 4-5 ezer hulladéklerakó. Ezt kell lecsökkenteni, vagy egyáltalán bezárni, megszüntetni és rehabilitálni.

A hulladék újrahasznosításánál azért meg kell hogy jegyezzem, az idealisztikus újrahasznosításokat nehéz követni a piacgazdaság területén, mert bizony van olyan képviselőtársam, aki minden elemét újrahasznosítaná; természetesen ez nagyon jó lenne, de a műanyagoknak a több tucat féleségét nem lehet összekeverni és újrahasznosítani együtt, azokat is külön kellene válogatni. Azon felül a szennyeződött műanyagok és egyéb hulladékok már nem újra feldolgozhatók, tehát nem biztos, hogy abba az irányba kell elmennünk, hogy mindenáron, valószínűleg igen nagy költséggel, újrahasznosítókat létesítsünk, mert ezek az újrahasznosítók bizony megint csak energiát fognak használni, lehet, hogy sokkal több vizet, mint amennyit megérne, és sokkal több fűtőanyagot, mint amennyit megérne egy újrahasznosító.

(18.30)

Mindenesetre a törvénybe ezt megfelelő módon bele kellene foglalni.

A törvény egyes szakaszaiban utal a hulladékgazdálkodási tervre, de némi hiányosságokat tapasztaltam, illetve olyan dolgokat fedeztem fel benne, amelyek nehezen megvalósíthatók. Véleményem szerint a tárca vidéki csápjainak nevezhető környezetvédelmi felügyelőségekre nem célszerű testálni hulladékgazdálkodási terv készítését, ezt leginkább az önkormányzatokra és a megyei közigazgatási szintekre célszerű rátestálni, és nemcsak lehetőségszerűen, hanem kötelezésszerűen, ugyanis ami csak lehetőség, azt a lehető legmesszebbre fogja elodázni az, akinek meg kellene csinálnia, akinek pedig kötelező, az előbb-utóbb kénytelen ezt megvalósítani.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a hatályba léptetéshez kicsit rövidebb időszakokra lenne szükség, kicsit előrébb kellene hozni ahhoz, hogy a hulladékgazdálkodás ügye jó irányba elinduljon.

Még egyszer szót kell említenem arról, hogy a szennyező fizessen, mert az elmúlt évek nagyon nagy problémája volt az, amit a kétpercesemben röviden elmondtam, hogy az úgymond hulladékkezelő és -feldolgozó kft.-k megalakulásuk után felhalmozott szemétdomb és bankbetét után feloszlottak; a szemétdomb maradt, a bankbetét nem, s a lakcím sem. Törvényi szinten kellene szabályozni, hogy a gazdálkodó szervezetek megszűnése után ki felel a hulladékért, mert azt nagyon könnyű otthagyni. Mint szakbizottság néhány kihelyezett ülésen pont ilyen problémával találkozunk, azzal, hogy a felhalmozott hulladékhegyeket már sem az önkormányzat, sem a környék nem tudja kezelni sem közegészségügyileg, sem gazdaságilag. Éppen ezért megint csak a felelősséget kell pontosítani ebben a törvényben ahhoz, nehogy a szűrő lyukain átessenek.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu