BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/2061. számú törvényjavaslatból világosan látható az a cél, amely arra irányul, hogy a magyar vámjogszabályokat összehangolja az európai uniós jogszabályokkal. Az európai uniós jogharmonizáció szempontjából a kérdés mindig az, hogy a hazai életviszonyaink jók-e arra, hogy ezekkel a fejlett színvonalú jogszabályokkal összevessük. Véleményem szerint az a fokozatosság, ami a hazai vámjogszabályok EU-konformizálása során betartásra került, felkészítette vállalkozóinkat, gazdasági egységeinket arra, hogy az új jogintézmények hatékonyan működhessenek.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyar vámjogszabály a törvényjavaslat elfogadása után sem lesz mindenben egyező az Európai Unió vámjogával, és azt is, hogy a magyar vámtörvénynek ebben a módosított formájában kell szabályoznia a továbbiakban a vámjogi életviszonyokat, egészen addig, amíg az európai uniós csatlakozásunk meg nem történik, amikor is a tökéletes harmonizáció megvalósítható.

Ebben a törvényjavaslatban megjelenik az a jogos gazdálkodói, vállalkozói elvárás, hogy liberalizálják az előírásokat, a gazdasági folyamatokat a vám eszközével gördülékenyebbé tegyék, és hatósági beavatkozás csak akkor történjen és olyan mértékben, amikor és amelyet a rendelkezésre álló tapasztalatok indokolnak. A vám- és pénzügyőrségnél az utóbbi időben végrehajtott és végrehajtás alatt lévő szervezeti korszerűsítések harmonizálnak a vámtörvény jelenleg tárgyalt módosító rendelkezéseivel.

A törvényjavaslat néhány konkrét rendelkezésével kapcsolatban szeretném kifejteni véleményemet. A vámteher biztosítása - ami a törvényjavaslat 4. §-ában található - generálisan újraszabályozásra kerülne. A javaslatban foglaltak összegzik a korábbi évek tapasztalatait, és ennek megfelelően többnyire átláthatóbbá és közérthetőbbé teszik a joganyagot. Ez nagyon fontos, hiszen a garanciarendszer az egyik sarokpontja a hatályos vámtörvénynek, rendelkezései átszövik az egész jogszabályt, és minden vámeljárásban megjelennek valamilyen formában.

A törvényjavaslat a korábbi szabályozástól eltérően különválasztotta az egyedi és a tevékenységi garanciák körét. A tevékenységi garanciák esetében számomra nem tűnik ki világosan a javaslatból, van-e szándék arra, hogy elkerülhető legyen a garanciahalmozódás. Ez nagyon lényeges szempont, hiszen a gazdálkodók közül számosan több olyan tevékenységet végeznek, amelyekhez a vámjogszabályok garancianyújtási kötelezettséget írnak elő.

Számomra rendkívül szimpatikus a javaslat 10. §-a, amely kötelező felvilágosítás címszó mellett adott jogi feltételek fennállása esetén kötelezően előírja a vámhatóság számára, hogy áruvásárlási, azaz vámtarifálási és származásmeghatározási kérdések esetén, az ügyfél erre irányuló kérelmére a vámhatóság köteles írásban jogi természetű tájékoztatást adni. Ma hazánkban, sajnos, gyakran lehet tapasztalni, hogy a hatóságok a konkrét ügyeken kívül még az ügy megindulása előtt - főképpen írásban - nem szívesen adnak tájékoztatást az érdeklődő ügyfeleknek.

(12.10)

Nyilvánvaló, hogy a hatóságok nem a tájékoztatásra, a jogi felvilágosításra vannak berendezkedve, azonban az állampolgári jogbiztonság, a hatósági munka kiszámíthatósága, a jogalanyok jogkövető magatartásra nevelése, mind-mind indokolják az ilyen és ehhez hasonló jogintézmények létezését.

A következő, amivel foglalkozni kívánok, az egyszerűsített vámeljárás. Ezzel a vámeljárással összefüggésben a vámhatóságnak át kell alakítani a vámhivatali struktúrát fővámhivatalokra és intézési vámhivatalokra. A rendszer lényege meglátásom szerint, hogy csökken a vámbürokrácia, ez a vámhatóság oldalán költségmegtakarítást és hatékonyságnövelést, a gazdálkodók oldalán ugyancsak a gazdasági forgalom felgyorsulását és költségmegtakarítást eredményez. Végeredményben mindenki jól jár, a vámérdek pedig a már érintett garanciarendszer segítségével nem szenvedhet csorbát.

Magyarország gazdasága szempontjából kiemelt jelentőségű a külföldiek által belföldön végeztetett bérmunka-tevékenység, amelyet a magyar vámtörvény aktív feldolgozás címen említ. A törvényjavaslat generálisan hozzányúl ehhez a gazdasági vámeljáráshoz. A belföldön megvalósított bérmunkaügyletek a korábbi vámjogi szabályozások segítségével biztosították azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a gazdasági elemzők ezen ügyletekhez kapcsolnak; nevezetesen, hazai alapanyag hiányában is elvégezhető a feldolgozás és munkaerő-foglalkoztatottság, a hazai munkaerő fejlett technológiákkal való megismertetése, a piaci kapcsolatrendszer megismerési lehetősége.

A törvényjavaslat értelmezésem szerint lehetővé teszi, hogy a belföldi bérmunkaügyleteken megerősödött és stabilizálódott, korszerű termelési technikákkal rendelkező belföldi vállalkozások tevékenységüket átvihessék, konvertálják, elsősorban a hazánktól keletebbre lévő szomszédos országok irányába. A vámfelügyelet melletti feldolgozás új elem törvényjavaslati szinten a hazai vámjogi szabályozásban. Meglátásom szerint a hazai feldolgozóipar erősítését szolgálja, hiszen a behozott importanyagokra nem kell ezen vámeljárás alkalmazása esetén a vámterheket a behozatalt követően azonnal kiszabni, hanem a feldolgozás folyamata közvetett vámfelügyelet és garancianyújtási kötelezettség mellett zajlik.

A vámterheket csak a végtermék előállítását követően, gazdálkodói elszámolás után kell megfizetni, így ezek nem terhelik a vállalkozókat. A garanciákkal összefüggésben a vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó törvényjavaslat tartalmazza, hogy a vámeljárás a vámteher biztosításából áll. Ez a vámeljárás ugyanakkor tevékenységi engedélyekhez is kötött, és ennek megfelelően tevékenységi garanciát kell a végzéséhez nyújtani. Feltehetően ez a két rendelkezés nem azt jelenti, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás, ami a vállalkozók pénzének hatékonyabb forgatását teszi lehetővé, duplán lenne biztosítandó. A választókörzetemben több ipari feldolgozást végző vámszabad terület található, amelyek a térség munkaerő-piaci foglalkoztatása szempontjából kiemelkedő jelentőségűek.

A korábbi évek vámjogi szabályozását is figyelembe véve, és megismerve a vámszabad területek tevékenységi garancia nyújtásával kapcsolatos rendelkezéseit, felvetődött bennem a kérdés, melyet néhány gazdasági vezetővel is megkonzultáltam, hogyan alakul a vámszabad területek üzemeltetői által nyújtandó vámgarancia alapja. A vámtörvény módosított 8. §-ának bekezdése az éves vámteher összegének 8 százaléka erejéig rendeli nyújtani a vámgarancia mértékét.

Összességében: a törvényjavaslat koncepcionálisan helyes célt fogalmaz meg, a tételes rendelkezések a gazdálkodók és a más jogalanyok számára számos könnyítést tesznek lehetővé. A hozzászólásomban felvetett néhány, inkább értelmezési nehézségnek nevezhető problémát azért emeltem ki, mert a nem egyértelmű, nem pontosan értelmezhető törvényszövegek a törvényjavaslat elfogadása után minden esetben zavart keltenek a gazdaság résztvevőinek, de a vámhatóság soraiban is, és ezek a törvényi pontatlanságok csak törvénymódosítással lehetnének feloldhatók.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu