CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, milyen koporsóban küldik haza az orosz katonák holttesteit Csecsenföldről, és hogy egyáltalán hazaküldik-e, de azt tudom, hogy háborús bűnösként senkit sem fognak egyhamar a nürnbergi bíróság elé állítani azok közül, akik ezeket az ártatlan fiatal életeket kioltották.

Azt is alig hiszem, hogy egyhamar akár egy vasat is látnának Romániából azok a szerencsétlen tiszai halászok, akik most az Aurul vállalat vízmérgezése következtében kenyér nélkül maradtak, de azt tudom, hogy az európai csatlakozás menetét a megtörtént és az ezután történő folyómérgezések igencsak hátráltatják. Amikor azután megérkezik a Krasznán az újabb, most már fenol- és mangánmérgezés, és a román környezetvédelmi miniszter kijelenti, hogy a magyar híradókban olyan haldögöket is látott, amelyek nincsenek is a Tiszában, és a magyarok maguk mérgezték meg a szeretett folyójukat, hogy Románia felelősségét kidomboríthassák, azaz euroalkalmatlanságát bebizonyítsák, akkor a helyzetet ismerő emberben fel kell támadnia a szándékosság gyanújának.

Románia egy eurokörrel kijjebb van. A mostani választási harcban a leváltásra készülő posztkommunista erők, azok, akikkel a Horn-kormány alapszerződést írt alá, és fene jó barátságot ápolt, burkoltan vagy nyíltan csatlakozásellenesek. Ha ők majd hatalomra kerülnek - ami ma nagyon valószínűnek látszik -, akkor Magyarország esetleges csatlakozása eshet éppen az ő kormányidejükre. Ezt viszont a román társadalom - különösen az erdélyi - mégiscsak román vereségként fogja megélni. Kell ez nekik? Nem jobb-e, ha Magyarország sem csatlakozik egyhamar?

Mi a MIÉP-ben nem vagyunk a csatlakozás feltétlen hívei. Azt szeretnénk, ha a magyarság az előnyök és a hátrányok ismeretében szabadon dönthetne efelől. Azt is megmondjuk, hogy ez az eurovakság, amely kezd itt eluralkodni, és hajlandó töredékes szabadságunkat tovább tördelni, és egy hamis célért feláldozni, bebrüsszeliesíteni ezt a kis szabadságot, nem tetszik nekünk. De arra azért figyelmeztetnünk kell a kormányt, hogy ezek a sorozatos és egyre súlyosbodó folyószennyezések nem a véletlen művei, és mögöttük joggal lehet feltételezni az ellenérdekeltséget, egészen addig a koporsóig, amelyet vagy elvisznek a halál helyéről vagy sem, vagy eltemetnek ortodox temetéssel vagy sem.

Európa vezetőivel azt kell megértetnünk, hogy a Tisza-szennyezés Trianonban kezdődött, és mindenestül annak a tragikusan rossz döntésnek a következménye. Ez a rossz döntés szétválasztott egy szerves egységet, amelynek egyik részét most előbb, a másikat később vagy soha nem akarják vagy akarják a nagy Nyugat-Európához csatlakoztatni. Ez így nem jó, se nekünk, se nekik, se a Nyugatnak! Előbb igazságosan rendezni kell a viszonyokat - beleértve a határokat -, és a népek egymásnak való károkozását, lemészárlását, népirtásait, saját állampolgáraik életének megrövidítését abba kell hagyatni. Egy háború már lezajlott a környezetünkben, teljesen eredménytelenül. Most már évtizedek óta folyik a környezetszennyezéssel folyó háború, de fennáll a trianoni status quo.

Látszik ez a brüsszeli papírhegyek mögül? Nézzünk szembe a ténnyel: Trianon folyik a Tiszában, határtalan keleti közönnyel. Pusztulunk euromódra, és nem az ellen tiltakozunk, ami ellen tiltakoznunk kellene. Beszéljünk nyíltan és egyenesen, mert csak ez tart meg bennünket!

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu