TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy egy nagyon lényeges, fontos kérdést tárgyal a Ház most. Az a mondat, amellyel az előterjesztés indul, hogy a foglalkoztatottak 30 százaléka veszítette el a biztos jövedelmét és állását az 1989 után kezdődő átalakítással, azt jelenti, hogy egy olyan társadalmi megrázkódtatásnak vagyunk a tanúi és részesei, amely majdnem minden családot elér, amely az egész országot megmozdítja, és nagyon kellemetlen helyzetet hoz létre.

Ez a helyzet jelentkezik abban, amit az előterjesztés megfogalmaz, hogy a munka nélkül maradottak ellátásából sok százezer ember kimarad, de ennél bonyolultabb összefüggések is vannak. Nevezetesen az, hogy ezek a hivatalos munkaerő-statisztikában nem foglalkoztatottnak számító százezrek természetesen találnak maguknak munkát, és a megélhetésükről így vagy úgy gondoskodnak. Ez a mai gyakorlat szerint az esetek nagy részében azzal jár, hogy százezres számban vannak azok, akik adóelkerülőként, járulékfizetést elkerülőként vannak nyilvántartva, holott olyan dolgot csinálnak, ami mindannyiunk számára fontos, és számunkra az is fontos, hogy egyáltalán jövedelemhez jussanak; méghozzá ne kizárólag az állami szociálpolitika csatornáin keresztül, ne kizárólag vagy ne egyáltalán a költségvetés pénzeiből, hanem a munkaerő-piaci szabályozás, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat viszonyainak megfelelően.

A bizottság azért foglalkozik a kérdéssel, és azért van egyetértés tagjai között abban, hogy e kérdéssel foglalkozni kell, mert egy nagyon jelentős kérdést kell megoldanunk, ki kell alakítanunk a társadalom stratégiáját, hogy mit csinálunk, hogyan segítünk ennek a másfél millió embernek; hogyan tudjuk őket úgy integrálni, hogy maguk is tisztességes állampolgárnak tarthassák magukat, és a társadalom is úgy nézhessen rájuk, hogy ők tisztességes állampolgárok, amikor részidős munkát vállalnak, amikor a szomszéd családjának segítenek jövedelemért és a többi. A kérdések, amelyek megoldásra várnak, véleményem szerint bonyolultabbak, mint amit az előterjesztés megfogalmaz, de itt a vizsgálat tematikáját nem kell pontosan meghatározni, hanem a vizsgálat célját kell meghatároznunk. A vizsgálat célja pedig az, hogy e kérdésekre keressünk egy társadalmilag elfogadható és közösen vállalt választ.

Mi is az a kérdés, amellyel még foglalkozni kell? Hogy a különböző programok segítségével a foglalkoztatást várhatóan hogyan fogjuk tudni növelni, és kik azok, akik a mai nyilvántartási rendszer szerint foglalkoztatottakká válhatnak abból a másfél millió emberből, aki e pozícióját elvesztette. Nyilvánvalónak tartom, hogy belátható időn belül azonban itt százszázalékos eredményt nem lehet elérni, tehát foglalkozni kell azokkal is, akiknek a státusa a mai fogalmak szerint hasonló lesz, mint jelenleg.

Tudunk-e olyan járulékfizetési és adófizetési körülményeket teremteni, hogy ezek a részidőben foglalkoztatott vagy szerény jövedelemmel foglalkoztatott személyek ne adócsalókként, hanem az igyekezetüknek megfelelően, a családi, személyi ellátási kötelezettségeiknek megfelelően ne ellenséges közegbe ütközzenek, amikor az állammal és a hivatalos szervekkel találkoznak, hanem támogató közegbe?

Végül magát a kérdést is tisztázni kell, hogy a munkanélküli-segély biztosítási rendszerében hogyan lehet őket bevonni. Nyilvánvalóan egyetértek azzal a javaslattal, hogy a biztosítási játékszabályoknak, a biztosítási logikának megfelelően kell történnie, tehát a befizetéseknek és a kockázatvállalási normáknak kell érvényesülniük az elfogadott rendben, és ezt is ki kell alakítani. Mi, szabad demokraták, a fentiek alapján - nem azért, mert a részleteket kidolgozottnak tekintjük és egyetértünk azzal, hogy mi itt a feladat, hanem azért, mert a feladat nagyságrendje nagyon nagy, és egyetértünk azzal, hogy ez fontos feladat - teljes mértékben támogatjuk az előterjesztést, és kérjük a kormányszerveket, hogy a magatartásukat gondolják meg.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor utoljára a foglalkoztatási bizottságban tárgyaltuk szövegszerűen ezt az előterjesztést, akkor a családi és szociális politikával foglalkozó minisztérium és intézményeinek a képviselői is megjelentek, és ők teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy ez egy fontos feladat, és egyetértettek azzal is, hogy a kidolgozás munkáiban részt kívánnak venni. Ezt a magatartást tartom dicséretesnek, és nem azt, hogy ha nem a kormány nyújt be egy előterjesztést, akkor azt kapásból tagadni kell, hogy annak a támogatása egyáltalán lehetséges legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu