NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is folytatom a második fordulóban a rendes felszólalásomat. Akik nyomon követték a mondandómat, azok tudják, hogy a miniszterelnöki dokumentumok titkosságának feloldásánál fogyott el az időm, tehát innen folytatom.

A dokumentumok feloldásával kapcsolatos küzdelmet követte, hogy a miniszterelnök úr érdekes módon kiegészítette a dokumentumok körét, és 1999. május 6-án megküldte a bizottságnak a Faragó-Bédi-beszélgetésről szóló kazettát és annak leiratát. Így tehát már teljessé vált az a kör, a bizonylatok, bizonyítékok azon köre, amelyekről a miniszterelnök úr úgy gondolta, hogy becsatolja, és ezek bizonyítani fogják az általa augusztus 25-én tett kijelentéseket. Tett egy ígéretet, hogy ha egyszer még valahol felmerül valami, azt majd még elküldi, de erre nem került sor.

Az elmondottak alapján, tisztelt képviselőtársaim, néhány kérdésem van. Az első kérdés, amit meg kell vizsgálni - Vancsik úr is részletesen foglalkozott vele, én is fogok, de talán más aspektusból -, hogy milyen bizonyítékok álltak a miniszterelnök rendelkezésére 1998. augusztus 25-én, és vajon a bizottság ezeket a bizonyítékokat kapta-e meg.

Megállapítható, hogy az április 30-án átadott, majd azt követően a május 6-án átadott bizonyítékok közül egyetlenegy sem támasztja alá a miniszterelnök úr által mondottakat. Nézzük végig, mik voltak ezek a bizonyítékok!

Az első, amely a miniszterelnöki dossziéban elfeküdt, egy levél volt, amelyben a miniszterelnök úr összefoglalja az észrevételeit a történtekkel kapcsolatban, feltételezéseket közöl, megállapításokat tesz, de végső soron semmilyen bizonyító értékű kijelentést, bizonyítékot nem tartalmazott ez a levél. Ezt felfoghatjuk egy kísérőlevélnek a többi anyaghoz.

A második számú bizonyíték - mint ez már a sajtóban is nyilvánosságra került, hiszen Juszt László közölte ennek a jegyzőkönyvnek bizonyos részeit vagy nagy részét - Lakatos Miklós volt nemzetbiztonsági munkatárs meghallgatása egy beadvánnyal kapcsolatban, ennek a jegyzőkönyve volt, amelyet Lakatos Miklós még az én miniszterségem alatt nyújtott be panaszként a miniszteri hivatalhoz. Ez valóban nagyon komoly ügyet jelzett, de ennek a bizonyítéknak a léte nem volt ismert a miniszterelnök úr előtt, hiszen ezt az augusztus 25-ei bejelentést követő, általa elrendelt vizsgálat találta meg. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez a bizonyíték sem támasztja alá a miniszterelnök úr által elmondottakat.

A harmadik, amit becsatolt - erről itt még nem volt szó, Vancsik kollégám sem mondta -, hat darab olyan, a miniszterelnök úr által megbízási szerződésnek aposztrofált levélke volt, amelyek valójában nem megbízási szerződések voltak, hanem a Pinpoint Kft. részéről a szakszolgálat illetékes vezetőjéhez intézett munkaviszony-kezdeményezési kikérők. Arra vonatkoztak, hogy a szakszolgálat egyes munkatársai mellékfoglalkozásban feladatot végezhessenek - piackutatás, tanácsadás, futárszolgálat - a Pinpoint Kft.-nél. Éppen ezek a bizonyítékok azok - és ezért nem kapott ez nagyobb hangsúlyt -, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a kapcsolat nem ellenőrizetlen volt a szakszolgálat és a Pinpoint között - hogy szerencsés volt vagy szerencsétlen, erről lehet vitatkozni, de meggyőződésem szerint ezt a vitát a nemzetbiztonsági bizottságban kell lefolytatni -, hanem ezek ellenőrzött és vezetők által felügyelt kapcsolatok voltak.

A negyedik az a bizonyos jegyzőkönyv, amiről itt már többször szó volt, amit Bédi Csabával a miniszterelnök úr meghallgatása napjának reggelén vettek fel és 9 óra 45 perckor zártak le, tehát 15 perccel az ülés megkezdése előtt, amelyben Bédi a Faragóval való kapcsolatáról nyilatkozik. Ez, tisztelt Ház, egyetlen momentum miatt nagyon érdekes: április 30-án megkaptuk a miniszterelnöktől a dossziét, de nem kaptuk meg a Faragó-Bédi-beszélgetést rögzítő kazettát és a leírt szöveget. Pedig ez a kazetta és a leírt szöveg már a miniszterelnök birtokában volt, hiszen ennek alapján hallgatták meg Bédi Csabát. Itt tehát egy tudatos csepegtetőpolitikáról volt szó a bizonyítékok beterjesztésében.

Az ötödik egy összefoglaló jelentés volt, amelyik az általam felsorolt második anyaghoz, a Lakatos Miklós-féle beadványhoz kapcsolódik, amely azt rögzíti, hogy a vele kapcsolatos ügyben lefolytatott vizsgálat milyen eredményeket hozott és ezek alapján milyen intézkedéseket kell foganatosítani. Egyébként ezt is közölte Juszt László, tehát itt sem követtünk el semmiféle államtitoksértést.

(17.30)

Végezetül pedig a hatodik anyag a miniszterelnök úr által beterjesztett kazetta és ennek szövegleírása. Szó volt erről a kazettáról, de tulajdonképpen ez a kazetta igazából Kövér László miniszter úr terméke, amellyel a miniszterelnök bejelentését próbálta alátámasztani.

Nagy valószínűséggel megállapítható tehát, tisztelt Ház, hogy a miniszterelnök úr rendelkezésére nem ezek az anyagok álltak, hiszen ezeket az előbbi felsorolás és ismertetés alapján nem birtokolhatta augusztus 25-én, csak egyesegyedül a nyilvános forrásból származó céginformációt.

A második kérdés, amit meg kell vizsgálni, hogy elegendőek-e a bejelentés bizonyítására az előbb felsorolt bizonyítékok. Röviden értékeltem - és már nem akarom tovább húzni az időt, mert elég késő van -, ezek a bizonyítékok egyetlen esetben sem támasztják alá a miniszterelnök úr által elmondottakat, tehát nem elégségesek ahhoz, hogy erre alapozva ki lehessen mondania ennek a vizsgálatnak, hogy megvalósult mindaz a követelményrendszer, amelyet a miniszterelnök úr augusztus 25-én megfogalmazott.

Miután nem voltak elégségesek az április 30-án átadott bizonyítékok, felmerül a harmadik kérdés, hogy mit lehet tenni. A kézenfekvő lehetőség, hogy erősíteni kell - és erősítettek. Ez az erősítés pedig a kazetta és a leírt szövege megküldése volt; még akkor is bedobták ezt - a Faragó-Bédi kazettát -, ha tudták, hogy ennek a következményei igen nagy hullámokat fognak felverni, és nem lehettek biztosak abban, hogy nem lesz-e ennek további folytatása, nem fog-e nyilvánosságra kerülni a kazetta eredete.

A kazetta eredete, tisztelt Ház, nyilvánosságra került. Kiderült, hogy milyen körülmények között szerezték be, kiderült, hogy 1,5 millió plusz áfáért Kövér László kérésére Földi László, volt titkosszolgálati tiszt vásároltatta meg. Földi azután önmagával ellentmondásba kerülve először azt mondta, hogy ő vette meg a saját vállalkozása, a Defend pénzén, majd később azt mondta, hogy nem a Defend pénzén, hanem egy ismerőse pénzén - tehát elég zavaros a kép. A lényeg azonban az, hogy a kazettát megvásárolták, és Kövér László kérésére tette ezt egy olyan cég, amely nagyon-nagyon szoros megrendelői szálakkal kapcsolódik az államhoz, óriási állami megrendelésekkel rendelkezik.

Tisztelt Elnök Úr! Itt abbahagyom, és a folytatás a harmadik fordulóban fog következni.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu