DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hat nappal a nőnap után és egy nappal a miniszterelnök operaházi beszéde előtt az emberi jogi bizottság kormánypárti tagjai a MIÉP-pel együtt rendkívül barátságtalan jelzést tettek a magyar társadalom, azon belül is különösen a nők felé.

2000. március 14-én ugyanis anélkül, hogy egyetlen mondattal kifejtették volna ellenvéleményüket, elmondták volna indokaikat, leszavazták a nők és férfiak esélyegyenlőségéről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te mindig kivonulsz!) Ez azt jelenti, hogy még csak tárgyalni sem hajlandók arról, hogy a nők Magyarországon megfelelő módon és javuló arányban képviseltessék magukat a döntéshozatalban, arról, hogy a nők azonos feltételekkel vegyenek részt a közéletben éppúgy, mint a munkaerőpiacon, arról, hogy a nők azonos elbírálásban részesüljenek a nyilvánosságban éppúgy, mint a jogvédelemben.

Pedig az általam benyújtott országgyűlési határozati javaslat módot teremthetett volna arra, hogy a politikai erők végre kifejthessék véleményüket arról, miként lehet megszüntetni az egyenlőtlen bánásmódot, és elérni, hogy nemcsak jogi, de gyakorlati egyenlőség is legyen a nők és férfiak között. Módunk lenne megbeszélni, hogyan kell és lehet elősegíteni, hogy a nők a jelenleginél nagyobb erővel vehessenek részt a társadalmi gondok kezelésében, hogy ott legyenek a döntések előkészítésében és meghozatalában is, és ne csak a következmények elszenvedése vagy elhárítása legyen az osztályrészük.

Az esélyegyenlőség kérdése a mai kor nagy kérdése. A rá adott válasz pedig meghatározhatja, hogy milyen alkotó erővel, milyen energiával bíró társadalommal vágunk bele a XXI. századba. Nem tagadható ugyanis, hogy azokra a kihívásokra, amelyeket az új évezred hoz, nem lehet az eddigi módon választ találni. A gazdasági és pénzügyi globalizáció, az információrobbanás, a túlnépesedés és népességfogyás dilemmái, a környezetszennyezés, a nukleáris fenyegetettség, a felhalmozódó szociális feszültségek, a hihetetlen gazdagság és elborzasztó szegénység feloldásra váró ellentmondásai szükségessé teszik, hogy a jövőben a férfiak és nők szempontjai, tapasztalatai, életszemlélete, stílusa, harcmodora egymást valóságosan is kiegészítve segítse elő a megoldások megtalálását.

Az Európa Tanács, az Európa Parlament és Európa vezető országai felismerték e dolog fontosságát. Éppen ezért van olyan ország, ahol részletes esélyegyenlőségi törvényt dolgoztak ki, mint Svédországban vagy Finnországban, van, ahol paritási törvényt fogadnak el, kötelezővé téve, hogy a pártlistákon 50-50 százalékban szerepeljenek a nők és a férfiak, mint Franciaországban, van, ahol minden döntés előtt vizsgálni kell, hogy az majd milyen hatással lesz a nemek egyenjogúságára, mint például Norvégiában és Hollandiában. Nálunk sajnos nem ez a helyzet! Nálunk vezető kormánypárti politikusok véleménye szerint az a helyes, ha a nők csak tradicionális módon gyakorolnak befolyásolt a döntésekre. Az pedig különösen dicséretes, ha az ügyekért férfi módon, esetleg férfi ruhába bújva harcolnak, mint azt Lebstück Mária, Bányai Júlia, vagy Pfiffner Paula tették.

Tisztelt Országgyűlés! Ha valóban alapvető értéknek tekintjük az egyenlőséget, akkor a törvényhozás aktív cselekvésére és politikai példamutatásra van szükség. Ha a térségben elsőként Magyarország megfelelő rangra emelné a nők és férfiak esélyegyenlőségének kérdését, ezzel egyszerre szolgálná a társadalmi modernizációt, az állampolgárok életminőségének javulását és az Európai Unióba való integrálódásunkat.

Ezért kérem, hogy az emberi jogi bizottság döntésével ellentétben szavazzák meg az országgyűlési határozati javaslatom tárgysorozatba-vételét, hogy végre erről a kérdésről egymással szót válthassunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

(18.50)

Forrás: parlament.hu