NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): (A képviselő mikrofonja rosszul működik. - Kézi mikrofont helyeznek elé.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban alapvetően az ajánlásban 3. sorszám alatt szereplő javaslatunkkal szeretnék foglalkozni, amelyet Tóth Károly képviselőtársammal tettünk, és azt szeretném megvilágosítani a jelenlévők előtt, hogy csak a felületes szemlélők számára tűnhet ez egy szokatlan szövegezésnek, valójában ez teljesen komoly.

Ezt megelőzően szeretnék reflektálni az előbb elhangzottakra is, mely szerint Bauer képviselőtársam szimpátiával viseltet a mi javaslataink iránt, de elfogadásra igazándiból csak a saját javaslatát tartja alkalmasnak, támogathatónak. Azt szeretném mondani, hogy nagyon örülnék annak, ha ezek a javaslatok, amelyek egymást nem igazán zárják ki, minél nagyobb számban kerülnének elfogadásra, és remélem, hogy ez a belátás a kormányoldalon valóban, ahogy képviselőtársam megfogalmazta, jelen lesz.

Visszatérve az említett 3. sorszám alatt szereplő módosító indítványunkra: szeretném elmondani, hogy valóban csak a felületes szemlélő számára lehet ez szokatlan fogalmazású; esetleg azok számára, akik ebben a munkában részt vettek, úgy tűnhet, hogy egyes pontjai bántóak, pedig nem azok. Miért nem?

Nézzük az 1. pontot, mit mond az 1. pont! Az 1. pont azt mondja, hogy "A Magyar Köztársaság miniszterelnöke mindig igazat mond és mindig vannak dokumentumai. Ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra."

Tekintsünk vissza az időben, mi történt! A Magyar Köztársaság miniszterelnöke 1998. augusztus 25-én az ismert, már sokat említett körülmények között megtette bejelentését, és ezt a bejelentést valóban mint egy igaz bejelentést tette meg a Fidesz választmányi ülésén. Ez elhangzott, átment a köztudatba, hiszen a sajtó jelen volt, és ez a bejelentés bizony napokon, sőt heteken keresztül foglalkoztatta a közvéleményt, méghozzá nagyon mélyen. Ugyanis nem semmi volt az, amit a miniszterelnök úr elmondott, hiszen azt mondta, hogy az előző kormány idejében részben közpénzen, törvénytelen, titkos eszközökkel a Fidesz vezetőit és családtagjaikat, 24 személyt figyeltek meg, róluk információkat gyűjtöttek. Ez egy nagyon komoly és nagyon súlyos ügy.

Hogy folytatódik tovább ez az állítás? "...és mindig vannak dokumentumai." Valóban, a miniszterelnök úrnak voltak dokumentumai, hiszen a bejelentésében úgy fogalmazott augusztus 25-én, hogy a kormány birtokába kerültek - múlt időben fogalmazott - dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, amit az előzőekben felsoroltam. Ha ez így van, mondtuk mi - és ez a bejelentés nagy nyilvánosság előtt történt -, akkor jobb volna, ha az ország minél előbb szembesülne azokkal a dokumentumokkal, amelyek a kormány birtokába kerültek és alátámasztják ezeket a nagyon súlyos állításokat, vádakat. Kértük is azonnal, hogy ezeket a dokumentumokat a miniszterelnök úr bocsássa rendelkezésre; ha olyanok, hogy a titkosságuk nem kerülhető meg, akkor valahogy szavatolja azt, hogy amíg a szükséges vizsgálat el nem indulhat, ezek a dokumentumok pártatlan megőrzés alá kerüljenek. Sajnos erre nem került sor.

De arra sem került sor, hogy ezek a dokumentumok bármilyen fórumon bemutatásra kerültek volna, tisztelt Ház! Először ezeket a dokumentumokat, sok hónap elteltével, 1999. április 30-án kapta meg az a bizottság, amelynek a felállításával és az ekörüli hercehurcával nem kívánok foglalkozni, hiszen az nem a módosító indítványunk tárgya, de mindenesetre április 30-án, 1999-ben megkapta a bizottság a bizonyítékokat. Mit ír a módosító javaslatunk? "...és mindig vannak dokumentumai." Tehát voltak a miniszterelnök úrnak dokumentumai.

Tovább hogyan fogalmazunk? "Ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra."

(14.50)

Csak az emlékezet felfrissítéséért: amikor kiderült, hogy a miniszterelnök úr készül majdan a dokumentumait átadni a bizottságnak - mert megvannak a dokumentumok, de csak ennek a bizottságnak fogja átadni -, akkor a Magyar Szocialista Párt frakciójának vezetése levélben kérte a miniszterelnök urat, hogy szíveskedjen ezen dokumentumokat nyilvánosságra hozni.

Ez a levél egybeesett a dokumentumok átadásának időpontjával, s a miniszterelnök úr példás gyorsasággal, egy nap elteltével válaszolt a levélre Kovács László frakcióvezetőnek. Azt válaszolta: "Magam is egyetértek a nyilvánosságra hozatallal. Ennek egy feltételét szabom, hogy az előző kormány időszakában a területért felelős miniszter - azaz a titkosszolgálatokat irányító miniszter - értsen vele egyet." Ez véletlenül személyesen én voltam.

Én egy nap múlva - miután a frakcióvezető megkért rá, hogy ha egyetértek, akkor ezt a levelet adjam ki - a frakcióvezető felé ezt a levelet leírtam, átadtam. Tőle egy nappal később továbbment a levél.

Tehát a mi részünkről teljesült az, amit a miniszterelnök úr kért. A dokumentumok mindennek ellenére a mai napig nem kerültek nyilvánosságra. A bizottság ugyan megkapta ezeket a dokumentumokat, behatóan tanulmányozta, ugyanakkor valami okból kifolyólag ezek a dokumentumok nem kerülhettek a nyilvánosság elé.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, tisztelt Országgyűlés, hogy ezeknek a bizonyítékoknak jó része - és pontosan az a része, amelyik vérmérséklet és hovatartozás tekintetéből esetleg titkosnak vagy nem titkosnak minősíthető - került nyilvánosságra abban a bizonyos Juszt-ügyben, ami megint csak fölkeverte az ország közvéleményét. Ha ezeket a bizonyítékokat akkor a szükséges eljárások lefolytatásával - amely eljárások ismertek, hogyan lehet egy titkos dokumentumot nyilvánosságra hozni - nyilvánosságra hozzák, meggyőződésem, hogy elkerülhettük volna a Juszt-ügyet. Mindenkinek jobb lett volna. De nem történt meg.

Tisztelt Ház! Itt most fölsoroltam és egymás mellé tettem azokat az elemeket, amelyekre módosító javaslatunk első pontja épül.

Miről szól a 2. pont? A 2. pont úgy fogalmaz: "Abban az esetben, amikor a miniszterelnök nem mond igazat - mint a megfigyelési ügyben -, az Országgyűlés úgy határoz, hogy az 1. pont lép életbe". Ez valóban - belátom - azoknak, akik az ügyet nem ismerik és nem követték ily mélységig figyelemmel, mint azok az országgyűlési képviselők, akik a vizsgálóbizottságban részt vettek, hát enyhén szólva furcsának tűnhet. Pedig nem az! Ugyanis mi az általános vitában, a bizottsági munkában és minden lehetséges fórumon tényekkel alátámasztva bizonyítottuk és mindenki számára megpróbáltuk világossá, egyértelművé tenni, hogy nincsenek olyan bizonyítékok, nem voltak olyan meghallgatási elemek, amelyek arra utalnak, hogy a miniszterelnök úr állítása augusztus 25-én '98-ban igaz lett volna. Ha tehát azok nem igazak, akkor változatlanul érvényben van az a három elem az 1. pontból, amit az előbb részletesen boncolgattam. Különösen az, hogy hozzuk már nyilvánosságra ezeket a bizonyítékokat, hogy ország-világ láthassa, mire támaszkodott ez a bejelentés.

Azt is hozzá kell tennem még utólag, hogy azok a bizonyítékok, amelyek április 30-án átadásra kerültek, nem voltak 1998. augusztus 25-én a miniszterelnök úr birtokában.

Végül a harmadik elemről. Mit mond a 3. pont? "Az Országgyűlés többsége köszönetét fejezi ki Kosztolányi Dénes bizottsági elnök úrnak felfedezéséért: abszolút igazság az, amelyet a parlament többsége megszavaz, ez érvényes a bizottsági munkára is."

Kosztolányi képviselő úr bizottsági elnökként ezt a pontot sérelmezi. Ezt magánbeszélgetésben értésemre adta. Hogy milyen stílusban adta értésemre, az egy más kérdés, de értésemre adta. Pedig miről van szó, tisztelt Országgyűlés? Arról, hogy a bizottsági munka végig úgy zajlott, hogy bár paritásosnak tűnő, de álparitásos bizottság többségi szavazással mindig azokat az elemeket hagyta el és felejtette el figyelembe venni, amelyek azt bizonyították, hogy az alapbejelentés 1998. augusztus 25-én nem volt igaz.

Tehát összefoglalva, tisztelt Ház: valóban szokatlan a stílusa ennek a három pontnak, mégis meggyőződésünk volt - és remélem, ebben osztják a véleményünket -, hogy híven írja le azt a folyamatot és azt a tevékenységet, ami ennek a kérdésnek a tisztázására irányuló munkában megfigyelhető volt.

Bauer képviselőtársam szólt arról a, ha jól emlékszem, 1992-ben vagy '93-ban Wachsler Tamás által benyújtott javaslatról, ami szinte szó szerint vagy betű szerint megegyezik bizonyos elemeivel a mi módosítónknak. Mi nem ezt kívántuk fölidézni és nem ezt kívántuk követni. Egyszerűen szerettük volna egy picit a nyilvánosság elé és a Ház elő tárni azoknak az üléseknek a stílusát, a hangulatát, a benyomásainkat, amelyek az, úgymond, megfigyelési bizottságban folytak, és amelyeket, tisztelt Ház, igen nehéz volt végigülni és tárgyilagosnak maradni az ülés végére is.

Összefoglalóan én azt szeretném kérni, hogy bár furcsa, de szíveskedjenek támogatni ezt a módosító indítványt abból a célból, hogy elfogadásra kerülhessen, és elfogadásával egyértelművé váljon annak az időszaknak a munkája és eredménye, amelyet a bizottság tavaly áprilistól kezdődően végzett.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu