DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót és az erélyességet, elnök úr. Köszönöm.

Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdjük el, amely körülbelül egy évtizedes mulasztást próbál orvosolni. Hadd emlékeztessem önöket először is arra, hogy miben áll, miben is áll ennek a mulasztásnak a lényege. A rendszerváltozás első éveiben több olyan törvény született, amely a demokratikus intézményrendszer, ezen belül a többpártrendszer kialakulását, megszilárdulását, működési feltételeinek megteremtését szolgálta. Ezekkel a törvényekkel igyekeztünk megszüntetni a "mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek" állapotot, azaz megteremteni a különböző politikai pártok és társadalmi szervezetek esélyegyenlőségét. Ezek sorába tartozott az 1990. évi LXX. számú törvény is, amely megszüntette a társadalmi szervezetek kezelői jogát az állami tulajdonú ingatlanokra, és egyidejűleg számukra ingyenes használati jogot biztosított.

A törvényt nyilvánvalóan átmeneti rendelkezésként hozta a parlament. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1990. szeptember 18-án hatályba lépett törvény már 1990. november 30-ai határidővel előírta a kormány számára, hogy munkálja ki a hatálya alá tartozó ingatlanok hasznosításának rendjéről szóló törvényjavaslatot. Az első határidőt nem sikerült tartani, ezért a parlament - hivatkozva arra, hogy a társadalmi szervezetek adatszolgáltatása kiegészítésre szorul - az időpontot módosította 1991. június 30-ára.

Összességében egy évtizede nem sikerült ezen ingatlanokat illetően teljeskörűen megteremteni a törvényi rendezés feltételeit. Az elmúlt években voltak ugyan törekvések, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok konszenzusa mellett kialakuljon a megfelelő rend, ezek a kísérletek azonban sorra, rendre kudarcot vallottak. Nyilvánvaló volt, hogy csak részletekben lehet előrelépni többségi egyetértés mellett, így kerültek elfogadásra a szakszervezeteket a SZOT jogán megillető ingatlanok ingyenes használati jogát, az úgynevezett sportingatlanok és a társadalmi szervezetek által használt állami ingatlanok tulajdonjogi rendezését szolgáló jogszabályok.

A már hivatkozott 1990. évi LXX. törvény hatálya alá tartozó ingatlankörből ma már csak a pártingatlanok rendezése a feladatunk, de ez is éppen elég nagy feladat, hiszen a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nyilvántartása szerint a törvény hatálya alá nem kevesebb, mint 381, jelenleg az MSZP ingyenes használatában álló ingatlan tartozik, összességében mintegy 92 ezer négyzetméternyi területtel.

A kormány azonban, áttekintve a pártok ingatlanhasználatának helyzetét, szélesebb horizonton gondolkodik. Az említett törvényeken kívül más törvények és rendeletek is utaltak pártok ingyenes használatába állami tulajdonú ingatlanokat. Szeretnénk, ha egyszer s mindenkorra ezekről az ingatlanokról egy törvény egységes módon rendelkezne. Harmadszor pedig fontos, hogy mindenekelőtt a szabályok, törvények mögé nézzünk, és megállapítsuk, hogy valójában mi volt a törvényalkotó szándéka az ingatlanok ingyenes használatának szabályozásával. Nyilvánvaló: az esélyegyenlőség megteremtése, amely Magyarországon minden pártnak és társadalmi szervezetnek alkotmányban rögzített joga. Kérdés az, sérül-e most a rendezés előtti állapotban az egyes pártok politikai esélyegyenlősége.

Tisztelt Ház! A számok, azt gondolom, önmagukért beszélnek. Az 1990. évi LXX. törvény és az 1991. évi XXXIII. törvény alapján az MSZP összesen 386 állami tulajdonú ingatlant használ ingyen, míg a többi parlamenti párt, tehát a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Szabad Demokraták Szövetsége közösen összesen 90 ilyen ingatlant használ, azaz a négy másik párt együtt nem a négyszeresét bírja az MSZP által használt állami ingatlanoknak - ahogyan az jogos és méltányos volna -, hanem körülbelül az egynegyedét. Ha ezeknek az ingatlanoknak a hasznos alapterületét tekintjük - mert nyilván egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a pártingatlanok mekkora alapterületet jelentenek -, a helyzet valójában még szegregáltabb, az MSZP nemcsak az összes ingatlan háromnegyedét birtokolja, hanem ráadásul a legnagyobbakat is.

Együttvéve: a hivatkozott törvények alapján állami tulajdonú, a pártok céljára használt ingatlan-, ingatlanrész-volumenből az MSZP több mint 90 százalékra szerzett jogosultságot, míg a többi párt összesen sem éri el a 10 százalékot. És nem szabad szó nélkül elmennünk azon tény mellett sem, hogy az egyik parlamenti párt, a MIÉP, jelenleg egyáltalán nem használ ilyen ingatlanokat.

Jelentős különbségek tapasztalhatók az ingatlanhasználati jogosultság területi megoszlásában is. A fővárosban a törvények hatálya alá tartozó ingatlanállomány darabszáma szerint 65 százalékára, területét tekintve 87 százalékára áll fenn az MSZP ingyenes használati jogosultsága, míg ugyanez az arányszám a megyékben 84 százalék, illetve 92 százalék.

(10.10)

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket. Mindnyájan tudjuk, hogy ezt a nagy számú ingatlant nem mindig használták az elmúlt évtized során, és nem mindig használják ma sem pártcélokra a használatbavételre jogosult pártok. Számos ingatlan hasznosítása visszakerült a KVI-hez, ezenkívül gyakran bérbe adják, és más jogtalan módon hasznosítják ezeket az ingatlanokat, ezzel gyakorlatilag állami segítséggel, állami közreműködéssel jutva időnként nem jelentéktelen gazdasági előnyökhöz. A pártok az összes szóban forgó ingatlan 47 százalékát használják ténylegesen, az ingatlanok területét tekintve viszont csupán a 35 százalékát. Ezen belül változatlanul fennáll az aránytalanság az MSZP javára. A fővárosban a pártok által ténylegesen használt állami tulajdonú ingatlanok 56 százalékát, a megyékben 71 százalékát használja darabszám szerint az MSZP, az épületek területét figyelembe véve a fővárosban és a megyékben is rendelkezésre álló terület mintegy háromnegyedét.

Az állami tulajdonú ingatlanok használatának pártok közötti aránytalan megoszlása számítható módon anyagi előnyt is jelent. Az MSZP számára ilyen módon rendelkezésre álló anyagi előny bármely más párthoz viszonyítva sokszorosan nagyobb, sőt az összes többi párt együttes előnyének is a többszöröse. A KVI által becsült összeg, idei piaci árakat figyelembe véve, amelyet a pártok bérleti díjként fizették volna mindazon ingatlan után, amit jelenleg ingyenesen használnak, egy igen nagy összeget hoz ki, mégpedig ez körülbelül azt jelenti, hogy az MSZP számára, ha mindezt piaci áron kellene megfizetni, akkor 750 millió forint kiadást jelentene, vagyis gyakorlatilag ez az MSZP számára ekkora, 750 millió forintos éves megtakarítást tesz lehetővé.

Még nagyobbnak tűnik fel ugyanez, ha tudjuk, hogy a vezető parlamenti párt, a Fidesz éves megtakarítása ennek kevesebb mint 1 százaléka, azaz az MSZP több mint százszor akkora közvetett haszonra tehet szert az ingyenesen használt ingatlanokból, mint a Fidesz. Ha pedig összeadjuk a Fidesz, az MDF, a Kisgazdapárt és a KDNP, illetve az SZDSZ összes becsült éves megtakarítását, még mindig alig tizedét kapjuk az MSZP becsült hasznának. Ugyanezek a becslések a ténylegesen használt ingatlanokra vonatkozóan még mindig az MSZP 35-szörös előnyét mutatják.

Hozzátenném, hogy a hazai pártok közül az MSZP az egyetlen, amely minden megyében és a főváros valamennyi kerületében is használ ingyenes állami ingatlanokat. Ez a helyzet az MSZP részére számottevő költségmegtakarítást tesz lehetővé, s egyben lehetőséget teremt az egyes ingatlanok használatának ésszerű szervezése útján a hatékony költséggazdálkodásra is. A többi párt esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a főváros számos kerületében, különböző megyei településeken pedig helyenként egyáltalán nem rendelkeznek állami tulajdonú ingatlanok felett ingyenes használati joggal. Jellemzően megyén belül, főként pedig településenként nincs valóságos választási lehetőségük. Ezek a tények mindenesetre elgondolkodtatók, ha arra gondolunk, hogy az alkotmányunk tíz éve igyekszik esélyegyenlőséget biztosítani hazánkban a politikai pártok számára.

Összességében a pártok ingatlanhasználatának lehetőségeiről és a tényleges viszonyokról kialakult kép egyértelműen azt támasztja alá, hogy a jelenlegi helyzet nem felel meg az alkotmányban rögzített jogegyenlőség követelményének. Ennek megszüntetése, az 1990. évi LXX. törvényben foglalt törvényalkotási kötelezettség teljesítése érdekében kerültek kidolgozásra a rendezést szolgáló törvényjavaslatok.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány valójában két törvényjavaslatot terjeszt a tisztelt Ház elé. Az egyik, a T/2365. számú törvényjavaslat arra irányul, hogy lezárja az egyes társadalmi szervezetek kezelői jogát megszüntető törvényből fakadó jogszabály-alkotási folyamatot. Ennek keretében a kormány nemcsak arra tesz javaslatot, hogy az 1990. évi LXX. évi törvény hatálya alá tartozó, a pártok által használt állami tulajdonú ingatlanok hasznosításának rendjét határozza meg, hanem arra is, hogy egységes szabályozás érvényesüljön az állami tulajdonú ingatlanok ingyenes használatában, kivéve ez alól a piaci feltételek mellett bérelt ingatlanokat. Tehát még egyszer, a javaslat egységesen érinti a pártoknak az állami tulajdonú ingatlanokon ingyenesen fennálló használati jogát, függetlenül attól, hogy az milyen módon, tehát kormány-, illetve minisztertanácsi határozat vagy törvény alapján keletkezett.

Az egységes szemlélet megjelenik abban is, hogy a tervezet minden pártra egyformán határozza meg az általa használható ingatlankör mértékét. Ez a mérték pártonként kerül megállapításra, több szempont figyelembevétele mellett úgy, hogy a végrehajtás számára egyértelmű keretet biztosítson. A kormány úgy látja, hogy az alkotmányban rögzített jogegyenlőségi elv érvényesülése, továbbá a minimálisan szükséges alap-infrastruktúra biztosítása érdekében azonos, limitált mértékű iroda-, ingatlanhasználati jogosultságot kell a pártok részére megállapítani.

Javasoljuk, hogy minden párt ingyenesen használhasson összesen 30 darab, legfeljebb 5 ezer négyzetméter alapterületű állami ingatlant, ezen belül Budapesten 10 darabot, legfeljebb 2 ezer négyzetméter területen. Efelett az ingyenes használati jog kártalanítás nélkül megszűnik. A mérték úgy került meghatározásra, hogy minden megyében legalább egy ingatlana legyen a pártoknak, és emellett Budapesten is lehetővé tegye a megfelelő jelenlétet. A jelenlegi ingatlanállomány elegendő arra, hogy ezeket a lehetőségeket valamennyi parlamenti párt részére biztosítsuk.

A törvényjavaslat a nyilvántartások pontosítása érdekében kötelezi a pártokat az általuk használt állami tulajdonú ingatlanok felmérésére, és lehetőséget ad arra, hogy megjelöljék a limitált mértéken belül az általuk továbbiakban is használni kívánt ingatlanok körét. A javaslat egyértelmű helyzetet teremt abban a kérdésben, hogy hatálya alá tartozónak tekinti azokat az ingatlanokat is, amelyeket a párt bármilyen jogcímen másnak átengedett, vagy egyéb módon hasznosított. E szabályozás révén egységes módon rendezhető a pártok ingatlanhasználata, és egyben lehetőséget teremtünk arra, hogy az állam a felszabaduló ingatlanvagyont piaci feltételek mellett, az államháztartási törvény szabályai szerint gazdaságosan hasznosítsa.

Az említett kettős törvényjavaslat közül a másik, a T/2366. számú törvényjavaslat arra irányul, hogy egységes módon rendezze a pártok állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó ingyenes használati jogosultságát, illetve ennek feltételeit. A törvényjavaslat szerint rögzített mértékben ingyenes használati jog illeti meg az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport megalakítására jogosultságot szerző pártokat. A többi párt számára a törvény hatálybalépésekor fennálló ingyenes ingatlanhasználati jogosultság bővítésére a javaslat nem teremt lehetőséget, ugyanakkor a rendelkezések szerint ezek használati joga akkor szűnik meg, ha két, egymást követő esetben az országgyűlési képviselők általános választásán nem állítanak országos listát, vagy a választás eredményeként nem válnak jogosulttá képviselőcsoport megalakítására az új parlamentben.

Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs valamennyi párt használatában annyi ingatlan, mint amennyit a törvényjavaslat alapján használhatnak, a szabályozás lehetővé teszi limitált mértékig kiegészítő ingatlanigénylések benyújtását, és meghatározza ennek rendjét. A tervezet részletes előírásokat tartalmaz a használat módjára, a birtokbaadási eljárásra, a használati jog megszűnésének eseteire.

Az ingatlanhasználat szabályozása alapvetően a polgári törvénykönyvben meghatározott haszon-kölcsönszerződés jogintézményére épül. Emellett a törvényjavaslatban az általánostól eltérő sajátos jogviszony kezelésére, az állam nevében a tulajdonos jogkörében eljáró Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a pártok közötti esetleges viták elkerülése érdekében specifikus rendelkezések kerültek kialakításra. Ezek közül kiemelésre érdemes, hogy a tervezet szerint az ingyenesen használt állami tulajdonú ingatlanok fenntartásával, felújításával járó költségeket és közterheket a használó pártnak kell viselnie. Ez azon pártok tekintetében, amelyek az önkormányzati vagyontörvény alapján szereztek ingyenes használati jogosultságot, eddig is így volt.

A speciális rendelkezések sorába tartoznak az ingyenes használati jog megszűnésére vonatkozó előírások, valamint a jogszerűtlen használat esetében alkalmazásra kerülő szankciók is.

(10.20)

A szabályozás illeszkedik a polgári jog rendszeréhez abban a tekintetben, hogy a pártok és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogvitáiban az előírások szerint a bíróság jogosult dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: a kormány szándéka az, hogy a pártok ingatlanhasználata terén érvényesüljön a jogegyenlőség. Biztosítjuk a pártok tevékenységéhez szükséges minimális infrastruktúrát, és összehangoljuk az egyes állami tulajdonú ingatlanok használatának feltételeit. Célunk az is, hogy garanciákat teremtsünk az állami vagyon megóvására, ésszerű és gazdaságos hasznosítására. Ennek jegyében kérem, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslatokat vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

Forrás: parlament.hu