FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel adtam át az elnök asszonynak tíz másodpercet... - de már megkaptam újra. Köszönöm.

Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A most elénk terjesztett T/2365-ös és 66-os törvényjavaslat, úgy gondolom, egy komoly társadalmi igazságérzetnek szeretne megfelelni, ez pedig a kivételezettség körének a rendezése. Önök jól tudják, hogy amikor a kivételezettség köréhez jutunk, mindenki rettentő érzékenyen reagál erre, hiszen a magyar történelemben számos példa volt, amely a kivételezettség esetét negatív színben kellett hogy föltüntesse, és így is élte meg az ország. A leginkább figyelemreméltó: az utóbbi, magát szocialistának valló rendszer volt a kivételezettségek netovábbja. Abban a körben mindent lehetett az akkori uralkodó pártnak és a hozzá közel álló hatalmi elitnek, nem számított, hogy van törvény, nem számított, hogy kikkel mit lehet tenni, a kivételezettség jogkörével élve, íratlan jogkörrel ugyan, de mindent megtehetett.

Általában a leginkább irritáló egy társadalomban az emberek számára, a társadalom számára, ha kivételezettség van. Erre rettentően érzékenyek vagyunk, és ez az érzékenység az, amely a kormányt arra ösztönözte, hogy ebben a kérdéskörben is rendet kellene teremteni.

Nyilvánvalóan fölmerül a kérdés, hogy hogyan lehet még a '90-es rendszerváltás után is kivételezettségről beszélni, mert sokan azt gondoltuk, hogy a rendszerváltással együtt a kivételezettség jogköre is megszűnik azok részére, akik addig abba beletartoztak. Valóban, ez egy szándék még most is, hogy így fogalmazzak, mert döntő többségében ugyan megszűnt, de maradtak még eseti példák. Ilyen eseti példa a pártok számára ingyenes használatú állami tulajdonok kérdésköre.

Lényeges, ebben a kérdéskörben elgondolkodtató, hogy ezzel miért nem foglalkoztak '90-ben. Úgy vélem, hogy az akkori kerekasztal-tárgyalások és az alakuló magyar demokrácia érdekében nem mertek feszegetni egy olyan érzékeny kérdéskört, amit talán kellett volna, de az akkor egyezkedő pártok - mind az ellenzékiek, mind az akkori kormánypárt - úgy látták jónak, ha ezt a kérdéskört meghagyva nem veszélyeztetik az addig meghozott egyezségnek a fő eredményeit, és ezáltal a demokrácia alapintézményeit ki lehet dolgozni, meg lehet teremteni.

(11.30)

Mondhatnánk azt, hogy természetesen nagy öröm, hogy '90-ben olyan simán történt meg a rendszerváltás, és nem esetleg egy erőszakosabb változat alapján.

Az előttünk felszólalók körében - és főleg az érintettek körében - elhangzott az alkotmányossági aggály kérdése. Kérem szépen, önök jól láthatják, hogy a kormány pontosan tudja ennek a súlyát, és Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony gondoskodott arról, hogy az igazságügyi tárca is végigkísérje ezt a vitát, mert úgy gondolja, az alkotmányossági kérdésben is megállja a helyét ez a törvénytervezet, amelyet én meg is szeretnék indokolni ezzel egyetértően, hogy miért is van ez így. Való igaz, az Alkotmánybíróság többször foglalkozott a kétharmados, 50 százalékos kérdéskörrel, és ebben számos határozat és állásfoglalás született, többek között éppen ennek a logikának a kifejtésére, a lelkiismereti és a vallásszabadságról szóló törvény esetében, illetve a szervezett bűnözés elleni törvény esetében.

Az Alkotmánybíróság egyértelműen leszögezi, hogy valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többséggel hozza meg a parlament, de - tette hozzá az Alkotmánybíróság - az alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet. Ez az alapelv most is érvényesül. Nincs szó arról, hogy egy kétharmados törvényt szeretne ez a törvénytervezet egyszerű többséggel módosítani.

Miért is nincs erről szó? Azért, kérem, mert a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló '89. évi XXXIII. törvény meghatározza a párt vagyonára és gazdálkodására vonatkozó alapvető szabályokat, ezek körében meghatározza a párt vagyonának elemeit. Ez a törvény valóban egy kétharmados törvény, de ez a törvény igazából csak a pártok részére ingyenesen tulajdonba adott ingatlanokról szól. És így, tartva az alapelvet, hogy a kétharmados törvényt nem lehet módosítani 50 százalékkal, ennek a veszélye sem fenyeget, hiszen itt nem a tulajdonba adásról van szó, hanem másról, ezen túlterjeszkedően csak egy lehetőségről van szó, hogy esetleg ingyenes használatba is lehet adni pártoknak működésük céljából, kizárólag irodai működés céljából esetleg ingatlant.

Ugyanakkor a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló '90. évi LXX. törvény 6. §-a arra ösztönzi és kötelezi a törvényhozót, hogy a megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításáról törvényt kell alkotni. Ez nagy részben meg is történt eddig, meglepő módon, kivéve a pártok által ingyenesen használt ingatlanok esetét. Pont ezt az egyetlenegy kivételezettséget szeretné a mostani törvénytervezet rendezni.

Önök itt részletesen hallották már azokat a számadatokat és a törvénynek a majdan működő részét, hogy milyen elvárásokat és kötelezettségeket ró a pártok felé, akár azok felé, amelyek most jelenleg használnak - még a jogtalan használatra is kitérve -, akár arra, hogy hogyan lehet majdan igényelni a törvény életbe lépése után ezeket az ingatlanokat.

A két törvényjavaslat - amint említettük - a pártokról szóló törvény által nem szabályozott, tehát az ingyenes ingatlanhasználat kérdését kezdi majd meg rendezni. Ez természetesen - mint említettem - egyáltalán nem jelenti azt, hogy kétharmados törvénnyel kellene erről rendelkeznünk, hiszen az eredendően felsorolt törvényi rész már a megszületésekor is 50 százalékos törvényi rész volt. A párttörvényből és az alkotmányból ugyanis nem következik az, hogy az ott meghatározott pártvagyonelemek körét meghaladóan egyéb állami juttatásokat, kedvezményeket kell biztosítani a pártok részére, tehát erre vonatkozóan nincs kétharmados szabályozási kötelezettség. Ha viszont az állam élni akar ezzel a plusz pótlólagos lehetőségével, az - mint említettem - egyértelműen az 50 százalékos hatáskörbe tartozik.

Egyébként a vita kapcsán és a törvénytervezet megjelenése után a sajtón keresztüli vita kapcsán kihallatszott még egy logikai okfejtés, hogy miért is szabálytalan ez az egész. Ott az arányosság elve került napirendre, miszerint jó lenne valamilyen bejutási arányhoz igazítani esetlegesen az ingatlanhasználati kérdéskört. Ebben ugyancsak nincsen egyértelmű példa. Mert önök pontosan tudják, hogy a pártok finanszírozására vonatkozó törvény a bejutási arányszámhoz hasonulva jelöli meg, hogy melyik párt évente mekkora anyagi támogatásra jogosult. Ugyanakkor ugyanez a törvény, amely kétharmados törvény, pontosan rendezi, hogy a pártok tulajdonába kerülő ingatlanok kérdése, a pártszékházak ügye nem arányosan, nem a bejutási aránnyal arányosan történik, hiszen általánosan rendelkezik, hogy minden párt kap, kapott székházat.

Tehát látható a példából is, hogy nem eldöntött, és nincs is rá egyértelmű utalás, hogy esetleg az arányossághoz kellene kötni például bármely ingatlanhasználatot. A törvény nem is ezen a logikai alapon épül fel, hanem az egységes szabályozás alapján, miszerint minden pártnak joga van 30 állami ingatlan használatára, ezen belül lebontva budapesti és vidéki arányokra.

Nekem nagyon meglepő az, hogy az MSZP az alkotmányossági aggályait veti föl. Ezek szerint magával a rendező elvvel viszont egyetért. Akkor én azt kérdezem, hogy ha a rendező elvvel egyetért, csupán alkotmányossági aggályai vannak, miért nem teszi meg, tette meg akkor az alkotmányossági aggályait, amikor a kétharmados többség birtokában volt. Ez azt jelenti, hogy ha szerinte csak kétharmados törvénnyel lehetett volna ezt rendezni, ami - mint az előbb kifejtettem - nem igaz, akkor megtehette volna a kétharmados többségének birtokában!

Természetesen itt nem erről van szó, itt egy jogtalanul, igazságtalanul és igazságérzetet bántóan megszerzett előjog védelméről van szó, az alkotmányossági aggály mögé bújtatva. Nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy a leginkább érintett párt ilyen értelemben az MSZP, amely az előbb elmondott számarányokat már ismerve a legnagyobb használója, ingyenes használója az állami ingatlanoknak, a törvényből a majdani életbe lépése után adódó követelmény szerint javarészt, legnagyobb számát vissza kell hogy szolgáltassa a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak.

Meglepő az a felállás is, mely szerint az MSZP most áldozatnak tünteti fel magát, olyan áldozatnak, akit véd az alkotmány különböző szabálya, és ennek ellenére ez a kormány, ez a parlament megpróbálja különböző trükkökkel ezt az alkotmányossági védelmet kikerülni, és így rendezni és csorbítani az ő érdekét. Megjegyzem, hogy ez az áldozati szerepkör szerintem nagyon sérülékeny, mert én már nem ismétlem meg többségében azokat a számarányokat, amelyeket mindenki más megismételt és elmondott, ugyanakkor nagyon lényegesek, de hozzáteszem, hogy aki megnézte, hogy Budapest, vidék, megyei jogú város, kisváros tekintetében hogyan alakultak a pártok által ingyenesen használt eddigi ingatlanok, az MSZP hálószerűen befonja ezt az országot, lefedi, és mint kiderült, az általa használt ingatlanok jó részét ráadásul jogszerűtlenül adta tovább. Erről természetesen külön rendelkezik a törvény, és minden pártnak erre vonatkozóan be kell tartani értelemszerűen a majdani rendeletet, törvényt.

Meglepett egy picit, de nem tudom, lehet, hogy ez az SZDSZ új arculata, hogy a konzervatív hagyományokhoz nyúl vissza. Azért lepett meg, mert annak idején a NAT-tal kapcsolatosan elég élesen megmutatkozott, hogy nem kívántatnak többé a történelemhez visszanyúlni, nem kívántatnak esetleg a magyar történelem elemeit felhasználva további fejlődésre ösztönözni és lehetőséget biztosítani Magyarországnak, az egy mellékes esemény. Ugyanakkor most a vezérszónok történelmi eseményhez nyúl vissza egy jellemző konzervatív hagyomány alapján, hogy elemezzük a történelmet, hogy mi történt akkor, most ők veszik ezt elő.

Kérem szépen, ez az óra szerintem már tíz éve lecsengett, ha ők nem vették volna észre, mellesleg ez a kérdéskör számos esetet és bírósági tárgyalást, mindent megélt, mindenhol az akkori törvény igazságosságát és az alperesek igazát adta az a törvényi futtatás és bírósági eljárás, amelyben a pártszékházak ügyét emlegetik föl.

(11.40)

Azért meglepő ennek az ügynek az újbóli fölemlegetése, mert az SZDSZ épp az, amely a napokban, nemrégen adta el a Mérleg utcai pártszékházát, amelyet az államtól kapott ugyanúgy, mint bármelyik másik párt. Tehát nagyon nem szeretném, ha ezt a kérdéskört, a tulajdonba adott pártszékházak ügyét összemosnánk a közvélemény előtt az ingyenesen használt állami ingatlanok ügyével. (Dr. Avarkeszi Dezső: Az SZDSZ nem bányát vett rajta. - Dr. Hende Csaba: Mi sem.) Kettő: teljesen külön kérdéskörről van szó, még a törvényben is kétharmados és 50 százalékos szabályozású kérdéskörről van szó.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvénytervezetet annak ellenére, hogy bennünket is fog sújtani bizonyos kérdéskör. Nálunk is kimutatható néhány ingatlan jogszerűtlen továbbadása, de állunk elébe. Amennyiben ez tényleg kimutathatóan jogszerűtlenül került továbbadásra, ránk nézve is kötelezőnek tartjuk ezt. Nem kétséges, hogy a törvénytervezetnek van néhány olyan pontja, amely elgondolkodtatásra ad okot, miszerint a pártok milyen státusban kerülnek be a parlamentbe, hogy kell-e nekik országos listát állítani. Véleményünk szerint elégséges lenne mindössze az Országgyűlés megalakulásakor frakciót alakítani tudó pártok helyzetét deklarálni, és ez alapján jogosulttá tenni őket az ingyenes ingatlanhasználatra. Ugyanakkor egy kicsit aggályosnak tartjuk, hogy hogyan szankcionáljuk majd azt, és hogy működni fog-e a szankcionálás kérdése a tekintetben, hogy ha a majdan megszületett törvényi részeket a pártok nem tartják be, és a törvénytervezet szerint bizonyos mértékű büntetésre lesznek ítélve, ezt hogyan tudjuk majd végrehajtani a törvényes keretek között.

Mindezekkel együttvéve úgy gondolom, hogy a társadalmi igazságérzetet, a pártok közt feszülő székházügytől kezdve az ingatlanhasználat ügyig bezárólag arányosan és igazságosan próbálja meg rendezni a törvény - a kialakult eddigi nonszensz helyzetet. Ennek fényében a Magyar Demokrata Fórum támogatja a benyújtott két törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu