DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előterjesztésemet egy gondolatébresztő idézettel kezdjem, nevezetesen Zágráb érseke, Josip Bozanic jelentette ki a közelmúltban: "Bár Európában megbukott a kommunizmus, mentalitásában ma is tovább él a rendszer. Szinte mindannyian abban az időben születtünk, így valamit biztosan megőriztünk belőle. Meg kell tisztulnunk tehát, ha a harmadik évezredbe akarunk lépni." - szól az idézet.

Kérem, hogy ezzel az emelkedettséggel tárgyaljuk a Mátrai Márta képviselő asszonnyal előterjesztett közös javaslatunkat; azt a javaslatot, amely benyújtása pillanatától a közvéleményt erőteljesen foglalkoztatja, és mégis mi most ebben a késő esti, vagy most már mondhatom, éjszakai órában sokadik napirendként kezdhetjük a megtárgyalását. Mintha valakik véletlenül vagy - feltételezni sem merem - talán szándékosan akarnák azt, hogy morálisan félresikeredett rendszerváltoztatásunk szerény korrekciójáról lehetőleg minél kevesebb magyar ember értesüljön. Hiba, mondhatni súlyos hiba!

Mint ahogy az is hiba lenne, ha egyesek úgy támogatnák a javaslatunkat, például annak parttalan kiterjesztésével, hogy nem számolnak a végrehajthatóság feltételeivel. Okkal mondom mindezt, mert jól tudjuk: minden törvény annyit ér, amennyit abból végrehajtanak. Igaz ez az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló '94. évi XXIII. törvényt módosító javaslatunkra is, amelyben az alkotmányosság és a végrehajthatóság együttes figyelembevételével a demokratikus államélet megtisztulását kívánjuk szolgálni.

A szolgálatunk hiányt pótló, az elmaradt közéleti öntisztulás hiányát pótolja. Ha már a nemzetellenes bűnök tettesei nem vállalják bűneik megvallását, és bocsánatot sem kértek a sértettektől, végső soron a magyar néptől azért, mert a tevékenységükkel emberi sorsok százezreit törték kerékbe, a jogállamiság elemi normáit folytatólagosan taposták sárba, akkor a jó szándékú törvényhozók felelőssége, hogy a közülük még ma is fontos tisztségeket betöltő személyek távozásra késztetése vagy legalább megnevezése történjék meg. Mi csak azt akarjuk, hogy a '94-ben az első parlamenti ciklus legvégén félszívvel meghozott, majd szocialista megőrzésre átadott törvény az eddigieknél jobban érvényesüljön. Hiszen köztudott: a közélet tisztasága, társadalmunk erkölcsi megújulása nélkül a rendszerváltozás értelmét, az emberibb életet veszélyeztetjük.

Az eddigieknél tágabb körben csak azt kívánjuk ellenőriztetni és szükség szerint közhírré tétetni, hogy közéletünk fontos szereplői közül ki volt például fizetett besúgó, ávós, ÁVH-s, ki teljesített szolgálatot '56-57-ben karhatalmi alakulatban, vagy ki volt tagja a nyilaskeresztes pártnak. A javaslatunk elfogadásával tehát bővülő körben lesz tisztázható az, hogy kik azok az állami tisztségviselők és más fontos személyiségek, akik a jogállam kialakulása előtt úgynevezett belső reakcióelhárító állambiztonsági tevékenységet végeztek. A példaszerű felsorolásból sokan talán arra következtetnek, hogy a javaslatunkkal 40-50 évvel ezelőtti ügyeket bolygatunk. Nem vitásan azt is. De azért tudnunk kell arról is, hogy még '90-ben is beszerveztek huszonéves fiatalokat besúgásra, akik idősebb társaikkal együtt közöttünk élnek. A javaslatunkkal tehát nem csupán a régmúltat bolygatjuk, főként ha az érintettek ma is fontos tisztségeket töltenek be. Persze ha csak a lezáratlan múltunkat bolygatnánk, akkor sem lehetne annak szükségét, időszerűségét és jogosságát elvitatni.

Ellenben látnunk kell azt is, hogy a régmúlt a közelmúlttal együtt mind a mai napig fertőzi fiatal demokráciánkat. A fertőtlenítés viszont közügy. Teljesítését a magyar társadalom sértett, politikailag és egzisztenciálisan kisemmizett többsége tőlünk elvárja, még akkor is, ha ezt a velünk szemben állók erőteljesen vitatják. Megjegyzem, távol áll tőlünk, hogy a kezdeményezésünkkel megosszuk a társadalmat, vagy tovább mélyítsük a törvényhozók egyik és másik oldala között tátongó szakadékot.

A javaslat bizottsági vitáiban tapasztalt higgadt érvelés, kulturált hangnem reményt keltő. Annak reményét ébreszti, hogy ebben a fontos ügyben olyan törvényt hozzunk, amely egyszerre szolgálja az igazságosságot és a megbékélést. A javaslatunk nem módosítja a hatályos törvény alapkoncepcióját, annak lényegét pontosan körvonalazza az Alkotmánybíróság '99. évi határozatának indoklása. Eszerint "A törvény eredeti alapkoncepciója volt, hogy kötelezővé tette meghatározott állami tisztségviselők és más fontos tisztségek betöltőinek ellenőrzését abból a szempontból, hogy bizonyos személyek a jogállam kialakulása előtt végeztek-e belső reakcióelhárító állambiztonsági tevékenységet, kaptak-e a döntéseikhez az állambiztonsági szervektől adatokat, illetve tagjai voltak-e a karhatalmi alakulatnak, a nyilaskeresztes pártnak. Ha a vizsgálat során valakiről ezeket megállapítják, akkor az ellenőrzés eredményét nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha az ellenőrzött személy a tisztségéről lemondott. Mindez azt jelentette, hogy a törvény attól függően minősítette az ellenőrzött személy bizonyos adatait közérdekűvé, hogy a személy a politikai közéletben részt vesz-e, a közvéleményt alakítja-e".

Tisztelt Képviselőtársaim! Álláspontunk szerint a javaslatunk maradéktalanul megfelel a törvény alapkoncepciójának, valamint a '94-ben, '97-ben, legutóbb '99-ben keletkezett alkotmánybírósági határozatok egymásra épülő iránymutatásának.

(23.50)

A szűkös időkeret miatt engedjék meg, hogy most csupán néhány mondatot emeljek ki az 1999. évi alkotmánybírósági határozat III/2. pontjából, amely világosan körvonalazza a törvényhozó mozgásterét ebben a bonyolult vagy inkább azzá tett szabályozási kérdésben. Eszerint, idézem: "A személyi kör meghatározása politikai döntést kíván, az Országgyűlés a kört a korábbinál szűkebben és tágabban is meghatározhatta, mind az adatok, mind a személyek tekintetében." Nem kifogásolható tehát, ha csak a fontosabb állások betöltőinek ellenőrzésére, illetőleg adatainak közzétételére kerül sor. A továbbiakban kifejti, hogy az Országgyűlés az átvilágítandó személyi kört és a közérdekű adatokat egységes mérce szerint határozhatja meg. Megállapítja, az Alkotmánybíróság nem veheti át a törvényhozóra tartozó politikai kérdés eldöntését.

Mindebből joggal vonható le az a következtetés, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Országgyűlés kompetenciájába tartozó kérdés annak eldöntése, hogy az ellenőrizendő személyi kör határát hol húzza meg. Ez a szűkebb vagy tágabb határvonal védhetően úgy húzható meg, ha a törvényhozó számol az úgynevezett egységes alkotmányos ismérv alkalmazásával. A hatályos törvényben ilyen ismérv ma az eskütétel az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök előtt, illetve az illető Országgyűlés általi megválasztása. Ám azt is megjegyzi az Alkotmánybíróság, idézem: "Önmagában az, hogy a személyi kört nem egyetlen ismérvre alakították ki, nem jelenti azt, hogy az egységes ismérv hiányzik." Azaz az átvilágításhoz szükséges ismérvek száma gyarapítható.

Ha mindezek szellemében, valamint a törvény céljával összhangban vizsgáljuk azt, hogy javaslatunk az ellenőrizendő személyi kört a média vezető tisztségviselőire, valamint a politikai közvéleményt közvetve vagy közvetlenül befolyásoló újságírókra, továbbá a hivatásos bírákra és az ügyészekre, valamint a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezető tisztségviselőire szándékozik kiterjeszteni, akkor az is megállapítható, hogy az átvilágítandó személyi kör bővítése alkotmányos akadályokba nem ütközik. Az ellenőrizendő médiaszereplők esetében maga a törvényjavaslat definiálja a kívánt egységes ismérvet, a politikai befolyás gyakorolásának megfogalmazásával.

A javaslat megszünteti azt az egyoldalú és éppen ezért diszkriminatív szabályozást, amely a korábbiakban érvényesült, kizárólag a közszolgálati intézményekre vonatkozóan, és kiterjeszti a törvény hatályát valamennyi elektronikus műsorszolgáltató úgynevezett politikai közvéleményt formálójára, egyúttal követve az egyenlő elbánás elvét, nem feledkezik meg a nyomtatott médiumok, valamint az internetes hírszolgáltatók politikai közvéleményt formáló munkatársairól sem. A hivatásos bírák, akik leginkább ítéleteikkel beszélnek, és az ügyészek esetében a javaslat azt a szabályozási következetlenséget orvosolja, hogy az eskütételre kötelezett első számú vezetők mellett mindkét testület valamennyi tagjának ellenőrzését biztosítja. A javaslat ezzel a megoldással ez esetben is azt a diszkriminációt szünteti meg, ami az egységes bírói hatalmi ág, valamint az egységes ügyészi szervezet indokolatlan személyi megosztásából - vezető állásúak és mások - fakadt az eddigiekben.

Az érintett személyi kör ellenőrzésének egységes ismérve az eskütétel mellett az a feladatellátás, amely szükségszerűen formálja a közvéleményt mind a bírák, mind az ügyészek esetében. Lényegében ez utóbbival esik egy tekintet alá a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezető tisztségviselőinek ellenőrzése is. Esetükben sem vitatható ugyanis az, hogy tevékenységük része a közvélemény formálása, a vonatkozó törvényben megfogalmazott, úgynevezett népakarat kialakításában.

Mindezek mellett az is igaz, hogy az ellenőrizendő személyi körnek a javasoltnál lényegesen tágabb meghatározása ugyancsak markánsan megfogalmazott igény, például az, hogy terjesszük ki a törvény hatályát a polgármesterekre, az egyházi vezetőkre, az ügyvédekre, az egyetemi tanárokra, a tábornokokra, a könyvkiadókra vagy a szórakoztatóipar szereplőire, és még hosszan sorolhatnám. Mindegyik javaslat mellett ésszerű érvek hozhatók fel, és ha 1990-et írnánk, akkor megvalósítását lelkesen támogatnánk is. Ellenben az ellenőrizendők körének javasolt bővítésénél mindenképpen mérlegelni kell azt, hogy a szóban forgó jogintézmény tipikusan a rendszerváltoztatás intézménye. Azt, amit elődeink 1990 és 1998 között nem tettek meg, utóbb 72 százalékos parlamenti többséggel, most, 2000-ben már csak korlátozottan pótolhatjuk. Látnunk kell ugyanis az ügy lezárásának azt a végső határidejét, ami még kezelhető és elfogadható. Javaslatunk ezt 2004. június 30-ában határozza meg, bár a jelzett határidő is meglehetősen feszes, ismerve a vállalt ellenőrzési feladat mennyiségét és végrehajtásának lehetséges személyi és dologi feltételeit.

Ellenben az már politikailag válik nehezen kezelhetővé, ha az említett igények korlátlan befogadásával, nem utolsósorban az átvilágítás sokak által javasolt önkéntessé tételével, több mint 14 évvel a rendszerváltoztatás után, esetleg még mindig azzal foglalkozunk, amit legalább tíz évvel korábban kellett volna lezárni. Álláspontunk szerint a személyi kör bővítésére vonatkozó igényeket a lehetőségekhez, és nem utolsósorban a társadalom vélelmezhető fogadókészségéhez kell igazítanunk. Csak így felelhetünk meg a végrehajthatóság jogos elvárásának. És arról se feledkezzünk meg, hogy javaslatunk megvalósítása ez évben mintegy 36 millió forint többletkiadással jár, összesen 114 millió forinttal terheli az adófizetőket. Az ellenőrizendő kör, ami hozzávetőleg 7-8 ezer ember, további szélesítése és annak következtében a végrehajtási feltételek bővítése halmozottan növeli a központi költségvetés terheit. A kilátásba helyezett módosító javaslatok benyújtásakor, kérem, ezzel is számoljanak az előterjesztők.

Az eredményes végrehajtást szolgálja az ellenőrző bizottság tagjainak növelt összegű díjazása. Ez a javaslat az adott feladatot ellátó megfelelő anyagi megbecsülése mellett elősegítheti az arra leginkább alkalmas személyek kiválasztását, az ügyben eljáró tanácsok számának feladatarányos kiegészítését.

A javaslat úgy módosítja az ellenőrzéssel kapcsolatos eljárási szabályokat, hogy azzal némileg gyorsul a vizsgálat lefolytatása, anélkül, hogy az eljárásban érintett személy jogérvényesítése csorbulna.

Széles körben fogalmazódott meg a hatályos törvényben részletezett szankciók szigorításának igénye. Álláspontunk szerint annak alapvető megváltoztatása, például a lengyel modell átvétele aggályos lenne. A jogállamiság terhére a múltban elkövetett cselekmények büntetése, illetőleg annak súlya aligha függhet attól, hogy az ügyben érintett személy ellenőrzésére mikor került vagy mikor kerül sor. Azonos megítélési cselekmény elkövetése az idő függvényében kétféle mércével nem mérhető, illetőleg büntethető. Ellenben a hatályos szankciót nem súlyosbítja a javaslat 4. §-ában megfogalmazott megoldás, nevezetesen annak deklarálása, hogy a bizottság adatai közérdekű adatok, amelyek megismeréséhez és terjesztéséhez mindenkinek joga van. Ez csupán a hatályos szankció egyértelmű megjelenítésének és a közérdekű adatok büntethetőséget kizáró terjesztésének lehetőségét határozza meg.

Végezetül pedig, ami az úgynevezett információs önrendelkezési jog sokat hangoztatott további szélesítését illeti, az valóban megfontolást érdemel. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az Alkotmánybíróság 1999. évi határozatának indokolása kiemeli, idézem: "Az információk megismerésének szabadsága viszont nemzetbiztonsági okokból a jogállamban is korlátozható." Ez ügyben feltétlenül indokolt mérlegelnünk azt is, hogy egy dolog az, hogy mint magánszemély a rólam szóló adatokhoz, információkhoz a lehető legszélesebb körben férhessek hozzá, és más dolog az, hogy a közvélemény kapjon tájékoztatást arról, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek múltja tiszta, ily módon azok alkalmasak a közszereplésre és a közfeladatok ellátására, avagy feddhető múltjuk miatt arra alkalmatlanok. Módosító javaslatunk éppen az utóbb említett, a feddhető múltú személyek közéletünkből való távozásra késztetéséhez, illetőleg leleplezéséhez szükséges törvényi feltételek kiterjesztését célozza. Javaslom, különböztessék meg az alma a körtétől ez esetben is, azaz az információs önrendelkezési jog a bűnös múltú közszereplők nyilvános megbélyegzésétől.

(24.00)

Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiekben elmondottakkal bizonyára sokan értenek egyet, főként a kommunizmus kárvallottai, mások viszont mélyen rosszallják azt, és az sem okozna meglepetést, ha mindent elkövetnének, hogy módosító javaslatunkból lehetőleg semmi se legyen.

Most csak az utóbbiakhoz szólva idézem az éppen száz éve született Márai Sándor Füves könyvéből a következőket: "A halálos ágyadon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap minden öntudatoddal az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazságosság. De te ne válogass! Ennyi az élet értéke."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy támogassák Mátrai Márta képviselő asszonnyal közös javaslatunkat. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu