DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az SZDSZ-képviselőcsoport abban az esetben, ha módosító indítványait a kormánytöbbség elfogadja, támogatni tudja a javaslatot, de csak ebben az esetben. A módosító indítványaink fő irányvonaláról a későbbiekben szólni kívánok.

Bevezetőben érdemes számba venni azt, hogy miről is folyik ma a vita, illetőleg mit mutat az a tény, hogy több mint tíz évvel az első szabad választás után még mindig erről a kérdésről vitatkozik - bár titkos ülésén, éjjel 1 órakor - a Magyar Országgyűlés. Az a tény, hogy tíz évvel a rendszerváltás után még téma a rendszerváltó törvény meghozatala, ez önmagában mutatja a demokrácia erőinek kudarcát, azt a kudarcot, hogy az új demokratikus elit az egykori titkosszolgálatokkal vívott küzdelmében tulajdonképpen alulmaradt.

Az egykori titkosszolgálatoknak sikerült elérniük azt, hogy tíz éven keresztül a tevékenységükről nem sok minden került napvilágra. Hiszen 1990-ben, amikor Demszky Gáborral benyújtottuk azt a törvényjavaslatot, amely a kérdés rendezését szolgálta, akkor az volt a célunk, hogy még az 1990-es önkormányzati választások előtt egyszer s mindenkorra zárjuk le ezt a kört, zárjuk le ezt a kérdést, és a rendszerváltás évében tisztázzuk a múltnak ezt a szeletét. Akkor mi úgy ítéltük meg, hogy nem a '90 után megválasztott parlamentnek kell önkényesen eldönteni, hogy milyen körre terjedjen ki az átvilágítás, hanem azok döntsék el az átvilágítás körét, akik annak idején bizonyos tisztségeket megalkottak, így azt mondtuk, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa előtt, illetőleg az Országgyűlés előtt eskütételre kötelezettek körére terjedjen ki az átvilágítás. Ezt a törvényt akkor az akkori kormánypártok, a jelenlegi kormány több miniszterének szavazatával is leszavazták, nem vált lehetővé, hogy az első ciklusban ilyen törvény megszülessen.

Az ezt követően létrejött törvény eredményeiről, azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy ezek az eredmények meglehetősen szánalmasak - hiszen mi az, amit megtudtunk tíz év után? Megtudtuk azt, hogy Horn Gyula karhatalmista volt, amit egyébként e nélkül a törvény nélkül is lehetett tudni; megtudtuk azt, hogy a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek, miniszterhelyettesek 1989 előtt kaptak titkosszolgálati jelentéseket. Megjegyzem, hogy ha valaki összeveti ezt az ismeretet az 1989-ben a Duna-gate botrány folytán, még az egy-két ellenzéki képviselővel működő egypárti parlamentben felállt vizsgálóbizottság eredményeivel, akkor azt mondhatja, hogy tíz év után nulla pluszinformáció adódott hozzá az egypárti parlament vizsgálóbizottságának eredményeihez. Ezen kívül persze zárójelben megtudhattuk azt is, hogy az Antall-kormány vatikáni nagykövete is tisztázatlan helyzetekbe keveredett, de az, hogy ez miért és hogyan történt, s ennek ellenére miért nevezték ki nagykövetnek, erről a mai napig sem tudhat senki semmit. Mint ahogy arról sem tudhat senki semmit, hogy miért csak a III/III-as ügyosztálynak a tevékenysége érdemel vizsgálatot; miért méltányolja jobban a törvényalkotó annak a személynek az aktív tevékenységét, aki például katonatársait súgta be; miért tekinti úgy ma is a törvényhozás, hogy a katonatársait besúgó egykori ügynök vagy a külföldi ösztöndíj alatt társait megfigyelő és besúgó ügynök az minden vitán felülállóan lehet miniszter, akár miniszterelnök, vagy bármi más tisztséget betölthet, míg aki az egyik kormánypárti vezérszónok szavaival úgynevezett kisspicli volt a III/III-asnál, az nem lehet.

Az én véleményem, s az SZDSZ véleménye is, hogy mindegyik állampárti titkosszolgálatnál tevékenykedő ügynöknek a tevékenysége ugyanolyan értékű volt. Nem tudjuk elfogadni azt a taktikát, hogy a III/III-as ügyosztályt, úgymond, bebuktatva a többi ügyosztálynak a tevékenységét utólag próbálják néhányan tisztára mosni, s úgy beállítani, mintha az a nemzet érdekét szolgálta volna. Még egyszer mondom: ezekkel a tényekkel, ezekkel az ismeretekkel mindmáig adós a magyar rendszerváltás.

A mi megítélésünk szerint a rendszerváltozást az szolgálná, ha ismernénk, hogy ezek a tevékenységek, például a titkosszolgálatok milyen mértékig voltak részesei az 1989 előtti történelem alakításának, milyen mértékig alakították egyes személyeknek a sorsát; milyen mértékig avatkoztak be családoknak, barátoknak az életébe, vagy adott esetben egyházközségek, hívők életébe; milyen mértékig határozták meg a Magyar Köztársaság külgazdasági kapcsolatait vagy az ezen a területen tevékenykedőknek a munkáját, milyen mértékig vettek részt az igazságszolgáltatás alakításában, és így tovább, sorolhatnám azokat a körülményeket, amiket 2000 áprilisában, tíz évvel az első szabad választás után még mindig nem tudhatunk.

Mi úgy ítéljük meg, hogy addig nem ülhet nyugodtan senki, aki valóban szeretné a múltat tisztázni, amíg ezekre a kérdésekre a nyilvánosság nem kapja meg a választ. Ezért úgy ítéljük meg, hogy amikor a törvényhez hozzányúlunk, számot kell vetni arról, hogy mi vezetett a kudarcokhoz, és milyen út vezethet kifelé a kudarcokból. A mi megítélésünk szerint az a megoldás, amit az eddigi törvények képviseltek... (Molnár Róbert és Fenyvessy Zoltán képviselők a felszólaló háta mögött folyamatosan beszélgetnek.) Bocsánatot kérek, képviselő urak, késői órán vagyunk; olyan sok hely van a teremben, ahol folytathatnák a beszélgetésüket, anélkül, hogy zavarnának. Elnézésüket kérem, hogy megszakítom önöket.

Tehát tisztelt Ház, arra tekintettel, hogy az eddigi törvények végül is ezt a vizsgálóbizottságos módszert, illetve átvilágító bizottságos módszert választották, s bizonyos értelemben megkérdőjelezhető módon határozták meg azt a kört, akiknek az átvilágítása történt, ez a módszer fosztotta meg az egész magyar közvéleményt attól az ismerettől, amire az imént utaltam.

Tehát mi azt javasoljuk, hogy a Történelmi Hivatalhoz kerüljenek át a volt állampárti titkosszolgálatok iratai. A Történeti Hivatalhoz kerüljenek át - ezt ismét hangsúlyozom, mert Mátrai Mátra képviselő asszony beszédírójának elkerülte a figyelmét, hogy a mi javaslatunk nem lassítja a folyamatot, hiszen a mi javaslatunk szerint nem az átvilágító bírókon menne át a folyamat. Az átvilágító bírók tennék azt, amit eddig tettek, hanem a Történeti Hivatalhoz kerülnének az iratok, s a Történeti Hivatal apparátusát kellene felfejleszteni, és azon keresztül lehetővé tenni, hogy a Történeti Hivatalból azok az állampolgárok, akiket érdekel a saját múltjuknak ez a része, hozzájuthassanak az iratokhoz.

(1.00)

Ezek az iratok szélesebb körben kerülnének át a mi javaslatunk szerint, mint a jelenlegi iratok. Nem látjuk semmiféle indokát annak, hogy a III-as főcsoportfőnökség többi részlegének az iratait ma is a titkosszolgálatok őrizzék; ezzel az a látszat keletkezik, hogy a titkosszolgálatok örökösei ezeknek a szervezeteknek. (Demeter Ervin: Ez nem igaz, Péter, te is tudod!) A titkosszolgálatok érdekét is szolgálja, hogy a III/I., a III/II., a III/IV. s a többi részlegek iratai is átkerüljenek a Történeti Hivatalhoz.

Itt jegyzem meg: elhangzott kormánypárti részről az is, hogy vannak, akik máshogy állnak a múlthoz, és ebben a tekintetben az SZDSZ-képviselőcsoport részéről aggályosnak tartjuk azt, hogy 1999-ben az állampárti titkosszolgálatok iratainak felülvizsgálati időtartamát tíz évvel meghosszabbította a mostani kormánytöbbség, anélkül, hogy a parlamentet tájékoztatta volna ennek a döntésének a hátteréről. Az erkölcsi bizonyítványokról szóló törvény záró rendelkezései között szerepelt az a tétel, amely az 1999. december 31-éig tartó felülvizsgálati határidőt 2009. december 31-ére tolta át. Próbáltam a Belügyminisztériumtól tájékozódni, hogy ennek mi volt az indoka, de a belügyminiszter úr a mai napig nem válaszolt erre a kérdésre; esetleg majd interpelláció keretében megteszi. Nem tudjuk, hogy miért kellett ezt az előző parlament által '99. december 31-ével lezárandó felülvizsgálati időt nemhogy egy vagy két évvel, hanem tíz évvel meghosszabbítani, vagyis hogy miért kellett az állampárti titkosszolgálatok iratainak a mostani titkosszolgálatok által való hasznosíthatóságát mindenfajta érdemi felülvizsgálat nélkül tíz évvel kitolni.

Mi azt javasoljuk, hogy az információs szabadságjogoknak az ilyen módon történő biztosításával váljon átláthatóvá az egykori titkosszolgálatok tevékenysége azon polgárok számára, akiket ez érdekel.

Az előterjesztők által benyújtott javaslattal kapcsolatban el kell mondanom, hogy ezek az előterjesztő részéről megnyilvánuló, feltételezhetően megnyilvánuló vagy részben megnyilvánuló jó szándék mellett is kétségtelenül felvetnek alkotmányos aggályokat. Az Alkotmánybíróság kétségtelenül azt mondta, hogy az Országgyűlés, a parlament feladata, hogy az átvilágítandó kört meghatározza. Ugyanakkor azt is kimondta, hogy az átvilágítandó kört homogén szempontok alapján kell meghatározni, márpedig nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy miért határozza meg jobban a közvélemény alakulását egy kisváros újságírója, mint egy nagyváros polgármestere; miért határozza meg jobban a közvélemény alakulását egy kábeltévé szerkesztője, mint például az ORTT tagja. Azért kell itt az ORTT tagjára utalnom, mert az egyik előterjesztő egy televíziós vitában azt mondta, hogy az ORTT tagjaira is kiterjed az ő előterjesztésük, hiszen az ORTT tagjai az Országgyűlés előtt esküt tesznek. Utánanéztem a törvényben, ez nem így van! Az ORTT tagjai az Országgyűlés elnöke előtt tesznek esküt, és ez a törvény csak azokra vonatkozik, akik az Országgyűlés előtt tesznek esküt; az Országgyűlés elnöke előtti eskütétel nem azonosítható az Országgyűlés előtti eskütétellel, tehát ezt nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az előterjesztés következetlen ebben a tekintetben. Vagy már elhangzott: miért befolyásolja jobban a közvéleményt, mondjuk, egy viszonylag kis nézettségű internet-oldal szerkesztője, mint egy egyházi vezető, aki naponta nyilatkozik a közvélemény előtt.

Elfogadom, és igazuk van az előterjesztőknek abban, hogy ha ezeknek a személyeknek az adatait is az átvilágító bizottságokon keresztül kellene átvilágítani, akkor ez költségeiben nagyságrendekkel nagyobb költségekkel járó és időigényében is megoldhatatlan feladat lenne. Meg kell jegyeznem azt is: kételyeim vannak, hogy a körülbelül 5-600 főről 3 ezer főre való felemelés mennyire lesz megoldható. A mi véleményünk szerint, ha minden besúgójelentés odakerülne a Történeti Hivatalhoz, és akikre vonatkozott, azt megnézhetnék, annak alapján jobban körvonalazódna a kép, hogy ki mit tett, mint az átvilágító bizottságok tevékenysége folytán, és ez öt év alatt tökéletesen lezárhatná a folyamatot. Így viszont megmarad az a lehetőség, hogy a következő parlament következő képviselői az általam említett és ebben a körben nem szereplő személyekre is szeretnék kiterjeszteni a javaslatot.

Mindazonáltal szerintem egy-két fontos dologra is ráirányítja a figyelmet a mostani előterjesztés. Azt gondolom, a nemzetbiztonsági törvényben azt is végig kell gondolni, hogy nem kellene-e a jelenleg hatályos törvényben korlátokat állítani a titkosszolgálatok ügynökbeszervezési tevékenysége elé. Más civilizált országokhoz hasonlóan a bírákat, ügyészeket és megítélésem szerint a politikai közvéleményt befolyásoló sajtómunkásokat is ki kellene zárni abból a körből, ahonnan a jelenlegi titkosszolgálatok ügynököket toborozhatnának, nem lenne szerencsés, ha ügynökök ítélkeznének (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy ügynökök alkotnák a közvéleményt ma is.

Mindezekre tekintettel a módosító indítványunkat benyújtjuk, és ha a kormánypártok támogatják azt, mi is támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu