BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én, mint Barkóczy Gellért részese vagyok ennek az ötvenéves hatalmas elnyomásnak, ami a parasztságot, a magyar embereket börtönökbe vetette.

Az én édesapám itt volt az 1947. évi országgyűlésben kereszténydemokrata néppárti képviselőként. Emlékszem fiatal koromból, hogy 1949-ben a házunkat körülvették a detektívek - akkor még megengedték, hogy működjön a Kereszténydemokrata Néppárt -, ahogy felszállt édesapám a buszra, kísérték a detektívek, továbbment Tamásiba, leszálltak a buszról, a vonatra felültek, szintén kísérték végig, és utána így ment. És amikor megszüntették a kereszténydemokraták képviselőcsoportját, ez még nem volt elég, hanem koholt vádakkal hat évre börtönbe csukatták.

Engem 1952. február 18-án munkaszolgálatba kényszerítettek, 28 hónapig ingyen dolgoztattak velünk. Mindenünket elvették. Semmi bűnünk nem volt, csak annyi, hogy édesapám parasztember volt, aki egy csodálatos gazdaságot tartott fenn, és országgyűlési képviselő volt. És nem volt elég, hogy '56 tavaszán szabaduljon a börtönből, hanem 1957 januárjában újból elvitték, megkötözve, feldobták a teherautóra, a következő faluban lelökték, mint a disznót, és mellé adtak detektíveket, hogy kivallassák, merre járt édesapám. (Az elnök csenget.)

Én egy pillanatig sem csodálkozom azon, hogy az előző képviselő úr nem ért egyet ezzel a határozattal, mert része volt az elnyomóknak a családja, ezért azt mondom, hogy a Horváth Béla határozatában jelzett napot nyilvánítsák emléknapnak, szavazza meg az Országgyűlés. (Az elnök ismét csenget.) És ezt nem most kellene, hanem már sokkal hamarabb meg kellett volna tenni.

Kérem, szavazzák meg! (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

(13.50)

Forrás: parlament.hu