DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Meglepődtem, azt hittem, az MSZP képviselője következik az erősorrend szerint. Elnézést kérek, szerencsére hamarabb ideérkeztem. Televízión néztem ugyan minden felszólalást, tehát tudom, miről volt szó, csak közben a szobámban kellett lennem.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány pontot kiemeljek ebből a törvénymódosításból. Hadd jelezzem rögtön, hogy a Független Kisgazdapárt országgyűlési frakciója támogatásáról biztosítja a törvényjavaslatot, és frakciótársaimmal együtt meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot. Támogatjuk, noha néhány fenntartásunk van vele szemben, és hadd jelezzem, hogy én a frakcióvezetéssel egyeztetve már be is nyújtottam néhány módosítást ehhez a törvényjavaslathoz.

Négy pontot emelnék itt ki, amihez röviden hozzá szeretnék szólni, elemezni e rövid idő alatt.

Az első: a kollégiumi elhelyezésben látok előrelépést, illetve majd egy kérdésem is lesz. Tehát röviden arról van szó, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint az adott felsőoktatási intézmény által fenntartott kollégium az, amely után kollégiumi ellátási fejpénz jár. Ez a módosítás úgy módosítaná ezt, hogy lényegében az "adott felsőoktatási intézmény által fenntartott" jelzőt kiejti. Erre lenne egy kérdésem: én ebből logikailag mindenképpen azt látom levonhatónak, hogy a kollégiumi elhelyezésnél lényegében bárki beszállhat a pénzek iránti versenybe.

Egy kérdésem lenne az államtitkár úrhoz, és kíváncsi vagyok, hogy jól látom-e. Én is több egyetemen tanítok, és tudom nagyon jól, például Miskolcon volt egy szállodás ezelőtt hat évvel, amikor a miskolci egyetem fejlesztése volt, hogy esetleg a fél szállodáját arra szánná, ha esetleg nem tudja fenntartani, beszáll kollégiumi pénzekért. Erről van-e szó? Ha erről, akkor nyilvánvaló, hogy egyrészt vigyázni kell az esetleges visszaélésekre, amelyek felmerülhetnek, ezeknek az ellenőrzésére gátakat kell beépíteni.

Másrészt azonban nem vitás, hogy ez radikálisan új alapra helyezné ezt. Tudjuk nagyon jól, hogy eddig a kollégiumi ellátási helyekért egy-egy darab férőhely felépítése állami pénzből, az oktatás nagyon csekély pénzéből nagyon nehezen ment. Én tudom, hogy Nyugat-Európában forradalmak vannak, emlékszem, hogy egy német városban 1500 diák megszállta a kampuszokat; ez egyértelműen a kollégiumi elhelyezéshez volt köthető; amikor felduzzadt a diákok létszáma, egyszerűen egy kis töredékét tudták elhelyezni. Nálunk is vannak ilyen problémák, még ha lázongás nem is volt.

Nem vitás ez az új alapra helyezés, tehát hogy lényegében a piacon be lehet szállni a szállodásoknak és a többi - nem tudom, meg kell majd nézni, hogy erre milyen esély van -, és valami garancia mellett ő is hozzájuthat a kollégiumi ellátási pénzekhez. Ez radikálisan meg tudja növelni a kollégiumi férőhelyeket, ez tény. Bár ez a kezdet, és nem tudom, hogy mi lesz a volumene, tehát hogy milyen további részletek lesznek még, amelyek esetleg úgy vissza tudják szűkíteni, hogy lényegében nem lesz kihasználva. De elképzelhető, hogy radikális lesz, hiszen a piac belép, és akkor itt valóban nagy fejlődés mehetne végbe. Ez lenne az első téma, és mondom, itt kérdésem is volt, és majd kíváncsian várom a választ.

A második pont, amihez hozzá szeretnék szólni, az 1. § (2) bekezdésében az egyházi felsőoktatási intézmények pontosítása. Jelenleg úgy szól a 9/H. § (4) bekezdése, hogy az állam hozzájárul az egyházi felsőoktatási intézmények működtetéséhez. Itt egy nagyon fontos pontosítás jön ebben: államilag elismert, egyházi alapítású intézmény.

Tudjuk nagyon jól, hogy ez a szűkítés azért fontos, mert politikai csoportok... - már nincs Magyarországon az a szélsőséges politikus, miután pártként nem tudta magát bejegyeztetni, ha jól tudom, egyházként jegyeztette be magát. Nem tudom, mi lett vele, elment az országból, ismerjük ezt a nagyon-nagyon szélsőséges politikust. De ez elképzelhető, és ugyanígy ismerünk olyan egyházat, amely végül is gazdasági célzattal működik, de egyháznak maszkírozza magát, vagy gyanús politikai csoportok egyházként jegyeztetik be magukat.

Addig nincs baj, amíg adminisztratív módon meg lehet oldani. Természetesen ha ezek rögtön létrehoznak egy főiskolát, akkor az eddigi állapot alapján - én ugyan nem ismerem a pontos helyzetet -, az eddigi törvény szerint, ha egyház, akkor támogatni kellett volna. Most nem vitás ez a törvénybe betett szűkítés, az, hogy államilag elismert, tehát ezeket a törekvéseket eleve visszautasítja. Az, ami eddig még talán nem jelentett problémát, de később a plurális egyházi világgal kapcsolatban esetleg később komoly jogi gondot jelentett volna, ezzel ki van szűrve. Tehát én nagyon tudom üdvözölni ezt a másik módosítást.

A következő pont az, ami az elmúlt időben, az elmúlt hetekben végül is a legnagyobb vitákat váltotta ki - és az előbb itt is, ahogy figyeltem a hozzászólásokat -: az egyetemi tanári kinevezés. Ennek a változásnak most az a lényege, ami vitát váltott ki, hogy a MAB, a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetértési jogot kapna az egyetemi tanári kinevezéshez.

Ennek az értékeléséhez engedjék meg, hogy kitérjek egy rövid kis történetre, arra a történetre, ami az elmúlt tíz évben ezen a szinten volt. Ugyanis arról volt szó, hogy a nyolcvanas évek közepétől már lényegében kialakult az a rend - korábban egyértelműen ideológiai, politikai okok alapján lehetett előrehaladni -, a nyolcvanas évekre stabilizálódott az a rend, hogy csak tudományok doktoraként lehetett valaki egyetemi tanár, és ezt nagyon nehéz volt megvédeni szakmai közönség előtt. A kandidátusi fokozat után az egy emeltebb szint volt, citációs indexet kellett lerakni az asztalra, hogy az embert hányszor idézték meg Magyarországon plusz külföldön, és voltak bizonyos paraméterek, és az egyetemi tanár ehhez volt kötve.

Tudom, hogy néhány esetben volt olyan egyetemi tanár, akinek nem volt meg a tudományok doktori címe, és kinevezték, ez általában valami gyanús belső bulizás eredménye volt, és mindig visszatetszést is keltett, tehát nem volt elfogadott. Aki nem tudományok doktora, az ne legyen professzor! Tudniillik a tudományok doktora volt az a fokozat, amely garantálta, itt is lehetett átcsúszás, de ez mégiscsak egy minőségi szintet jelentett, és ehhez kötötték. Ezt szüntették meg '93-ban. Én nagyon harcoltam ellene.

Hadd mondjam el, én benne voltam a felsőoktatási törvény előkészítésében '90-től, és tudtam nagyon jól, hogy mit jelent ez. Lényegében amikor ez '93-ban megszűnt, akkor én több egyetemen megtapasztaltam, hogy akik 15-20 évig docensek voltak, és lényegében esélyük sem volt arra, hogy egy-két cikken túl többet írjanak, hetek alatt százasával professzorokká váltak. Lényegében egy egyórás előadás tartásával, 15 gépelt oldal leírásával százasával váltak professzorrá.

Hadd mondjam el, hogy ebben azért volt valami ráció, tudniillik a '89-es rendszerváltás előtt tényleg voltak olyanok, főleg társadalomtudományi ágakban, akiket úgy fogtak vissza, hogy nem volt esélyük nagydoktorihoz jutni. Ismertem olyan híres történészt, most épp, azt hiszem, Dániában vagy Hollandiában nagykövet, nem nagyon volt esélye, hogy megszerezze, mert a történelemtudományba az ő nézetei nem passzoltak bele.

Tehát mivel rendszerváltás volt, ezért nem vitás, hogy bizonyos dolgoktól el lehetett tekinteni, ezért elengedték ezt a korlátot. Ellenben láttam, hogy olyanok váltak százasával hirtelen professzorrá, akik lényegében semmit sem tettek le az asztalra, az egyetemi beltenyészetben nagyon jól dolgoztak, dékánok, dékánhelyettesek voltak és a többi, de lényegében nem volt tudományos teljesítményük. Ez ugyan egy-két év múlva általában annyiban csökkent, hogy utána megkövetelték, hogy a habilitáció megszerzéséhez nem elég egy egyórás előadás, hanem újra 100-200 oldalt kellett írni, egyeteme válogatta.

(12.40)

De az is tény, hogy lényegében a tudományos szintnek ez az elengedése nagy problémát jelentett; meg merem kockáztatni, hogy alaposan felhígult a magyar professzori gárda '93 után. Persze biztosan van az egyes tudományos szakágakban eltérés, de ezt problémaként mindenképpen meg lehet jegyezni.

Ezért nagyon támogatom ezt a módosítást, amely lényegében azt teszi, hogy ha nem is állítja vissza az akadémiai doktori címet - a tudományok doktora cím átnevezve akadémiai doktorként maradt meg -, nem köti meg, professzori előfeltételként nem teszi hozzá, de beemeli azokat a paramétereket, ami lényegében ezt jelenti. Iskolateremtő egyéniség, külföldön, nemzetközileg is elismert tudományos teljesítmény - lényegében visszahozza azokat a '93 előtti sztenderdeket, amelyek megléte esetén válhat az ember egyetemi tanárrá; igaz, nem írja hozzá, hogy lényegében aki ezt eléri, annak általában a tudományok doktorának vagy nagydoktornak kell lennie.

Ellenben itt ezt a szintmegemelést nagyon fontosnak találom, a Magyar Akkreditációs Bizottság egyértési jogát, amely lényegében megnézi az egyetem falain kívül, hogy tényleg azt nevezik-e ki egyetemi tanárnak. Ezt lehet támogatni, de én tudom, hogy ez volt a legnagyobb vita az elmúlt időben. Hadd jelezzem, hogy benyújtottam egy olyan módosítást kicsit kompromisszumos célzattal, hogy fontosnak találom, hogy az egyetem falain túl legyen egy olyan kontrollszerv, amely ezt utólag még ellenőrzi és egyetértési joga van. Annak a kompromisszumnak, amelyet a frakció nevében benyújtottam, az a lényege, hogy ha megvan az akadémiai doktorija, olyankor ne kelljen egyetértés. Tehát lényegében csak akkor legyen egyetértési jog, amikor nincs akadémiai doktori fokozat, és úgy nevezzék ki egyetemi tanárnak. Ez talán lehetővé tenné, hogy magasabb legyen a professzori kinevezés szintje, de azért ne legyen az egyetem falain kívül túl erős kontroll. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm, elnézést, elnök úr, be is fejezem. Összegezve még egyszer biztosítom az előterjesztőt, hogy a frakciónk támogatni fogja ezt a javaslatot szavazatával, és kérem a képviselőtársaimat, hogy ők is támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu