FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A gazdasági rendszerváltás minden kétséget kizáróan egyik legfontosabb aktív alakítója a számviteli rend, a számviteli fegyelem törvényben előírt szabályozása. A fejlett piacgazdaságokban több helyen több évszázada kialakult, olyan egységesen értelmezett számviteli előírások elfogadott gyakorlata tesz eleget ennek a feladatnak, amelyek alapján a gazdálkodók megbízható módon áttekinthetik vagyoni és pénzügyi helyzetüket, gazdálkodásuk eredményességét. A '92-ben életbe lépett számviteli törvény minden tekintetben megfelelt azon követelményeknek, amelyeket egy modern piacgazdaság a szabályozással szemben támaszthatott. Sőt, néhány helyen igyekezett pótolni azon sztenderdek hiányát is, amelyek Magyarországon még nem jelentek meg, még nem gyökeresedtek meg az előző időszakban.

Kétségtelen, formálódó piacgazdaságunkban jó és hasznos, ha a kormányzat időről időre áttekinti azokat a törvényeket, amelyek a piacgazdaság fejlődését szolgálják. A számviteli törvény életbe lépését követően eltelt nyolc év tapasztalata, valamint az európai uniós csatlakozásunk közeledte mindenképpen indokolja, hogy ezt a törvényt újragondoljuk. A kormány ez irányú törekvése üdvözölhető, a tisztelt Ház előtt fekvő javaslat mindenképpen hasznos és aktuális.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, amely az 1992-es törvényen és az azt követő változásokon alapul, most már tartalmazza az európai uniós számviteli irányelvekben megfogalmazottakat, és a nemzeti sztenderdek hiányában részletesebb szabályozást, részletesebb tagolást ad, értékelési szabályokat rögzít. Erre azért is szükség van, mert a magyarországi sajátos jogi, bírói, adózási, ellenőrzési gyakorlat csak a jogszabályokban rögzített előírások végrehajtását ismeri el. Azt mondhatjuk tehát, hogy egyfelől a javaslat szervesen és harmonikusan illeszkedik a nemzetközi gyakorlathoz, másfelől igyekszik jogszabályi előírásokkal kiegészíteni, a nemzetközi sztenderdek hiányát pótolni, más kérdés, hogy ez hosszú távon tartható-e. Minden felelős törvényhozó - szándékában és törekvéseiben - olyan törvényalkotási folyamatban érdekelt, melynek eredményeként világos, egyértelmű, hosszú távon érvényes, ellenőrizhető és átlátható jogszabályok jönnek létre. Másrészről a jogalkotó másik döntő törekvése, hogy a törvényhozás végterméke végrehajtható törvény legyen, melynek végrehajtása széles társadalmi, szakmai támogatást élvezzen.

E javaslat törekvéseiben mindenképpen megfelel az előzőekben említett kritériumoknak. Jól áttekinthető, szerkesztett, rendezett munka. A törvénnyel dolgozók könnyen és gyorsan találhatják meg az általuk keresett témákat, fejezetrészeket. A törvénytervezet összhangban van az utóbbi időben készült, a gazdasági társaságokat és az adózást érintő jogszabályokkal, igyekszik azonos fogalmakat használni, az egyes gazdasági eseményeket, témákat említeni. Jól felépített, érthető fogalmi meghatározások vannak az anyag bevezetőjében, világos és magyaros a megfogalmazás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek azok a tartalmi változások, amelyeket a korábbi törvényi meghatározásokhoz képest előnyös tartalmi meghatározásokkal egészít ki a jelenlegi tervezet? Egyszerűsödik a törvény hatálya. A javaslat pontosan és részletesen felsorolja, és világosan elkülöníthetővé teszi mindazon jogalanyokat, akik számára ez a törvény kötelező érvényű. Bővül az értelmező rendelkezések és fogalmak száma. Ezeknél a jogalkotó ebben a javaslatban gondosan ügyelt arra is, hogy a kapcsolódó jogszabályok által használt fogalmak felhasználásra kerüljenek, illetve e javaslatban következetesen jelenjenek meg, így nemcsak e törvény alkalmazásában fog segítséget nyújtani a felhasználóknak, hanem a gazdasági élet nyelvezetének egységesítését is szolgálja egyben.

A javaslat ismét megengedi a számviteli szabályozásban az üzleti év naptári évtől való eltérésének lehetőségét. Bár ezt csak korlátozott mértékben teszi, de így is jelentős előrelépésnek tekinthető a korábbi gyakorlathoz képest, amely így a zárási feladatok végrehajtásának egyenletesebb megosztását is szolgálja, túl a javaslatban is szereplő gazdálkodó szervezetek információadási kötelezettségén. Megfontolandó azonban az üzleti évről szóló beszámolási kötelezettség időpontját rugalmasabban kezelni olyan gazdasági társaságok esetében is, amelyek termelési ciklusai eltérnek a naptári évtől. E lehetőség kiterjesztése azonban komoly makrostatisztikai meggondolásokat is igényel egyben.

(11.30)

A javaslat tételesen indokolja és kifejti a kettős könyvvitelre való áttérés szükségességét és jelentőségét. Az egyszeres könyvvitel előírásainak maradéktalan betartása mellett nem képes megnyugtató képet adni a vállalkozás helyzetéről. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy sok társaság, különösen a kisvállalkozások jelentős része szakmailag még felkészületlen a kettős könyvvitelre való átállásra. Ezzel szemben az Európai Unióban ez a könyvvezetési mód nem ismert. A különböző ellenőrzések, vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyszeres könyvelést végző szervezetek jelentős részénél nem vagy csak részlegesen készültek el azok a kimutatások, amelyek segíthették volna a gazdálkodásukat, és a valódi vagyoni helyzetük megállapítása nem elsősorban az adóelkerülés szándéka miatt, sokkal inkább szakmai hiányosságok következtében maradt el.

Az ellenőrzések által érzékelt hiányosságok miatt a törvényhozás évről évre próbálta átláthatóbbá tenni ezen vállalkozásokat. Napjainkra az egyszeres és a kettős könyvvezetést alkalmazó vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettsége közötti különbségek már nem számottevők. Ezek a változások napjainkra már áttekinthetetlenné tették az egyszeres könyvvitelt végző vállalkozások kimutatásait, ezért a kettős könyvvitelre való áttérés indokoltnak tűnik. Ugyanakkor azonban számolni kell azzal, hogy a kisvállalkozások költségei növekedni fognak a kettős könyvelésre való áttéréssel, ezért megfontolandó, hogy a kormány nyújtson segítséget az átállás minél zökkenőmentesebb megoldására, mind szakmai, mind anyagi vonatkozásban.

Igen jelentős a javaslatban szereplő devizaárfolyamok elszámolásának egyszerűsítése. A külföldi követelések és kötelezettségek, valamint a belföldi, de devizaalapú elszámolások során a továbbiakban nem a számlavezető pénzintézet devizaárfolyamát köteles alkalmazni a gazdálkodó, hanem választási lehetősége van a számlavezető pénzintézet aktuális átlagárfolyama és a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama között szokásos módon. Örvendetes, hogy ebben a lépésben a gyakorlati alkalmazók meggyőzték a törvényalkotókat, hogy a két rendszer között végül minimális az eltérés, azaz nem sérül a mérlegvalódiság elve. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy makrogazdasági szinten hasznosabbnak tűnik az MNB-árfolyamhoz kötni az értékelést, amely egységesíti az egyes vállalkozások elszámolását; egy követelés, kötelezettség más-más összeget mutathat, ha a számlavezető bankok nem azonosak.

Mindenképpen értékelendő pozitívuma a javaslatnak a céltartalékképzés módosítása. Ez különösen szembetűnő a kétes vevőkövetelések minősítésénél, amihez is a korábbi céltartalékképzés helyett a javaslat szerint a továbbiakban értékvesztést lehet elszámolni, hasonlóan a vásárolt készletekhez, ami az eredmény levezetését módosítja ugyan, de magát a vállalkozás mérleg szerinti eredményét nem. Ezzel szemben a mérlegfőösszeget, amely meghatározza a vállalkozás teljes eszközértékét, már lényegesen változtatja. A vevői kintlévőségeken keresztül a teljes eszközérték reálisabb képet mutat. Másfelől a céltartalékképzés alapjai is bővülnek, a jövőben például a környezeti károkozás lehetősége okán is kell céltartalékot képezni.

A javaslat az európai uniós konformitáson túl szakmailag is megalapozottnak tűnik. Növekszik az értékcsökkenés költségként azonnal elszámolható összege, a korábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra. Itt viszont úgy érezzük, hogy az eltelt inflációs időszakot nem vette figyelembe kellő mértékben az előterjesztő, szakmailag nagyobb léptékű emelés is szükségszerű lehetett volna. Az ingatlanokhoz kapcsolódó hozzájárulások elszámolása tekintetében végre egyértelműen rögzítésre került, hogy a vállalkozás eszközei közül mely elemek között kerüljenek kimutatásra. Jogosnak és ésszerűnek tartjuk, hogy ezekkel a költségekkel az ingatlan értékét növeljük, minthogy ezek odatartozó tételek.

Feltétlenül üdvözlendő, hogy az egyszerűsített éves beszámoló tekintetében további egyszerűsödések lépnek életbe. Hasznosnak tűnő felvetése a javaslatnak, hogy nyilvántartásba kívánjuk venni a szakmában dolgozókat, egyúttal szakmai képzettségi minimumfeltételekhez köti a számviteli szolgáltatásokban való működést. Talán ebben az esetben sikerül egy úgynevezett kontár munkakört leszűkíteni, és valóban a szakmai képzettséggel rendelkezők foglalhatják el ezt a pályát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentősebb hátrányok, amelyek miatt a törvény továbbra sem nyújt megoldást, illetve rosszabb megoldást kínál az előző törvényhez képest, a következők: a törvény lényegesen hosszabb az előzőnél, ezért nem mondható el, hogy az egyszerűsítés irányába haladtunk. Az 57 paragrafusból 178 fog keletkezni.

Az összevont konszolidált mérleg szabályozása az előzőhöz hasonlóan túl részletesre sikeredett. Az angolszász országokban tudomásom szerint jóval lazább keretszabályok között tökéletesen meg tudták oldani ezt a problémát.

Az összevont konszolidált mérleg szabályozásában benne maradt a külföldi leányvállalatok eredménykimutatásának havi gyakoriságú forintosítása. Ez a gyakorló szakember szerint túlzott követelmény, egyszerűbb szabályozás esetén megengedne a törvény valamilyen átlagszámítást, lényegesen kevesebb munkával járna, mint a mostani tervezet szerint.

A közzététel időpontját a javaslat 30 nappal, azaz egy hónappal lerövidíti. A mérleg leadása május 30. helyett április 30. lenne. A konszolidációhoz 180 napot ad a tervezet. A mérleg elkészítési határidejének rövidítését a mérleg letétbe helyezésének módosított határideje szabja meg.

A javaslat 153. §-a 120 napban szabja meg a mérleg leadásának határidejét, és 180 napot ad az összevont mérleg leadására. A javaslat általános indoklása a befektetők, hitelezők gyors információs igényével magyarázza a változást. Véleményünk szerint az információs igény valós probléma, de megoldható anélkül is, hogy az egész gazdálkodói kört hátrányosan érintse az intézkedés. A gyors információigény elsősorban a tőzsdei cégek esetében jelentkezik.

A tapasztalatok szerint a cégek eddig is hamarabb készítették el beszámolójukat, mint a hivatalos határidő. Megoldást esetünkben az egyedi külön szabályozás hozhat, például hogy a tőzsdei cégek leadási határideje 120 nap legyen.

A letétbe helyezési határidő rövidítése az alábbi gondokat hozza magával. A mérleg készítésére jelenleg öt hónap áll rendelkezésre. Ebből reálisan négy hónap fordítható munkára, mert a január hónap a gazdasági információk beérkezésével telik el, érdemi munka a teljesség, valódiság, összemérhetőség számviteli törvényben rögzített elvének figyelembevétele miatt nem folytatható. Ezt követően a cégek általában február 1-jétől kezdik meg az éves zárási munkát, mely kis cégek esetében egy-két hét alatt megtörténhet, és elkészül a beszámoló. Nagyobb cégek esetében ez bonyolultabb, különösen akkor, ha a leányvállalatok és úgynevezett unokavállalatok is szerepelnek a cégcsoportban. Ekkor a cégek zárásának egymásra kell épülnie és ilyenkor minimum másfél, két és fél hónap eltelik a zárási munkákkal. Mindezt a könyvvizsgálóknak is ellenőrizniük kell, ezért nagyon feszített munka folyik ebben az időben. A területen dolgozók nagyon terheltek, ekkor zajlanak az adóbevallások, továbbá a havi bevallások folyamata is. A mérleget el kell fogadni a felügyelőbizottságnak, ha van, és tulajdonosuknak is. Mindez kitölti jelenleg is a rendelkezésre álló idő nagy részét.

Külön gondot jelent, ha az ÁPV Rt.-tulajdonú, szerteágazó befektetésekkel rendelkező társaságokról van szó. Az ÁPV Rt.-nek a kormányzati adatszolgáltatási kötelezettségek miatt ma is egy hónappal korábban kell a társaságok zárómérlege, hogy időben elkészüljön a saját anyagaival.

Amennyiben a rövid határidő lép életbe, akkor március végére el kell készülnie egy bonyolult kapcsolatrendszerrel rendelkező társaság mérlegének, ami sok esetben nem lesz lehetséges, vagy a szakmai színvonal romlását fogja eredményezni. A nagy cégek mellett a kis- és középvállalkozásokat is hasonló okok miatt fogja sújtani a tervezett határidő-rövidítés.

További problémát jelent a határidő rövidítése azon vállalkozások esetében, amelyeknek nem kötelező a könyvvizsgáló alkalmazása. A lerövidített idő miatt nem lesz elég idő a lezárt időszak megfelelő auditálására, illetve az esetleges hibák kijavítására. Ezt követen kerülhet sor a beszámolónak közgyűlés vagy taggyűlés általi elfogadására.

További hátrányt jelentene a letétbe helyezés időpontjához kapcsolódó társasági nyereségadó és helyi adó bevallási határidejének előrehozatala. A mérleg és az eredménykimutatás esetében egyaránt A- és B-változatot javasol a tervezet. A többféle változat véleményünk szerint megnehezíti az összemérhetőséget a cégek esetében, ezért ezt nem javasoljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már bevezetőmben említettem, a javaslatot a képviselőcsoport időszerűnek és hasznosnak tartja, véleményünk szerint a javasolt változtatások mellett ez a törvény jól szolgálja a kibontakozást, piacgazdaságunk további fejlődését, ezért javasoljuk a tisztelt Háznak a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu