DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága 2000. április 25-én megtárgyalta az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló J/2435. számú jelentést, és bizottsági önálló indítványként, H/2594. számon országgyűlési határozatként a tisztelt Ház elé terjesztette elfogadás végett.

Úgy vélem, amikor a bizottságunkban lezajló vitáról kell számot adnom, az egész elmúlt évtized parabolája jelent meg. Van egy kiválóan működő, az állam egyes tevékenységeit jól átlátó és ellenőrző szervezet, az Állami Számvevőszék intézménye, és vannak egyrészt az államháztartásnak különböző alrendszerei és egyéb állami feladatok, amelyek működése finoman szólva is nem hatékony, gyakran a gazdasági racionalitás legalapvetőbb követelményei sem érhetőek tetten benne.

(11.10)

Különösképpen igaz ez akkor, amikor az Állami Számvevőszék azt a feladatot is megkapta, hogy vizsgálja meg azt, hogy az általa tett javaslatok az elmúlt években hogyan realizálódtak. Joggal merül fel a kérdés, hogy a realizálási tervek végrehajtását az elmúlt időszakban valaki egyáltalán számon kérte, mert bizony olyan súlyos megállapítások kerültek az összefoglaló anyagba is, amelyek nem egy esetben vezetői képességbeli hiányosságokra, egyáltalán alkalmasságbeli problémákra utalnak.

Elég itt csak két ilyen példát idézni: egyrészt a társadalombiztosítási alrendszer 1998. évi beszámolóját - a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alapnál egyaránt - a könyvvizsgáló korlátozó záradékkal látta el; a járulék- és folyószámla-nyilvántartás helyzete annak ellenére sem oldódott meg, hogy az OEP 500 millió forintot fordított a probléma megoldására. A másik állatorvosi ló a Postabank és Takarékpénztár esete, ahol a lefolytatott vizsgálat után az ÁSZ bűncselekmény alapos gyanúja miatt feljelentéseket tett.

Sajnos, a jelentés csak egyetlenegy esetben tesz olyan megállapítást, ahol határozott javulást észlelt, úgy vélem, ezt is nyilvánosan el kell mondani, ez pedig az MTI Rt.-nél következett be.

A bizottsági vitánknak két nagy csomópontja volt: az egyik az önkormányzatokra tett megállapítások, a másik az államháztartás alrendszereihez kapcsolódóan elsősorban a társadalombiztosítást és az egészségügyet érintő kérdések. Az önkormányzatokat érintő vizsgálatok esetében mindig felmerül az ellenőrzés hatékonyságának kérdése is, hiszen ahogy az elnök úr is kifejtette, a Számvevőszék kapacitásainak gyakorlatilag a fele az önkormányzati ellenőrzésre fordítódik. A magyar államháztartás ezzel szemben úgy épül fel, hogy a durván 3500 milliárd forintjából az önkormányzatok 1500 milliárddal részesülnek, és másik 1500 milliárd felett diszponál a társadalombiztosítás. Ebből az következik, hogy a költségvetés egynegyedére fordítódik az ÁSZ kapacitásainak fele. Ennek feloldására szolgálna a normatív támogatások szabályozott kifizetése a kincstári rendszeren keresztül. Ebből az következne, hogy a kapacitásokat hatékonyabban lehetne felhasználni annál a háromszáz önkormányzatnál, ahol az önkormányzati gazdálkodás ténylegesen zajlik, és nemcsak egy disztribúciós funkciója van az önkormányzatnak. Ebben az esetben minden ilyen önkormányzatnál választási ciklusonként átfogó ellenőrzés végezhető.

A jelentés tanulságaként felmerült továbbá az, hogy hiányoznak az állami támogatásoknál a teljesítménykövetelmények. Ez azt sugallja, hogy szakmailag színvonalasabban kell dolgozni, ajánlásokkal, előírásokkal, követelményekkel kell előállni a minisztériumoknak vagy a törvényhozásnak. Az alrendszert vizsgálva joggal vetődött fel a kérdés, hogy miért nincs beépítve a rendszerbe az amortizáció fedezete. Ennek az a következménye, hogy az úthálózat egy idő után alig használható, vagy az orvosi műszerek és egyes kórházi ingatlanok állaga olyan, amely a XXI. században már nem állja meg a helyét.

Fontos kitétele a beszámolónak az, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellenőrző bizottságai jórészt nem töltik be igazán a szerepüket, tehát szakmailag a költségvetési gazdálkodással vagy elnézőek, vagy nem veszik észre a hibákat. Jelentős momentum az, hogy a jelentés alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy a korrupció életterének csökkentéséért még többet kell tenni. Sajnos, olyan igények merülnek fel, amelyek ütköznek. Egyrészt a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésére és a formai elemek szűkítésére mutatkozik nagy igény, másrészt pedig a folyamatok szigorúbb szabályozását, átláthatóságát kezdeményezik.

Szintén az önkormányzatokhoz kapcsolódik a bizottságunkban felmerült vélemény, hogy a területfejlesztésre szánt összegeket valamilyen módon összefüggésbe kellene hozni a tényleges ellátatlansági mutatókkal, ekkor igazságosabbá válna a területfejlesztés pénzelosztása. Természetesen ezt árnyalja, hogy vannak-e projektek, van-e lebonyolító képesség az adott térségben. A kérdéskörhöz tartozik még az - a jelentés is kitér arra -, hogy a 2000. évi költségvetésben már tetten érhetőek azok az elképzelések, amelyek alapján egy kiegyenlítő mechanizmus indult meg a kis és a nagy önkormányzatok között. Ez nyilvánvalóan a nagyobb és különösen a megyei jogú városok részéről sérelmes, de összhatását tekintve mindenképpen üdvözlik bizottságunk képviselői.

A másik kérdéskör, amelyet részben érintettem már, a társadalombiztosítás alrendszerének működése. A jelentésben két és fél oldalon keresztül nagyon súlyos megállapítások olvashatók e tekintetben. A konklúzió sem hiányzik: amíg komplett egészségügyi stratégia kimunkálása nem történik meg, a jelenlegi katasztrofálisan rossz helyzet csak újratermelődhet. Megdöbbentő az a tény, hogy ma Magyarországon a kórházak jelentős része ideiglenes engedéllyel működik amiatt, hogy a minimumfeltételek sincsenek meg. Erre a tényre vonatkozik az is, hogy a kórházak tulajdonlása és a kórházak finanszírozása tökéletesen elválik egymástól, és nagyon gyakori, hogy kisebbségi tulajdonlás mellett az irányítási jogok olyan szervezethez kapcsolódnak - az önkormányzatokhoz -, amelyeknek a kórház helyzetére ténylegesen semmiféle érdemi ráhatásuk nincs.

Természetesen a fenti két fő elem mellett mind a 36 tavalyi vizsgálat hasznos tapasztalatokkal járt, további témák is kiemelésre érdemesek. Komoly aggodalmat váltott ki bizottságunkból az a tény, hogy a céltámogatások igénybevétele kapcsán az önkormányzatok egy részét kérésükre - az ÁSZ megállapításainak jogosságát nem vitatva - az Országgyűlés mentesítette a visszafizetési kötelezettség alól. Bár a szakmai álláspontot képviselte bizottságunk is, az 1998. évi költségvetés zárszámadási vitájában ennek ellenére a parlament másképp döntött. Természetesen ez a tény nehezíti az ÁSZ ellenőrzési munkáját, és nemkívánatos precedenst teremthet.

A parlamenti pártok felelősségére hívja fel a figyelmet az a megállapítás is, amikor az 1998. évi országgyűlési választásokon való pénzeszközök felhasználásáról, elszámolásáról ír, megállapítja azt, hogy a jelenlegi rendszerben az ilyen célokra fordított források nyomon követése gyakorlatilag megoldhatatlan. A postabanki ügy kapcsán is felmerült az állam szerepvállalásának mértéke, szükségessége, a betétesek védelmének ügye. A jelentés rávilágított arra, hogy értékelni kellene a hazai pénzügyi rendszer privatizációját és annak hatásait, továbbá hangsúlyt kapott az, hogy nagyobb súllyal kellene kezelni az ÁSZ jelentéseit mind bizottsági, mind parlamenti szinten. Egyre jobban hiányzik a Számvevőszékre vonatkozó korszerűbb törvényi szabályozás, már csak azért is, hogy mindenki számára világossá váljék az, hogy mely feladatok tartoznak az ÁSZ kompetenciájába, és eloszlassuk azt a tévhitet, hogy az ÁSZ-nak nem feladata jövőbeli események megtervezése és ezek véleményezése, a szervezet maximum kockázati tényezőkre hívhatja fel a figyelmet.

Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló jelentés kiválóan strukturált, jól összefoglalja az elmúlt években végzett vizsgálatok tapasztalatait. Öregbíti a Számvevőszék hírnevét az is, hogy a jelentések minőségbiztosítási felülvizsgálaton mennek át. Ezek alapján és az egész évben végzett színvonalas munkának köszönhetően is az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága a beterjesztett országgyűlési javaslatot egyhangúlag elfogadta, és kéri a parlamentet, hogy hasonlóképpen járjon el.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu