DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csaknem öt éve, hogy a tisztelt Ház elfogadta a biztosítóintézetekről s a biztosítási tevékenységről szóló törvényt. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a biztosítási piac kiépülése és fejlődése szilárd jogi normák alapján történjék és a fellendülő gazdaságban a kockázatkezelésnek, az öngondoskodásnak mind nagyobb jelentőséggel bíró intézményrendszerét képezze.

Az eltelt időszak azt mutatta, hogy a biztosítási törvény alapvetően jól szolgálta a biztosítási szektor működését, a piac fejlődését. A törvény hatálybalépése óta azonban több olyan változás ment végbe, illetve megy végbe napjainkban is, amely szükségessé teszi, hogy a biztosítási törvény rendelkezéseit ezekkel összhangban módosítsuk.

A jelenlegi átfogó módosítás indokait két nagy csoportba sorolhatjuk. Az első a hazai piaci, illetve szabályozási környezet változása, beleértve a jogalkalmazás során felmerült változtatási igényeket, a második pedig Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása, a csatlakozás kapcsán vállalt jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése. Meg kell azonban jegyezni, hogy az indokok elhatárolása csak formálisan lehetséges, hiszen a módosítások jelentős részénél mindkét tényező szerepet játszik. Az Európai Unió jogrendszeréből már lehetőleg a csatlakozás előtt igyekszünk átvenni azokat az elemeket, amelyek a hazai piac fejlődését, kiegyensúlyozott, stabil működését, s az ügyfelek, a biztosítottak érdekeinek védelmét szolgálják.

Először az első csoportról beszélnék: a hazai piaci, illetve szabályozási környezet változásából származó változtatási igények. A biztosítási szektor fejlődésére jellemző, hogy a törvény hatálybalépése óta számottevően bővült a piaci szereplők köre, megnőtt a piaci szereplők száma, és mennyiségben, választékban egyaránt gazdagodott az általuk terjesztett szolgáltatás. Különösen nagymértékben növekedett a biztosításközvetítők száma, de jelentős a biztosítók számbeli növekedése is mind a részvénytársasági, mind az egyesületi formában működő biztosítók esetében. Ma már 215 biztosítási alkusz, valamint 58 biztosítási szaktanácsadó segíti a 22 részvénytársasági és 35 egyesületi formában működő biztosító szolgáltatásainak igénybevételét. Összességében a biztosítási szektor jelenleg mintegy 30 ezer embernek teremt munkalehetőséget.

A piac élénkülése a forgalmi adatok növekedésében is megmutatkozott. A két biztosítási ág: az élet- és a nem életbiztosítási ág közül az életbiztosításokban volt gyorsabb a fejlődés. A '90-es évek elejéhez képest kétszeresére nőtt az életbiztosítások aránya az összes díjbevételhez viszonyítva, és ez jelenleg meghaladja a 40 százalékot.

A szektor tevékenységének fejlődésével együtt a biztosítók szavatolótőke-szükséglete is növekedett. Ez az a tőke, amely arra szolgál, hogy a biztosító megőrizze fizetőképességét, minden körülmények közt teljesíteni tudja a felvállalt kötelezettségeket. A biztosítottak pénzügyi biztonsága miatt a tőkekövetelmények meghatározása és teljesítésének folyamatos ellenőrzése a szabályozás és ellenőrzés egyik központi kérdése. Ez a törekvés jelenik meg például a biztosítóegyesületek minimális tőkeszükségletének emelésében, a részvénytársaságok szavatolótőkéjének az élet- és nem életbiztosítási ágak szerinti elkülönítésében.

A gazdaság fejlődése szempontjából fontos körülmény, hogy a biztosítási szektor tevékenységének bővülésével együtt nő a biztosítók tőkepiaci szerepe is. A biztosítónak ugyanis a felvállalt kockázatokkal arányosan egyre több tartalékot kell képeznie, amelyből fedezi a később bekövetkező károkat. A felhalmozott tartalékok befektetése hozzájárul a hazai tőkepiac élénkítéséhez, a gazdaság finanszírozásához. Jelenleg a biztosítók tartalékállománya több mint 300 milliárd forintot tesz ki, és ennek nagy részét a hosszú távon befektethető életbiztosítási tartalékok adják.

A fejlődés ellenére azonban a magyar gazdaságban a kockázatokkal szembeni biztosítási védelem még mindig elmarad a kívánatos mértéktől és a fejlett gazdaságok gyakorlatától. Ezt jelzi a szektor nemzetgazdaságon belüli súlyának mérésére szolgáló mutató, a bruttó hazaitermék-arányos bruttó díjbevétel, amely Magyarországon alig egyharmada az európai értékeknek.

A magyar biztosítási piac mindeddig különösebb zavarok nélkül fejlődött és működött. A jövőben is erre kell törekednie a jogalkotásnak, ezért szükséges a változó piaci és szabályozási környezethez való alkalmazkodás, megtartva a jogrendszer egységét, stabilitását. A törvénymódosításnak tehát fontos célkitűzése a szektor stabilitásának fenntartása, illetve megerősítése.

(9.10)

Több új rendelkezés is szolgálja ezt a törekvést. A legfontosabbaknak tekinthetők a biztosításközvetítőkre vonatkozó pénzügyi, garanciális és összeférhetetlenségi szabályok, a kisegyesületek stabil működését, tőkeerejének növelését célzó pénzügyi követelmények, a biztosítottak, szerződő felek érdekvédelmét szolgáló szigorúbb szabályok kialakítása, illetve a felügyeleti eszközök új szerkezete. Ez utóbbi változtatást különösen aktuálissá teszi az a tény, hogy a pénzügyi szolgáltatások komplexitása egyre növekszik, a pénzügyi piacok globalizálódnak, s ez változásokat kényszerített ki a szabályozási és a felügyeleti munkában is.

Nagy jelentőséget kapott a konszolidált szabályozás felé való elmozdulás a pénzügyi szolgáltatások piacán, és döntés született az eddig elkülönülten működő pénzügyi felügyeletek összevonásáról, egy integrált felügyeleti rendszer létrehozásáról. Ennek része a korábbi állami biztosításfelügyelet is. Ezt az összevonást indokolta, hogy a pénzügyi szféra egyre inkább összekapcsolódik, a banki és biztosítási tevékenység számos ponton találkozik, többek között az élet- és nyugdíjbiztosításban, illetve a megtakarítás jellegű, továbbá a befektetéshez kötött biztosításokban. Így lehetővé válik például az úgynevezett pénzügyi konglomerátumok hatékony felügyelete, illetve a több szektorban is jelentős szerepet betöltő nagy szolgáltatók tevékenységének figyelemmel kísérése.

A törvényjavaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely lehetővé teszi a biztosítók önállóbb gazdálkodását, bővíti üzletpolitikai lehetőségeiket. Ezek között kell megemlíteni a rendszeres, termék mélységű adatszolgáltatási kötelezettség és a minimális díj elvének eltörlését, a tartalékok befektetésével kapcsolatos szabályok változását is. Ez utóbbit az indokolja, hogy a devizatörvénnyel összhangban kibővül azon eszközök köre, amelyek a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgálhatnak.

Lényegében minden olyan eszköz elfogadhatóvá válik, amelynek megszerzését a devizatörvény hatósági engedély nélkül is megengedi, azzal a korlátozással, hogy a megadott befektetési arányokat mindenképpen szükséges megőrizni, illetve erre a befektetési kockázatok kezelhetősége érdekében van szükség. A biztosítottak bizalmának erősítését szolgálják azok a módosítások is, amelyek a biztosító ügyfelekkel szembeni tájékoztatási kötelezettségét teszik egyértelművé és szigorúbbá.

A második változtatási csoport a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előkészítésével kapcsolatban. Ez az a csoport, amely változtatásokat az Unióhoz történő csatlakozás teszi szükségessé. A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése a biztosítási szektorban két lépcsőben valósul meg. Az első lépcsőben, a most benyújtott módosító javaslattal mindazon európai közösségi szabályok átvételére sor kerül, amelyek segítik az egységes belső piacra való felkészülést, és csatlakozás előtti átvételük gazdaságpolitikai szempontból is előnyös. A második lépcsőben majd később kerülnek átvételre azok a többségükben csatlakozáskor hatályba lépő szabályok, amelyek csak az Unió tagállamaira értelmezhetőek, vagy átvételük a csatlakozás előtt nem célszerű. A jelenlegi módosításban foglaltak az első lépcsőben vállalt kötelezettségeknek kívánnak eleget tenni.

Az Európai Unió Bizottságával folytatott tárgyalásokon 2000. év végéig 12 pontban vállaltunk jogharmonizációs kötelezettséget. Ezek közül a legfontosabbak a pénzügyileg biztonságos működést szolgáló módosítások, a kompozit társaságok szavatolótőkéjének szétválasztása, a biztosítóegyesületek minimális tőkekövetelményének fokozatos felemelése, de ide sorolhatjuk a viszontbiztosítással fedezhető tartalékarány számszerű meghatározását, a biztosításközvetítők összeférhetetlenségének, működésük megbízhatóságát erősítő pénzügyi garanciáknak a szabályozását is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a beterjesztett javaslat mintegy 250 ponton módosítja a hatályos törvényt. A nagyobb stabilitást, kiegyensúlyozott és átlátható működési feltételeket szolgáló javaslatok fokozzák a biztosítási szektor iránti bizalmat, és ez jótékonyan hathat a biztosítási kultúra fejlődésére, az öngondoskodás gyakorlatának elterjedésére. A módosítások emellett a garanciális elemek bővítésével javítják az ügyfelek jogbiztonságát. A jogharmonizációt célzó elemek törvénybe iktatásával pedig a hazai biztosítási szektor szabályai még inkább közelednek a közösségi szabályokhoz, lehetővé téve az egységes belső piacra való felkészülést mind a biztosítók, mind pedig a felügyeleti hatóság számára.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosításának törvénybe iktatását támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu