ZAKÓ LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló T/2495. számú törvényjavaslatot a gazdasági bizottság 2000. április 26-án megtárgyalta, ahol is a Pénzügyminisztérium részéről a vita során többek között elhangzott - ezt a pénzügyminiszter úrtól az imént is hallottuk -: a törvény módosításának két fő oka van.

Az egyik ok az, amit a hatályos törvény, az 1995-ben elfogadott biztosítási törvény működése óta bekövetkezett gazdasági és jogi környezeti változások, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatai indokolnak; a másik ok az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében szükségessé váló jogharmonizációs kötelezettségünkből adódik.

Magyarország jogharmonizációs kötelezettségét a biztosítási szolgáltatások területén két lépcsőben vállalta teljesíteni. Az első lépcsőben azt, hogy 2002. január 1-jéig többnyire olyan intézkedések átvételével harmonizálunk, amelyek átvétele már a jelenlegi időszakban is célszerű a biztosítási piac hatékony működése szempontjából, illetve a biztosítók pénzügyi egyensúlyának megteremtése és további fenntartása céljából. A most beterjesztett törvénytervezet tehát részben az EU-jogharmonizációból adódó kötelezettségeket, részben pedig a korábbi tapasztalatokból származó módosításokat tartalmazza.

Az elhangzott tájékoztatás szerint jogharmonizációs feladataink során - a kormány határozatának értelmében - egy esetben derogációs igénnyel kell élnünk, ez pedig az, hogy az életbiztosítók matematikai tartalékaira a csatlakozás után még öt évig fenntartjuk azt a rendelkezést, amely tiltja a tartalékok külföldre történő befektetését. Ez az intézkedés, amely a magyar jogszabályban jelenleg is érvényes és továbbra is fenntartani igyekszünk, az Európai Unió irányelveivel ellentétes.

A jelenlegi törvénytervezet tehát elsősorban hatékonysági és biztonsági célokat, valamint az EU bizonyos irányelveinek átvételét szolgálja. Ezek a fogyasztóvédelmi, pénzügyi ellenőrzési és pénzügyi működési feltételek erősítését ugyanúgy tartalmazzák, mint a szakképzettségi követelmények szigorítását.

Képviselői kérdésekre válaszolva a kormány részéről elhangzott, hogy az életbiztosítások matematikai tartalékainak külföldi befektetési tilalma elsősorban nem biztosításszakmai, hanem tőkepiaci okokra vezethető vissza, mégpedig azért, mert jelentős összeget képviselnek a biztosítók matematikai tartalékai, hozzátéve még a nyugdíjbiztosítók tartalékait is, amelyeknek esetleges kivonulása a tőkepiaci szakértők véleménye szerint a magyar gazdaság és a tőkepiac növekedését és esetleg működését megzavarhatná.

Biztosításszakmai oldalról az is indokolhatja ezt az előírást, hogy az életbiztosítás a biztosításoknak az a fajtája, amelyik hosszú távú bizalmat és hosszú távú pénzgyűjtést, tartalékolást jelent. A biztosítási piac fejlődése szempontjából jó, ha könnyebben áttekinthetők és könnyebben ellenőrizhetők azok a befektetések, amelyek meghatározott körben mozognak, azaz ha itthon, a hazai piacon vannak elhelyezve.

A pénzügyi szervezetek állami felügyelete részéről arra a kérdésre, hogy egyedi szerződés esetén húszmillió forint fölött miért kell a biztosításfelügyeletet tájékoztatni, válaszként elhangzott, hogy ez esetleg olyan kockázatot jelenthet, amit nem árt kontrollálni; illetve a másik ok, hogy ha ezek a szerződések csoportos szerződések, akkor nagyon sok egyedi biztosítottat érinthetnek, ami a felügyelet részéről fokozott figyelmet érdemel.

(9.30)

Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság végül 12 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, és én is erre kérem tisztelt képviselőtársaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu