DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! A szabad demokraták képviselőcsoportja nem támogatja ezt a javaslatot. Indokolatlannak, szükségtelennek, alkotmányos elvekkel és Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel nem összhangban állónak tekintjük ezt a javaslatot. Mi is úgy voltunk, mint ahogy egyik ellenzéki képviselőtársam mondta a vitában, hogy örömmel fogadtuk volna, ha az 1979-es, jócskán elavult büntetés-végrehajtási törvény komplex módosítása került volna az Országgyűlés elé. Amikor előre jelezték, hogy ilyen törvényjavaslatot készítenek, arra számítottunk, hogy ez fog bekövetkezni. Ehelyett egy tulajdonképpeni cenzúratörvényt tárgyalunk, amelynek indokairól, szükségességéről az eddig elhangzottak egyáltalán nem győznek meg bennünket.

Mi az, ami szükségessé tette ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását? Gyakorlatilag két esetet ismerhetünk. Az egyik az úgynevezett Clodo-ügy, a másik a Whiskys-ügy, tehát nevezhetnénk ezt a törvényjavaslatot lex Clodónak vagy lex Whiskysnek is, ahol, mint tudjuk - a hírek szerint legalábbis -, a büntetés-végrehajtás megtiltotta egy előzetes letartóztatásban lévő személynek - akinek jelen pillanatban még a büntetőjogi felelősségét a bíróság vizsgálja -, hogy egy nyilatkozatot közzétegyen, illetve egy már megadott nyilatkozat televízióban való sugárzását tiltotta meg.

Maga a törvényjavaslat a konkrét eljárással kapcsolatban bizonyos kérdéseket vet fel, mert ha a büntetés-végrehajtásnak eddig volt joga megtiltani ilyen közlést, akkor mi szükség van erre a javaslatra. Ha nem volt joga, tehát ha nem volt törvényi felhatalmazás, akkor számot kellene adni arról, hogy a konkrét esetben miért lépte esetleg túl az intézkedő személy a jogi felhatalmazásait. Még egyszer hangsúlyozom: ha megvolt a joga erre, akkor szükségtelen ez a törvényjavaslat, mert akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy lám, a büntetés-végrehajtás befolyással tud bírni az ilyen közlésekre.

Felszólalásomban először azokat az elvi okokat szeretném és fogom felsorolni, melyek miatt nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Az alkotmány és az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata - ahogy arra az előterjesztő is utalt - követelményként fogalmazza azt meg, hogy alapjogok - és az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás jogát ilyen alapjognak tekinti - csak elkerülhetetlen, arányos korlátozásnak és alkotmányosan indokolható korlátozásnak legyenek alávethetők.

Ebben a tekintetben az Alkotmánybíróság nyilvánvalóvá tette azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a sajtószabadság - amit szintén érint ez a javaslat - nem korlátlan jog. Az Alkotmánybíróság is elfogadja - mint ahogy a nemzetközi egyezmények is -, hogy a véleménynyilvánítás jogát a demokratikus társadalmakban szokásos módon bizonyos - a római egyezményben felsorolt és itt a törvényjavaslatban szerintünk helytelenül idézett - módon korlátozzák.

Jelen pillanatban a Magyar Köztársaság korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát minden olyan esetben, amikor a véleménynyilvánítás a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, mások jó hírnevét vagy jogait sértené, korlátozza, ha államtitkot vagy szolgálati titkot sértenének meg a közléssel. Ez a szabályozás jelenleg is a Magyar Köztársaság alkotmányos szabályozása. Senkinek - sem civilnek, sem elítéltnek, sem bírónak, sem ügyésznek, sem védőnek, sem bv-parancsnoknak - nincs joga olyan véleményt nyilvánítani, amely mások jogait sérti, nemzetbiztonságra veszélyes, államtitkot vagy szolgálati titkot sért.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt, ebben a törvényben nem erről a korlátozásról van szó, hanem arról a korlátozásról, ami gyakorlatilag ezen túlmenően is megtiltja a véleménynyilvánítást, illetőleg a büntetés-végrehajtási parancsnokra bízza, akinek sem képzettsége, sem felkészültsége, sem hivatása nem erre irányul, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljon, hogy vajon a konkrét véleménynyilvánítás sérti-e mások jogait, államtitkot sért-e, vagy szolgálati titkot sért-e, nemzetbiztonsági érdekkel ellentétes-e.

A javaslat előterjesztői nem adnak arra választ, hogy miért éppen a fogva tartottak esetében indokolt a véleménynyilvánítás szabadságába való legdurvább beavatkozás, a cenzúra bevezetése, miért okoz nagyobb sérelmet, ha egy elítélt tesz ilyen jogellenes nyilatkozatokat; nem beszélve arról, ha előzetes letartóztatásban lévő, akinek a bűnösségét még meg sem állapította egyetlenegy bíróság sem.

A szabálysértési elzárás tartama alatti korlátozás is, azt gondolom, messze túlhalad azon az arányossági követelményen, ami itt megfogalmazható lenne. Felhívom a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy a bebörtönzött személyekkel való bánásmód ENSZ által elfogadott alapelvei igen határozottan kimondják: "Az eljárás által nyilvánvalóan megkívánt korlátozásokon kívül minden bebörtönzött személy megtartja mindazon emberi jogait és alapvető szabadságait, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint annak fakultatív jegyzőkönyve tartalmaz, továbbá amelyeket az Egyesült Nemzetek szerződései foglalnak magukban."

Az Emberi Jogok Európai Bírósága, amelynek esetjogára hivatkozott az államtitkár úr - bár konkrét esetek megjelölése nélkül -, 1986-ban elmarasztalta az Egyesült Királyságot a Boyle és Rice-ügyben azért, mert visszatartották egy elítélt levelét arra hivatkozva, azon a jogcímen, hogy a címzett egy médiaszemélyiség volt.

Ugyancsak elmarasztalta Belgiumot a bíróság 1996-ban egy olyan ügyben, ahol a bíróság kimondta, hogy az igazságügyi szervek bírálata önmagában nem sérti a véleményszabadság korlátaiként meghatározott értékeket. A fegyverek egyenlőségének elve pedig egyenesen megköveteli, hogy a vélt vagy valós jogsérelmet szenvedett fél a nyilvánossághoz fordulva is megkísérelhesse igazát bizonyítani. Ezek a konkrét ügyek arra utalnak, hogy a strasbourgi bíróság esetjoga nem olyan egyértelműen pártolja ezt a korlátozást, mint ahogy azt az előterjesztő elmondta.

Gyakorlati problémákat is felvet a javaslat azokon kívül, amelyek már elhangzottak - a határidőhöz kötöttség hiánya, a bírói út kizártsága -, felveti a jogbiztonságból fakadó követelményt, nevezetesen a jogszabály egyértelműségének hiányát ez a javaslat, de felveti azt a kérdést is, hogy vajon joga van-e a büntetés-végrehajtási parancsnoknak egy elítélt számára megengedni a nyilatkozattételt, ha egy más elítélt számára, aki például ugyanabban az ügyben tölti szabadságvesztését - társtettesként ítélték el -, nem engedi meg a nyilatkozattételt.

Joga van-e a bv-parancsnoknak arra, hogy az egyik sajtóorgánum, az egyik újság vagy az egyik televíziótársaság számára engedélyezze a riportot, a riportért folyamodó másik sajtóorgánum számára ne engedélyezze? Nem vezethet-e be a büntetés-végrehajtáson keresztül a kormány ugyanolyan diszkriminatív sajtópolitikát is, mint ahogy látjuk, hogy az állami cégek hirdetései sem teljesen egyenlően szórnak a sajtóorgánumok között.

Van-e joga az újságnak a nyilatkozattételt megtagadó határozat ellen bírósághoz fordulni akkor, ha egy másik újságnak ugyanazzal a személlyel kapcsolatban engedélyezi a büntetés-végrehajtás a nyilatkozattételt? Van-e joga a tévécsatornának a bírósághoz fordulni? - annak a tévécsatornának, amelyet a büntetés-végrehajtás elutasít, szemben azzal a tévécsatornával, amelynek kedvez.

Ezekre a kérdésekre nincs világos jogi megoldás, mert nem tudom megmondani, hogy milyen alapon fordulhat bírósághoz a televíziótársaság, lesz-e perelhetőségi joga ebben az ügyben a büntetés-végrehajtási döntéssel szemben. Ez milyen döntés lesz? Közigazgatási határozati döntés lesz, közigazgatási bíróságnál kell megtámadni vagy sem?

( 11.40)

Milyen kártérítési kötelezettsége keletkezik ebben az ügyben a büntetés-végrehajtásnak? A büntetés-végrehajtásnak van-e kártérítési felelőssége egy olyan sajtóorgánummal szemben, amely számára megtagadta a nyilatkozattételt? Ha bírósághoz fordul a bv-parancsnok döntése ellen, akkor a bíróság legfeljebb kötelezheti, hogy adjon újra nyilatkozatot, de ez két-három év múlva történhet meg, ami nyilván sérelmet okoz.

Összefoglalva tehát, tisztelt Ház, ez a javaslat, alkotmányos indokok nélkül, durva cenzúrát vezet be anélkül, hogy garanciális elemeket tartalmazna. Az előterjesztő semmifajta elfogadható alkotmányos indokot nem sorakoztat fel a javaslat mellett. Azok az indokok, amelyeket elmondtak minden egyes jogsértő nyilatkozatra - függetlenül attól, hogy ki teszi -, indokoltak, és ezekkel szemben a magyar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jogrendszer védelmet is nyújt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu