DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor kézhez vettem a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslatot, bennem is felmerült, hogy miként lehet az, hogy az elítéltek és a sajtó közötti kapcsolat mindeddig szabályozatlan volt.

Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor az elítélt meghatározott terjedelemben - ami alatt néhány sort lehet érteni - írhatott a hozzátartozójának, természetesen azt is megszabták, hogy milyen gyakorisággal levelezhettek. Az, hogy a sajtónak nyilatkozzanak, régebben talán fel sem merült az elítéltek gondolatában, mert jól ismerték az akkori körülményeket.

A demokratikus fejlődés nem állt meg a börtönök falainál, és olyan szabályok kerültek bevezetésre, amelyek a szabadságvesztés letöltése után elősegíthetik az elítéltek társadalomba való beilleszkedését. Ebben nagyon fontos szerepe van annak, ha a börtönviszonyokról, az elítéltek foglalkoztatásának kérdéseiről reális képet kap a közvélemény - hangsúlyozom: reális képet. A sajtó részéről tehát indokolt a fokozott érdeklődés az iránt, hogy az elítéltek életkörülményeiről készüljenek tudósítások, természetesen ezek során meghallgatva magukat a fogva tartottakat is.

Be kell látni azonban, hogy vannak olyan érdekek, amelyek megsértése vagy veszélyeztetése ellentétes lenne az előzőekben kifejtettekkel. Emiatt nem lehet megengedni, hogy a fogva tartott minden korlátozás nélkül nyilváníthasson véleményt a sajtóban. A törvényi szabályozás hiánya miatt e tekintetben nem alakulhatott ki egységes engedélyezési gyakorlat sem, és ebben esetenként minden jó szándék ellenére nem volt elkerülhető a szubjektivizmus. Ezt ismerte fel az előterjesztő, amikor megszövegezte a törvényjavaslatot.

Egyetértek mindazon érdekek védelmével, amelyeket a javaslat felsorol, ezeket megismételni nem kívánom. Az elítéltek által adható nyilatkozattétel eljárási rendjére vonatkozó szabályok közül kiemelem, hogy az elítélt beleegyezése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerülhessen a vele való riportkészítés.

Kedves Képviselőtársaim! Nyolc vagy tíz évvel ezelőtt ezzel kapcsolatosan egy nagy, súlyos büntetőügy rázta meg a magyar közvéleményt, amelynek a végén kiderült, hogy kóros elmeállapota volt az elítéltnek. Ennek ellenére, ha jól emlékszem, az egyik napilap, a Kurír - amely, azt hiszem, már megszűnt - szerkesztője bement ehhez a kóros elmeállapotú fiatalemberhez úgy, hogy a védője nem is beszélt vele, és egy olyan riportot készített, amelynek az volt a summázata, hogy tulajdonképpen a deviancia, az ölni vágyás ebben a fiatalemberben megvan, és tulajdonképpen a riport készítőjét is megölte volna, legalábbis ezt sugallta nyolc oldalon keresztül. Egyébként azóta sem derült ki, hogy hogyan kerülhetett be ez a fiatal csinos riporternő a büntetés-végrehajtási intézetbe, illetve hogyan készítette ezt a riportot. Pontosan ilyen anomáliák megakadályozására született ez a törvényjavaslat, amelyet mindenképpen üdvözölni kell.

Tisztelt Ház! A nyilatkozattételhez való előzetes hozzájárulás és közzététel megtagadásáról, illetve a közlésre szánt anyag visszatartásáról szóló indokolt határozat ellen az elítélt és a sajtó képviselője bírósághoz fordulhat. Ez a rendelkezés garanciális szempontból rendkívül lényeges, ugyanis a büntetés-végrehajtástól és a sajtótól is független bíróság van abban a helyzetben, hogy megfelelő döntést hozzon, vajon az elítélt nyilatkozata valóban sérti, illetve veszélyezteti-e mindazokat az érdekeket, amelyek védelme elengedhetetlenül szükséges.

Az előzetesen letartóztatottak esetében a büntetőeljárás eredményes folytatását is veszélyeztetné álláspontom szerint, ha korlátozás nélkül nyilatkozhatnának. Ezért szükséges, hogy az egyébként az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó rendelkezésre feljogosított ügyész vagy a bíróság döntsön a nyilatkozattételhez, valamint a közlésre szánt anyag közzétételéhez való előzetes hozzájárulás kérdésében. Az előzetesen letartóztatottaknál nem indokolt további bírói út megnyitása, hiszen az ügyben határozatot hozó ügyész vagy bíróság van abban a helyzetben, hogy a büntetőeljárás során védendő érdekek és nyilatkozat nyilvánosságra hozatalának indokai között a mérlegelést elvégezzük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr már utalt a holland példára, de tekintettel arra, hogy e vita kezdő hőfoka majd a későbbiekben emelkedik, az általam vélelmezhető felszólalások is markánsan és keményen fogják támadni ezt a törvényjavaslatot, ezért egy picit részletesen szeretném valóban a legliberálisabb holland gyakorlatot ismertetni. Hollandiában a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka adhat engedélyt a sajtónyilatkozatra, ha az alábbi követelményeknek és feltételeknek megfelel:

Az intézet rendjét, biztonságát, a közbiztonságot, valamint mások jó hírnevét, egyéb jogait és szabadságát nem veszélyezteti. Az elkövetett bűncselekmény taglalása és a folyamatban lévő büntetőeljárás ismertetése nem engedélyezett. A média részéről mindig írásban kell megjelölni magának az interjúnak a témáját. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának az engedélyhez szükséges döntés céljából el kell juttatni a büntetés-végrehajtás főigazgatójához, ha a fogva tartottat erőszakos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, vagy már ezért elítélték, ha a téma idegenrendészeti, öngyilkossággal, szökéssel, túszejtéssel, illetőleg a bv-főigazgatósággal vagy alkalmazottaival kapcsolatos, e témának a közvéleményt érintő vonatkozásában.

Amennyiben a kérelmet engedélyezik, akkor az intézetparancsnok szerződést köt a média képviselőjével. E szerződést a parancsnok megmutathatja a fogva tartottnak, aki egyébként nem kötelezhető arra - nagyon helyesen -, hogy interjút adjon. Azt hiszem, hogy ez a rendkívül pontos és szigorú holland szabályozás is igazolja és bizonyítja azt, hogy ez a most előttünk fekvő törvényjavaslat igenis, talán még liberálisabb is a holland modellnél. Tehát én azt hiszem, hogy azok a majdani támadások, amelyek a törvényjavaslatot fogják érni, ilyen vonatkozásban és nemzetközi összehasonlításban is megalapozatlanok.

(11.30)

Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve a tárgyalt törvényjavaslatra, véleményem szerint ez összhangot teremt a demokratikus társadalmunkban védendő érdekek megóvása, az elítéltek véleménynyilvánítási jogának gyakorlása, továbbá a sajtó rendkívül indokolt, néha indokolatlan érdeklődése között is.

Mindezekre figyelemmel a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu