DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az orvosegyetemek betegellátó intézményeit, a klinikákat az általános orvosképzés érdekében hozták létre, melyek egy-egy szakmában az oktatás, a betegellátás és a tudományos kutatómunka szerves egységeként működnek. Ezek az intézetek az adott szakterület első számú klinikai feladatokat ellátó intézményei, melyeknek feladata a legmagasabb szintű betegellátáson kívül az orvosképzés, illetve az orvostovábbképzés.

(9.40)

Ezen feladatok megoldására jött létre a pulmonológiai, az onkológiai, kardiológiai, idegsebészeti, ideg-elme, reumatológiai, rehabilitációs, traumatológiai intézet. Ezek az intézetek nemzetközi szakmai elismerést vívtak ki maguknak, és a magyar egészségügy sajnos egyre romló körülményei között is közmegelégedésre látják el nem könnyű feladataikat.

És most tiltakoznunk kell! Ezeket az országos intézeteket minden szakmai megfontolást nélkülöző reformelképzelések alapján részben össze akarják vonni az egyetemmel, részben pedig közhasznú társaság formájában kívánják működtetni. Öt országos intézetet a Budapesti Orvostudományi Egyetemhez csatolnának, a többit és a szanatóriumokat pedig közhasznú társaságba vinnék be, melynek vezető testületében érdekes módon a minisztérium emberei állnának a vezetésben.

Szakmailag a dolog megítéléséhez tisztelt figyelmükbe ajánlanám, hogy a hazai halálesetek 50 százalékát kardiológiai, 23 százalékát daganatos megbetegedések és 10 százalékát traumatológiai katasztrófák okozzák. Tehát a halálokok 90 százaléka ezen betegségi körökből szedi áldozatát. Magyarán a magyarországi népbetegségek csúcsintézményeinek sorsáról született egy át nem gondolt reformterv.

Tekintsük át ezen reformtervnek keserű piruláit!

Első pirula: amennyiben a közhasznú társaságba kerülnének az országos intézetek tanszékei, azok eleve nem lehetnének egyetemi intézmények. Nem lesz a továbbiakban a budapesti egyetemnek olyan öt tanszéke, ami az általa kiadott diplomák nemzetközi érvényesítéséhez szükséges. A meg nem gondolt reform tehát nem eurokonform.

Második pirula: az intézet 20 ezer alkalmazottja elveszíti közalkalmazotti státuszát, végkielégítés nélkül bármikor utcára tehető.

Harmadik pirula: az átszervezés harmadik pirulája az lesz, hogy az országos intézetek ezzel az összevonással az Oktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá kerülnek. Az egyetemek autonómiája mellett két tárca nem tisztázott felügyeleti rendszeréből is komoly működési zavarok várhatók. E reform lendületével talán meg lehetne szüntetni az Egészségügyi Minisztériumot, és minden feladatát Pokorni Zoltán miniszter úr vállára helyezni. Lehet, hogy nem is járna olyan rosszul az egészségügy.

Utoljára még azt szeretném megemlíteni, hogy több országos intézet, például az országos ideg-elme, a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet és számos szanatórium kezelésében sokhektáros, rendkívül értékes állami földtulajdon van - és akkor megszólal bennem a kisördög: nem ezek értékesítésére kívánják-e létrehozni a közhasznú társaságokat? Hiszen az intézmények hatalmas parkokban, gyönyörű környezetben léteznek - micsoda pénzt lehet csinálni privatizáció során ezekből!

Fő ok, amit tudnunk kell, köztudomású, hogy 16 ezer ágy megszüntetését várja el tőlünk a Világbank. A Világbank Magyarországra kényszerített akaratának következménye a magyar egészségügy és benne az országos intézetek átalakítási szándéka. A várható reformátalakítás azonban nem más, mint megszüntető hadművelet. E piacosítási hadművelet áldozata nem lehet a 11 országos gyógyító és fekvőbeteg-ellátó intézet.

A Magyar Igazság és Élet Pártja kéri a felelős kormányt, hogy felelőssége tudatában, legyen szíves, gondolja át az egészségügyi intézetek ezen reformját, vagyis megszüntetését.

Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban. - Dr. Gidai Erzsébet hosszan tapsol.)

Forrás: parlament.hu