DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A népies megfogalmazásban ügynöktörvénynek titulált 1994. évi XXIII. törvény éjszakából hajnalba forduló általános vitájában körvonalazódott az ellenzék és a kormányoldal meglehetősen eltérő álláspontja. A nem nagy számú, de tartalmas módosító indítványok ezt csak megerősítették. A kormányoldali előterjesztők elsődleges célja az volt - és maradt a viták után is -, hogy a demokratikus államélet tisztaságának előmozdítása érdekében az ellenőrizendő, fontos tisztségeket betöltő személyek köre egészüljön ki az újságírókkal, a bírákkal és ügyészekkel, valamint a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezető tisztségviselőivel.

A felsoroltak megítélésünk szerint közvetve vagy közvetlenül részt vesznek a közéletben, tevékenységük a közvéleményt formáló tényezőnek tekinthető. Ezért a választópolgároknak joguk van ahhoz, hogy megismerjék az említett közszereplők múltját. Ha az ellenőrzött személyről utóbb kiderül, hogy a pártállami elnyomó gépezet hűséges kiszolgálója volt, az esetben viselnie kell tettének következményeit, ugyanúgy, mint azoknak, akik a hatályos törvény szerint az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök előtt eskütételre kötelezettek, vagy az Országgyűlés által megválasztott személyként látnak el közfeladatot.

Az egymástól látszólag elkülönülő két csoport vizsgálatát funkcionálisan összekötő közös ismérv annak kiderítése, hogy a közéletben fontos tisztséget betöltő személyek annak idején folytattak-e a jogállammal összeegyeztethetetlen tevékenységet avagy sem. Célunk volt az is, hogy az átvilágítandók körének javasolt bővítése feleljen meg az alkotmányosság, egyszersmind a végrehajthatóság szigorú követelményének.

A lefolytatott és hangvételében konstruktív bizottsági és parlamenti viták ismeretében úgy véljük, hogy javaslatunk a kitűzött céloknak megfelel. Annak előterjesztésekor arra is figyeltünk, hogy módosító javaslatunk illeszkedjék a hatályos törvény kereteibe, azaz elfogadásával a törvény koncepciója ne sérüljön.

A törvény alapkoncepcióját meglehetős pontossággal fogalmazta meg annak idején az Alkotmánybíróság 1999. évi határozatának indokolásában. Eszerint - idézem -: "A törvény eredeti alapkoncepciója volt, hogy kötelezővé tette meghatározott állami tisztségviselők és más fontos tisztségek betöltőinek ellenőrzését abból a szempontból, hogy bizonyos személyek a jogállam kialakulása előtt végeztek-e belsőreakció-elhárító állambiztonsági tevékenységet, kaptak-e a döntéseikhez az állambiztonsági szervektől adatokat, illetve tagjai voltak-e a karhatalmi alakulatnak, a nyilaskeresztes pártnak. Ha a vizsgálat során valakiről ezeket megállapítják, akkor az ellenőrzés eredményét nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha az ellenőrzött személy tisztségéről lemondott. Mindez azt jelentette, hogy a törvény attól függően minősítette az ellenőrzött személy bizonyos adatait közérdekűvé, hogy a személy a politikai közéletben részt vesz-e, a közvéleményt alakítja-e."

Az idézett alapkoncepcióval összhangban lévő javaslatunkkal a kormányoldal pontosításokkal és kiegészítésekkel egyetért. Ugyanakkor az MSZP és az SZDSZ más-más megfogalmazásban, de nyomatékosan exponálta alkotmányossági fenntartásait, valamint azt, hogy a módosítás elfogadása és azzal együtt a törvény hatályának 2004-ig való meghosszabbítása csupán a politikai feszültségkeltés eszköze.

Az ellenzék megosztottságát mutatja viszont az, hogy a MIÉP javaslatunkat támogatva a személyi kör további bővítését szorgalmazza. Ezzel szemben az SZDSZ részéről a Hack Péter és Kuncze Gábor képviselőtársaink által jegyzett módosító javaslat lényegében csak azt célozza, hogy felejtsük el a közélet megtisztítása érdekében tett szerény kísérletünket, és ha ezt megtesszük, cserében ők támogatják javaslatunkat. A költői kérdés csupán az, hogy a semmi támogatása miként valósulhat meg. No persze, mi ragaszkodunk a közéleti szereplők bővülő körben történő átvilágításához, és ha kell, a megnevezésükhöz, éppen a tisztességes múltú nagy többség védelme és a politikai tisztánlátás elősegítése érdekében.

Ellenben elgondolkoztató a javaslatunkhoz kapcsolódó Mécs Imre képviselőtársunk kezdeményezése. Annak lényege az átvilágítás önkéntessé tételére és az információs önrendelkezési jog további szélesítésére irányul. Javaslatának pontosított és személyi körben behatárolt változatát a kormányoldal is a tisztelt Ház figyelmébe ajánlja, a nemzetbiztonsági bizottság kapcsolódó módosító javaslatával. (Taps az FKGP soraiból.)

Végezetül megjegyezzük, üzenet értékű az a tény, hogy az MSZP nem terjesztett elő módosító javaslatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a passzivitás szerepét vállalta az átvilágítás ügyében. Nem, nem erről van szó, csupán más utat nyitva országgyűlési határozati javaslattal kívánja átlépni kezdeményezésünket. (Közbeszólások az FKGP soraiból: Igen! Igen!) Annak egyetlen hibája viszont az, hogy javaslata téves feltevésre épül; arra nevezetesen, hogy az átvilágítási törvény ez év júniusában hatályát veszti.

(19.30)

Minthogy a javaslat kiindulópontja téves, így a hozzá kapcsolódó és pontokban megfogalmazott valamennyi okfejtése és feladatmeghatározása is szükségszerűen célját téveszti.

Összegezve: a javaslatunk célját és a törvény alapkoncepcióját figyelmen kívül hagyó módosításokat értelemszerűen nem támogatjuk, és kérjük, hogy tisztelt képviselőtársaink is ezt tegyék. Már csak azért is kérjük, hogy ezt tegyék, mert valamennyiünk kötelessége, hogy a morálisan elsikkasztott rendszerváltoztatásunk társadalmi adósságából legalább annyit törlesszünk, amennyit ma, 2000-ben még megtehetünk.

Ez utóbbi gondolat jegyében akceptáljuk azt a bizottsági módosító javaslatot is, amely az ellenőrzés kötelező lefolytatása mellett tenné lehetővé más fontos közéleti személyek számára is azt, hogy kérelmükre esetükben is történjék, történhessék meg múltjuk tisztázása. Az úgynevezett önkéntes átvilágítás lehetősége, tehát a kérelemre induló eljárás kiterjed az ügyvédekre, a közjegyzőkre, az egyházi személyekre, továbbá azokra az újságírókra, akik a kötelező átvilágításban nem érintettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, méltányolják a közélet, a demokratikus államélet tisztaságának előmozdítására, a közbizalom helyreállítására tett szerény javaslatunkat, valamint azt a nyitottságot, amely a módosító javaslatban meghatározott módon és körben teszi lehetővé az évek óta szorgalmazott önkéntes átvilágítás intézményi kereteinek megteremtését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu