DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Asszony! Biztos Urak! Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy ezt a sort nem folytathatom tovább a kormány többi tagja vonatkozásában, mert úgy érzem, hogy ez a téma sok minisztérium feladat- és hatáskörét érinti.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója az elmúlt évhez hasonló terjedelemben, hasonló tartalmi összefüggésekkel, magas színvonalon mutatja be az 1999. évi tevékenységet. A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány észrevételt mondani az előterjesztésről. Szűkebb lakókörnyezetemben, a Tolnai megyei Völgységben fokozott jelentőséggel bír a nemzeti és etnikai kisebbség.

Ezért is nagy érdeklődéssel vettem kézbe a biztos úr beszámolóját, és hogy legyen összehasonlítási alapom, átfutottam a '97-es és '98-as beszámolókat is. A nagy számú esettanulmány betekintést enged a frekventált problémakörökbe. Visszatérő kérdések például a kisebbségi joganyag felülvizsgálatának szükségessége, indokoltsága, a kisebbségek országgyűlési képviselete, a megkülönböztetésellenes jogszabály, illetőleg jogrend kérdése.

Mindezen felsorolt témakörökről csak távirati stílusban szeretnék szólni. A teljes kisebbségi joganyag felülvizsgálatának indokaival egyetértek. Úgy gondolom, hogy helytálló az országgyűlési biztos azon megállapítása, amely sürgeti a jogalkotási feladatot. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatéves tapasztalata, a vizsgálatokból levonható következtetések, a témával kapcsolatos nemzetközi egyezmények ratifikálása is szükségessé teszi a törvény módosítását.

Tudjuk, hogy az emberi jogi bizottságon belül e célra alakult egy ad hoc bizottság. E bizottság törvény-előkészítő munkája megfelelő politikai támogatással, az országgyűlési biztos szakmai előkészítő segítségével eredményt hozhat majd a törvényhozásban. A beszámolóban mintegy szakmai segítségként szerepel egy komplex törvénytervezet a magyarországi nemzetiségek jogairól. Ezzel az informatív szakmai tájékoztatóval - mint ahogyan Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos úr az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén a törvénytervezetet jellemezte - nagyban hozzájárulhat a törvényalkotó munka eredményességéhez.

Tudom, hogy most nem tartozik a napirendhez a mellékletben közölt törvénytervezet, ezért annak részleteibe nem bocsátkozhatunk. De úgy gondolom, hogy annak mentén a jogbizonytalanság elvének sérelme orvosolható, a jogi szabályozottság hiánya pótolható.

A nemzeti és etnikai kisebbségek egyik lényeges kérdése a megfelelő képviseletük. Minden korábbi beszámoló foglalkozik ezzel. A kisebbségek képviselete összefügg más kérdésekkel is, így a választójoggal, a kisebbségi közösség meghatározásával. Ezt példázza a beszámoló 32. oldalán található eset. Egy kisebbségi önkormányzati képviselő legitimitását kérdőjelezték meg a képviselőtársai, mondván, hogy nem tartozik az önkormányzatot alkotó nemzetiséghez, a közösség tagjai őt nem ismerik, a nyelvüket sem beszélik. Az érintett képviselő azzal védekezett, hogy ő az adott nemzetiséggel azonos származású. A beszámoló következtetésével teljes egészében egyet lehet érteni, tehát indokolt a jogi értelemben vett nemzetiség fogalmát kiegészíteni vagylagos csoportismérvként a származástudat szubjektív kategóriájával, amely lehetővé tenné a többé-kevésbé már asszimilálódott, de a nemzetiségi, etnikai kötődésüket vállaló személyek, közösségek részére is, hogy a kisebbségi törvényben biztosított jogaikkal élhessenek.

Mindezek mellett az Országgyűlés egyik legsúlyosabb adóssága a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének a megvalósítása. Az alkotmányos mulasztás megszüntetése közös felelősségünk. Úgy gondolom, nem a jogszabály szakmai előkészítése miatt állt elő ez a helyzet, hiszen már több elképzelés látott napvilágot most és korábban is. Elsősorban a parlamenti pártok politikai konszenzusára, pozitív politikai akaratára lenne szükség ahhoz, hogy a hazánk lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő kisebbség az alkotmányban és a törvényben meghatározott jogát gyakorolhassa.

A diszkrimináció tilalma kérdéskörrel a beszámoló terjedelmes részben foglalkozik. Arról Hende államtitkár úr már kifejtette a véleményét, többen is szóltak e témakörben. A diszkrimináció tilalma mint emberi jog, a faji diszkrimináció tilalma, a diszkrimináció elleni küzdelem formái témakörök elemzése, az ezzel kapcsolatos jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat bemutatása a kérdéskör alapvető fontosságát igazolja.

A beszámoló rámutat arra is, hogy az Európai Unió nagy érdeklődést tanúsít a megkülönböztetésellenes jogi szabályozásra és a gyakorlat megnyilvánulásaira is egyaránt. A beszámolóban felhozott esetekből kitűnőleg Magyarországon létezik még a diszkrimináció. Sajnos, évről évre olvashatunk a beszámolókban diszkriminációtilalmi alkotmányos rendelkezésekbe ütköző eseteket, amelyek a rendvédelmi szerveknél fordulnak elő. Megtudhattuk, hogy az elmúlt évben 31 esetben foglalkozott ilyen jellegű ügyekkel a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának irodája.

A jogalkotás fontos feladata a megkülönböztetés tilalmának jogi definiálása, mert a mostani hatályos jogunk általánosan csak tiltja a diszkriminációt. A fogalom pontos meghatározása során a tilalom megsértésének szankcionálása nélkül nem szerezhető kellő érvény egy alapvető emberi jog védelmének.

(14.40)

Munkánk során meggyőződhettünk személyesen is arról, hogy mennyire igaz a beszámoló azon megállapítása, amely szerint a jogalkalmazásban is több hiányosság található; idézem: "Számtalanszor találkozunk a bürokratikus ügyintézés jelenségével. Ilyenkor általában az anyagi jogszabályok nem sérülnek, közvetlenül diszkrimináció sem valósul meg, de a nem kellő körültekintéssel, nem elvárható hangnemben történő, a szükséges információt sokszor elhallgató ügyintézés az amúgy is hátrányokban lévőket fokozottabban sújtja."

Tisztelt Ház! Az nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója - úgy gondolom - valós képet ad tevékenységéről, és ezen keresztül a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről is, amely egy demokráciának, egy jogállamnak sine qua non-ja.

A beszámoló rámutat mindazon hiányosságokra, amelyek megszüntetése közös feladatunk és felelősségünk. Kérem képviselőtársaimat, hogy a beszámolót fogadják el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu